Magyarország politikai élete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen World Cup (vitalap | szerkesztései) 2021. április 24., 20:23-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎2019-es események)
Magyarország címere

Magyarország politikai élete az 1989 óta létező harmadik magyar köztársaság politikai vonatkozásait mutatja be. Magyarországon a második világháborút követően a négy évtizedes Magyar Népköztársaság, a Rákosi-korszak totálisan és a Kádár-korszak „puhán” diktatórikus időszaka után, a rendszerváltást követően létrejött Magyar Köztársaság keretein belül vált lehetővé ismét demokratikusan szabad választásokat tartani. Az azóta történt és a korábbiaknál sokkal sokfélébb politikai eseményeket ezért lényeges kiemelni.

Magyarország belpolitikája

A magyar politikai rendszer

Magyarország 1989. október 23. óta alkotmányos parlamentáris képviseleti demokrácia. (Nem hivatalosan harmadik magyar köztársaságnak is nevezik.) A politikai rendszert a rendszerváltás során, 1989-ben nyugatnémet mintára hozták létre. Eszerint a magyar parlament egykamarás, az Országgyűlést négy évente parlamenti választások során választja a nép. Az Országgyűlés hozza meg a törvényeket, és 2/3-os többséggel módosíthatja az alkotmányt. A köztársasági elnök megfontolásra visszaküldheti a törvényt a kihirdetés előtt, vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Az Alkotmánybíróság megsemmisíti az egész törvényt vagy csak egyes részeit, ha megállapítja róla, hogy az az Alkotmányba ütközik.[1]

A választásokon a politikai pártok képviselőjelöltjei ill. független jelöltek indulnak. (Lásd: Magyar választási rendszer.) A jelenleg 199 - korábban 386 - tagú Országgyűlésben a mandátumot szerzett képviselők kapnak helyet. A választásokon legtöbb mandátumot elért pártok tárgyalásokat kezdenek egymással, hogy létrehozzanak egy 50%+1 fős parlamenti többséget, amely azután megválasztja a miniszterelnököt. A miniszterelnök hozza létre ezután az Országgyűlésnek felelős kormányát. A miniszterek a Parlamentben interpellálhatók, de a minisztert csak a miniszterelnök mozdíthatja el hivatalából. Az Országgyűlés csak a kormányfőtől vonhatja meg a bizalmat, s ezzel a teljes kormány megbízatása megszűnik. (Lásd még: konstruktív bizalmatlanság.)

Mivel az új törvényeket leggyakrabban a kormány kezdeményezi, és a kormánypártok automatikusan biztosítják az annak elfogadásához szükséges többséget, ezért a törvényhozói hatalom mintegy alárendelődik a végrehajtóinak. A mindenkori parlamenti ellenzék fő terepe a polgári nyilvánosság.

A parlamenti mandátumok aránya 1990 óta

Választások

A magyar parlamenti választásokat nem jellemzi érdektelenség.

Választói aktivitás százalékban
A választás éve 1990 1994 1998 2002 2006 2010 2014 2018
1. forduló 65,11[2] 68,92[3] 56,26[4] 70,53[5] 67,83[6] 64,38[7] 61,73[8] 70,22[9]
2. forduló 45,54[10] 55,12[11] 57,01[12] 73,51[13] 64,39[14] 46,66[15]

A magyar választási rendszer a nagy pártokat preferálja, a győztes felé torzít; másrészt a stabil kormánytöbbség létrejöttét szolgálta az is, hogy a választások második fordulójában koalíciókötésre ösztönöz. 2014 óta a választási rendszer egyfordulós.

Kormányok

Időszak Miniszterelnök (párt) Kormánykoalíció vagy kormánypárt Kormány Politikai ideológia
1990–1993 Antall József (MDF) MDF-FKGP-KDNP Antall-kormány jobboldali
1993–1994 Boross Péter (MDF) MDF-kisgazdák-KDNP Boross-kormány jobboldali
1994–1998 Horn Gyula (MSZP) MSZP-SZDSZ Horn-kormány[16] baloldali
1998–2002 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-FKGP-MDF Első Orbán-kormány jobboldali
2002–2004 Medgyessy Péter (pártonkívüli) MSZP-SZDSZ Medgyessy-kormány baloldali
2004–2006 Gyurcsány Ferenc (MSZP) MSZP-SZDSZ Első Gyurcsány-kormány baloldali
2006–2009 Gyurcsány Ferenc (MSZP) MSZP (2006-tól 2008-ig az SZDSZ-szel koalícióban) Második Gyurcsány-kormány baloldali
2009–2010 Bajnai Gordon (pártonkívüli) MSZP (külső SZDSZ-támogatással) Bajnai-kormány baloldali
2010–2014 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Második Orbán-kormány jobboldali
2014–2018 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Harmadik Orbán-kormány jobboldali
2018– Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Negyedik Orbán-kormány jobboldali

Köztársasági elnökök

Magyarország köztársasági elnökét az Országgyűlés választja 5 évre. Az alaptörvény szerint feladata a nemzet egységének kifejezése. Jogköre általában erősen korlátozott, szinte formális. Jelentősége csak a rendkívüli helyzetekben értékelődik föl.

Időszak Név Jelölő szervezet Fő ellenjelölt
1990–1995 Göncz Árpád MDF-SZDSZ megegyezés –
1995–2000 Göncz Árpád MSZP, SZDSZ Mádl Ferenc
2000–2005 Mádl Ferenc Fidesz –
2005–2010 Sólyom László Fidesz, MDF
Szili Katalin
2010–2012 Schmitt Pál Fidesz-KDNP Balogh András
2012– Áder János Fidesz-KDNP –

Pártok

A magyar pártok társadalmi beágyazottsága csekély. A bejegyzett pártok taglétszáma összesen nem éri el a felnőtt lakosság 5%-át. Magyarországon 2011-ben 122 párt volt bejegyezve.[17]

A főbb magyar politikai pártok a következők:

Párt neve Röviden Elnök Ideológia Párttagok száma A 2018-as választáson kapott listás szavazatok aránya
Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Fidesz Orbán Viktor kereszténydemokrácia

jobboldali populizmus

35 000 (2015)[18] 49,27%
Kereszténydemokrata Néppárt KDNP Semjén Zsolt kereszténydemokrácia

konzervativizmus

8100 (2015)[18] A Fidesszel indult közös listán
Jobbik Magyarországért Mozgalom Jobbik Jakab Péter nacionalizmus

keresztényszocializmus

13 000 (2019)[19] 19,06%
Magyar Szocialista Párt MSZP Tóth Bertalan szociáldemokrácia

baloldaliság

20 000 (2015)[18] 11,91%
Demokratikus Koalíció DK Gyurcsány Ferenc szociálliberalizmus

szociáldemokrácia

10 876 (2016)[20] 5,37%
LMP – Magyarország Zöld Pártja Zöldek Kanász-Nagy Máté

Schmuck Erzsébet

zöldpolitika

zöld liberalizmus

600 (2019)[19] 7,6%
Párbeszéd Magyarországért Párbeszéd Szabó Tímea

Karácsony Gergely

zöldpolitika

szociáldemokrácia

500 (2019)[19] Az MSZP-vel indult közös listán
Momentum Mozgalom Momentum Fekete-Győr András konzervatív liberalizmus

Európa-pártiság

825 (2019)[19] 3,6%
Mi Hazánk Mozgalom Mi Hazánk Toroczkai László nacionalizmus

nemzeti radikalizmus

1000 (2019)[19] nem létezett
Magyar Liberális Párt MLP Bősz Anett liberalizmus 100 (2019)[21] Az MSZP-vel indult közös listán
Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom ISZOMM Huszti Andrea demokratikus szocializmus ? nem létezett
Magyar Munkáspárt Munkáspárt Thürmer Gyula marxizmus-leninizmus

kommunizmus

50-60 (2020) 0,27%
Magyar Kétfarkú Kutya Párt MKKP Kovács Gergely viccpárt ? 1,75%

A magyar politikai életet 2010-ig a pártok koncentrációja jellemezte. A 2011-es új választási törvény szabályai miatt 2014-ben több párt indult.

Egyéni jelöltek és pártlistát állító pártok száma[22]
A választás éve 1990 1994 1998 2002 2006 2010 2014 2018
Összes egyéni jelölt 1532 1885 1608 1244 998 812 1531 1719
– ebből független jelölt 120 103 53 40 11 21 39 45
Egyéni jelöltet állító pártok száma 29 35 26 21 21 19 59 65
Területi listát állító pártok száma 18 19 15 13 15 10 – –
Országos listát állító pártok száma 12 15 12 8 10 6 18 23

A „baloldal” és a „jobboldal” a magyar politikában

Választási eredmények kivetítése 2006-ban
  • A baloldal–jobboldal megkülönböztetés a választók és a politikai elit számára egyaránt orientáló erővel bír. Az 1990-es évek során rendre az állampolgárok kb. 70, a parlamenti képviselők kb. 95%-a volt képes magát elhelyezni a bal-jobb skálán.[23]
  • A politikai szereplők leginkább szövetségi politikájukkal, annak is legeklatánsabb példájával, a koalíciókötéssel demonstrálják, hogy mit tekintenek a maguk számára releváns politikai dimenziónak. A magyar politikában a baloldal-jobboldal dimenzió vált a koalícióképzés, a kormányalakítás fő kritériumává.
  • A két fogalom első szinten ugyanazt jelenti, mint az európai politikában – ha a kategóriapár jelentésének „magjára”, az emberi természettel, a világképpel vagy a társadalom rendjével kapcsolatos jelentésére gondolunk (lásd: baloldal és jobboldal) –, de a második szinten jelentős eltéréseket találhatunk: a magyarországi politikai paletta legfontosabb sajátossága, hogy – eltérően a legtöbb nyugat-európai országtól – a baloldal és jobboldal tartalmilag elsődlegesen ideológiai-kulturális dimenziót jelent, és csak másodsorban jelent gazdasági-elosztási dimenziót. A gazdasági beállítottság alárendelt, másodrendű tényezőként van jelen. Ennek az az oka, hogy a gazdasági értelemben vett baloldali-jobboldali tagoltság még nem vagy csak kevéssé alakult ki: a politikai spektrum nem a munkavállalókat, szakszervezeteket képviselő baloldal és a tulajdonosi osztályt, valamint a középosztályt képviselő jobboldal között vált ketté. Kormányra kerülve a magyar pártok általában gazdaságilag jobboldaliak, liberális politikát folytatnak, ellenzékben pedig gazdaságilag baloldaliak, az állami szerepvállalást erősítenék. A pártok szociokulturális értelemben vett bal- és jobboldalisága nem változik (fontos kivétel a Fidesz átalakulása 1992-93 táján).
  • Számos olyan kérdés van, amely szervesen illeszkedik a bal-jobb jelentésének „magjához”, s így abból levezethető (halálbüntetés, az eutanázia, a kisebbségek jogai, egyházak politikai szerepe), ugyanakkor más ügyek csak attól válnak bal- vagy jobboldalivá, hogy azt bal- illetve jobboldalinak tekintett pártok vállalják fel (privatizáció, kül- és biztonságpolitikai kérdések, közjogi berendezkedésre vonatkozó kérdések).

A magyar demokrácia karakterváltozása

MSZP-rendezvény a 2006-os választási kampány idején

Az 1990–2006-os időszak főbb tendenciái:[23]

  • a politikai élet professzionalizálódása (a politikusság szakmává válik);
  • a politikai participáció (korábbihoz képest nőtt a választási részvételi arány)
  • a politikában nő a média szerepe;
  • a kormány jelentőségének növekedése az országgyűléssel szemben;
  • a kormányzati kommunikáció szerepének növekedése;
  • a személyzeti politika szerepének növekedése;
  • a vezető személyek jelentőségének növekedése;
    • a miniszterelnök szerepének megnövekedése a végrehajtó hatalmon (kormányon) belül (ezt segítette elő többek közt a MEH);
    • a kormányfő-jelöltet középpontba állító választási kampány és az ennek megfelelő szavazói viselkedés kialakulása;
    • kormányfőjelölt-centrikus szavazói viselkedés kialakulása;
    • a párton belüli hatalom eltolódása a pártelnök irányába;
  • a politikai elitek a politikai táborokat nem összebékítik, hanem megteremtik.
  • a pártrendszert két erős párt határozza meg;
  • az alkotmány relatív konszolidációja;
  • a fragmentáció növekedése

Magyar politikai napirend

A magyar média szorosan kapcsolódik a politikai élethez: az utóbbi témákat szolgáltat a médiának, az pedig megjelenési lehetőséget neki.[23] Jellemzői:

  1. a kormányzati pozícióban lévők strukturális okokból versenyelőnyben vannak a napirenden a kezdeményezések terén;
  2. a napirenden lévő ügyek döntő többségében a média nem csupán hírt ad valamilyen politikai akcióról, rendezvényről vagy eseményről, hanem maga teremt kereteket hozzá, illetve a politikusok kizárólag a média számára tervezetten szólalnak meg egy adott téma kapcsán;
  3. egy adott ügy napirendre kerülését elősegítheti, ha abban a pártok látványos egyeztetéseket, megbeszéléseket, úgynevezett politics-típusú eseményeket szerveznek, a média az ilyen ügyekre fogékonyabbnak mutatkozik;
  4. nem a parlamenti ülésrend vagy aktivitás, hanem az adott ügyek médiaérzékenysége befolyásolja a parlamenti vitatémáknak a vezető hírekbe való bekerülésének esélyeit; a média gyakran a szokatlan, a rutin megoldásoktól eltérő parlamenti eseményeket emel napirendre
  5. a napirendre lényegesen nagyobb eséllyel kerülnek be az ideologikus-pártpolitikai-szimbolikus témák, mint a materiális-elosztási jellegű ügyek; a témastruktúra azonban elsősorban a pártok tematizációs szándékaitól és lehetőségeitől függ, így meg is változhat a sorrend;
  6. a témák jelentős része szakpolitikailag nehezen vagy egyáltalán nem besorolható; számos téma, elsősorban szimbolikus, botrány vagy bulvár jellegű ügy, szakpolitikailag értelmezhetetlen;
  7. a napirenden egyáltalán nem vagy legfeljebb csak nehezen figyelhető meg a szakpolitikai fontosság és a napirendi súly közötti összefüggés;
  8. a pártpolitikai jellegű ügyek dominálják a vezető híreket, míg az input témák akkor lehetnek hangsúlyosabbak, ha a jelentősebb tematizációs lehetőségekkel rendelkező kormánypártok nem tudják kontroll alatt tartani a napirendet.

Kisebbségek helyzete

Magyarország nemzetiségei helyi kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre, de parlamenti képviseletük nem megoldott.

  • A cigányok helyzete súlyos szociális problémákkal terhelt, és erős a többségi társadalom részéről a kirekesztésükre való hajlam életmódjuk miatt. A romák több, nemzetiségi alapon szerveződő pártot hoztak létre, de ezek többnyire valamelyik nagy politikai párthoz kapcsolódtak, s önállóan nem jutottak az Országgyűlésbe.
  • A zsidóságon belül 2005-ben sikertelen kezdeményezés indult a kisebbségi törvénybe nemzetiségként való felvételért. A Magyarországon élő kínaiak és oroszok száma növekszik, de politikai státuszuk bizonytalan.

Politikai események

1989-es események

1990-es események

1994-es események

1997-es események

1998-as események

2002-es események

2003-as események

2004-es események

2006-os események

2008-as események

2009-es események

2010-es események

2012-es események

2014-es események

2016-os események

2017-es események

2018-as események

2019-es események

Magyarország külpolitikája

Az 1990-es években a külpolitika legfőbb prioritása a korábbi szovjet orientáció nyugatival való felváltása volt. A magyar külpolitika irányvonala világpolitikai kérdésekben az ország NATO-hoz és Európai Unió-hoz való csatlakozása óta a szervezetek érdekeinek van alárendelve.

Helyzete az EU-n belül

Magyarország tagja a schengeni övezetnek, de nem tagja az eurózónának. A 736 tagú Európai Parlamentben (EP) 22 képviselői hellyel rendelkezik. Magyarországon először EP-választásokra 2004-ben került sor. A 2009-es EP-választásokon négy párt szerzett mandátumot: Fidesz (14), MSZP (4), Jobbik (3), MDF (1). Az Európai Bizottság magyar tagja Várhelyi Olivér.

Konfliktusok

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ Techet Péter: Az alkotmánybíróság diszkrét bája. Bar!kád.hu.
  2. ↑ Az Országos Választási Iroda (OVI) adatai
  3. ↑ Az OVI adatai
  4. ↑ Az OVI adatai
  5. ↑ Az OVI adatai
  6. ↑ Az OVI adatai
  7. ↑ Az OVI adatai
  8. ↑ Nemzeti Választási Iroda - 2014. évi országgyűlési választások. www.valasztas.hu. [2014. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 19.)
  9. ↑ „Jelöltek, listák - Nemzeti Választási Iroda”, Nemzeti Választási Iroda (Hozzáférés: 2018. szeptember 17.) (hu-HU nyelvű) 
  10. ↑ Az OVI adatai
  11. ↑ Az OVI adatai
  12. ↑ Az OVI adatai
  13. ↑ Az OVI adatai
  14. ↑ Az OVI adatai
  15. ↑ Az OVI adatai
  16. ↑ A Horn-kormány mögött 2/3-ot meghaladó parlamenti többség állt.
  17. ↑ pár megszűnés
  18. ↑ a b c Te párttag vagy? Ez ma már elég ciki!. Blikk, 2015. november 10. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  19. ↑ a b c d e Felrázott az EP-választás, és belépnél valamelyik pártba? Elmondjuk, hogyan kell! (magyar nyelven). https://azonnali.hu/. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  20. ↑ Attila, Kálmán T.: Kezd összeesni az MSZP, a párt inkább hallgat a taglétszámról (magyar nyelven). NOL.hu, 2016. július 27. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  21. ↑ Szabolcs, Dull: Fodor Gábor helyett Bősz Anett vezeti mostantól a Liberálisokat (magyar nyelven). index.hu, 2019. december 2. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  22. ↑ Az adatok forrása 2014-ig: Kovács László Imre: „Gondolta a fene” – Avagy választói és pártstratégiák a magyar választási rendszerben
  23. ↑ a b c A szakasz forrása: Török Gábor (et. al.): A magyar politikai rendszer (Osiris, 2005), Online segédanyag Archiválva 2007. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

Commons:Category:Politics of Hungary
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország politikai élete témájú médiaállományokat.

9. 13.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_politikai_élete&oldid=23810028”