An–2

	Antonov An–2
	A HA-MFK lajstromjelű An–2-es
NATO-kód	Colt
Funkció	könnyű szállító repülőgép
Gyártó	Hongdu
Tervező	Antonov tervezőiroda
Sorozatgyártás	1947–2004
Gyártási darabszám	több mint 18 ezer
Típusváltozatok	An–3
Első felszállás	1947. augusztus 31.
Szolgálatba állítás	1947
	Háromnézeti rajz
	A Wikimédia Commons tartalmaz An–2 témájú médiaállományokat.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. április 5.) ezen a változaton alapul.

Az An–2 (NATO-kódja: Colt) a második világháború után a Szovjetunióban, az Antonov tervezőirodában (OKB–153) kifejlesztett egymotoros, kétfedelű szállító-repülőgéptípusa, a világ legnagyobbja ebben a kategóriában. Eleinte a Szovjetunió, később Lengyelország és Kína is gyártotta. 2004-ig több mint 18 000 darab készült belőle. A Szovjetunióban az Annuska és a Kukuruznyik beceneveket kapta, Magyarországon az Ancsa név ragadt rá. Habár még ma is számos helyen működtetik őket, már a gyártás kezdetén sem számított korszerűnek (kétfedelű szárny, részben vászonnal bevont törzs stb.). Ennek ellenére sikere óriási volt, a pilóták szerint az egyik legkezelhetőbb és egyik legmegbízhatóbb repülőgéptípus a világon.

Története

Egy új típusú repülőgép építése már az 1930-as évek végén foglalkoztatta a szovjet mérnököket. 1938-ban megépült egy LIG–10 típusjelzésű gép, azonban a sorozatgyártása nem kezdődött el. Ez a gép lehetett az ihletője Oleg Antonov szovjet repülőgép-tervezőnek, aki 1946-ban egy a Szovjetunióban meghirdetett pályázatra, – melyet a Mezőgazdasági és Erdővédelmi Minisztérium hirdetett meg, elsősorban mezőgazdasági feladatokra szánt, könnyű szállítórepülőgép tervezésére – elkészítette terveit. A gép az SZH–1 (szelszkohozjajsztvennij, vagyis "mezőgazdasági") típusjelzést kapta és 1947. augusztus 31-én emelkedett először a levegőbe. A gépet áttervezték, innentől az An–2-es típusjelzést kapta. 1948-tól gyártották sorozatban. A törzs teljesen fémépítésű, a szárnyak vászonborításúak. A következő évektől számtalan típusváltozat látott napvilágot, melyek alapjait a fenti gép szolgáltatta. A gépet a már említett 3 országban gyártották, temérdek országban ma is használják, felismerve a benne rejlő lehetőségeket, úgymint ejtőernyőzés, szállítmányozás, sétarepülés stb.

Jellemzői

Sárkány, futómű

A szárnyak fesztávolsága különböző, (a felső hosszabb) szerkezetük teljesen fém, két főtartóval, vászon borítással. A csűrők, az oldalkormány és a magassági kormány mozgatása manuális, tolórudak és kábelek segítségével van megoldva. A fékszárnyak és a trimmek elektromos működtetésűek. A futómű hárompontos, farokkerekes, a kerekek nem behúzhatók.

Motor

A gép mozgatásáról egy Svecov AS–62 típusú, kilenchengeres, 29,87 liter űrtartalmú csillagmotor gondoskodik, melynek teljesítménye 736 kW (körülbelül 1000 LE). A motor fogyasztása 120 és 200 liter között mozog óránként, a repülési feladattól, terheléstől és a repülési magasságtól függően. A hajtóanyag 100-as oktánszámú, ólmozott repülőbenzin.

Üzemanyagellátás

A repülőgép ejtőtankos rendszerű, azaz az üzemanyagtartályok a felső szárnyakban helyezkednek el, jóval a motor síkja fölött, hármas csoportban a bal, illetve a jobb oldalon. A tartályok egyenként 200 literesek, így szárnyanként 600 liter, azaz összesen 1200 liter üzemanyag az egyszerre felvehető mennyiség. A tartályok közösítővel vannak ellátva, így vízszintes talajon leállított repülőgép esetében kiegyenlítődik az üzemanyagszint a tartályok között, illetve a közösítőszelepen keresztül a két szárnyban is. A pilóta repülés közben fogyaszthat csak a jobb, csak a bal, illetve mindkét tartálycsoportból közösen. Ha leszállás után nem egyenlő az üzemanyagszint a két szárnyban, és vízszintes talajon áll a repülőgép, a kiegyenlítő golyósszelep működésének jellegzetes kotyogó hangja hallatszik a gépből egy ideig az üzemanyag átfolyása miatt. Az üzemanyagszintre figyelni kell a következő repülés előtt, mivel a két oldal közötti eltérés nem lehet több 150 liternél.

Légcsavar

A légcsavar fém, négytollú, állítható szögű, átmérője 3,6 méter. A légcsavar kihajtása nem közvetlenül helyezkedik el a főtengelyen, hanem bolygókerekes, reduktoros megoldású. Az áttétel viszonya 0,687, ami azt jelenti, hogy ennyiszer lassabban forog a légcsavar, mint a főtengely. A motor maximális fordulatszáma 2200 1/perc, a légcsavar ilyenkor 1510-et forog percenként, amit nem szabad túllépni az igen hosszú légcsavarlapátok végeinek magas kerületi sebessége miatt. Az ilyen „hosszúlapátos” légcsavarral ellátott repülőgépek esetében a tervezés során külön odafigyelést igényel ez a szabály, miszerint a lapátvégek semmiképp nem léphetik át a hangsebességet, mert az ilyenkor kialakuló rezonanciák, áramlásleválások tönkretehetik a légcsavart, illetve a motort. A motor-főtengely és a légcsavar forgásiránya a pilóta felől nézve: jobb.

Hidraulika, olajrendszer

A légcsavar szögállító hidraulikus, az olajrendszer kétkörös. A kisnyomású kör a motor kenéséért felelős, míg a nagynyomású kör a légcsavarszabályzót működteti. A szokásos kenőolajmennyiség 50 liter, de az olajtartályt maximálisan 85 liter olajjal lehet feltölteni. A motor jellegéből adódóan jelentős olajfogyasztással is számolni kell az üzemeltetés során.

A fedélzeti elektromos rendszer 24 V-os, negatív testelésű. Az alkalmazott technikai megoldások és a repülőgép általános jellemzőinek ismeretében elmondható, hogy az üzemeltetés nagyon mostoha körülmények között is biztonsággal megvalósítható, de mindenképp felkészült és hozzáértő földi műszaki személyzetet, illetve hasonlóan jól kvalifikált repülőszemélyzetet igényel. A gép repülését csak B kategóriás pilótajogosítvánnyal (szakszolgálati engedély) lehet végrehajtani az érvényben lévő magyar jogszabályok szerint.

Típusváltozatok

A repülőgépet közel 20-féle típusváltozatban gyártották, fontosabb típusai:

An–2T – az első sorozatgyártott változat, hadi és szállítási célokra
An–2TP – 12 személyes utasszállító változat (1949)
An–2TD – A 12 személyes deszantváltozat ejtőernyős ugrásokhoz átalakítva. A legnagyobb példányszámban gyártott változat.
An–2V (An–4) – hidroplán változat vízről történő üzemeltetéshez, nagyobb méretű légcsavarral
An–2PP – az An–2V tűzoltó változata, 1240 liter oltóanyag-kapacitással (1964)
An–2R – mezőgazdasági változat
An–2M – a legelső T változat korszerűsített mezőgazdasági alváltozata
An–2SZ – mentő változat egészségügyi felszereléssel
An–2SZH – mezőgazdasági változat vegyszerszóró berendezéssel és tartályokkal felszerelve, módosított futóművel
An–2K–NAK – tüzérségi tűzhelyesbítő repülőgép
An–2LP – leszopozsarnij, úszótalpakkal felszerelt erdőtűz-oltó változat
An–3 – a legutolsó továbbfejlesztett változat 1979-ből, TVD–10V légcsavaros gázturbinával felszerelve. Az An–3T változatból 25 darabot gyártottak 2000–2009 között.
An–2M – lengyel hidroplán változat
An–2F – fotófelderítő változat, 12,7 mm-es géppuskával és 23 mm-es gépágyúval felfegyverezve
An–6 – Időjárásfelderítő repülőgép. A meteorológus-megfigyelő elhelyezésére a függőleges vezérsík előtt egy üvegezett kabint alakítottak ki. Turbófeltöltős motorral szerelték fel. Repülési magassága elérte a 9500 m-t. 1956–1958 között folyt a sorozatgyártása.
An–23A – hajtóművek légi teszteléséhez kialakított magassági repülőgép
Jun–5 (J–5) – kínai licencváltozat, elsősorban szállítási célokra. 1957-től gyártottak An–2-eseket Kínában. Az évek folyamán több korszerűsített, egyedi igényekhez szabott változata is megjelent.
Jun–5 (J–5D) – Kínai gyakorló-kiképző változat bombázó gépek pilótáinak kiképzéséhez
Beijing–5 – 1987-ben kifejlesztett kínai változat (1987)
Jun–5 (J–5B) – kínai gyakorlóváltozat
An–2–100 – az Antonov vállalatnál 2013-ban kifejlesztett légcsavarots gázturbinás változat. A gépbe a Motor Szics 1500 LE-s MSZ–14 légcsavaros gázturbináját építették.^[1]

Alkalmazó országok

A típust elsősorban a volt szocialista országokban alkalmazták teher- és személyszállítási feladatokra. Ma a világ számos országában megtalálható, nyugaton is.

Magántulajdonban nyugati-európai országokban és Észak-Amerikában is üzemel.

Műszaki adatok

Geometriai méretek és tömegadatok

Hossz: 12,74 m
Fesztávolság: 18,18 m (felső szárny)
Szárnyfelület: 71,6 m²
Üres tömeg: 3450 kg
Maximális felszálló tömeg: 5500 kg

Motor

Motorok száma: 1 db
Svecov AS–62IR kilenchengeres, benzinüzemű csillagmotor
Felszálló teljesítmény: 736 kW (1000 LE)

Repülési jellemzők

Legnagyobb sebesség: 258 km/h
Utazósebesség: 190 km/h
Hatótávolság: 845 km
Legnagyobb repülési magasság: 4500 m
Emelkedőképesség: 3,5 m/s

Jegyzetek

↑ «Антонов» представил новый самолет (orosz nyelven). minfin.com.ua. (Hozzáférés: 2020. május 3.)

Források

Az An–2 Repülőgép Légi Üzemeltetési Utasítása (1979. KPM Légiügyi Főosztály, Szakirodalmi Tájékoztató Osztály gondozásában. Fordította: Erdész László, Ellenőrizte: Fantó Jenő)

További információk

Képek
Leírás (német)
The Antonov An-2 – Az Air Vectors típusismertetője

Hadtudományi portál
Oroszország-portál

[1] «Антонов» представил новый самолет (orosz nyelven). minfin.com.ua. (Hozzáférés: 2020. május 3.)

[1]

Sablon:Antonov m v sz Antonov repülőgépek
Utasszállító repülőgépek	An–10 • An–24 • An–26 • An–28 • An–74 • An–140 • An–148 • An–158 • An–174 • An–180 • An–218
Szállító repülőgépek	OKA–38 • An–2 • An–3 • An–4 • An–8 • An–12 • An–14 • An–22 • An–30 • An–32 • An–38 • An–70 • An–72 • An–74 • An–124 • An–178 • An–225 • An–325 • An–132
Felderítő repülőgépek	An–6 • An–71 • An–88
Kísérleti repülőgépek	SZKV
Vitorlázó repülőgépek	A–1 • A–2 • A–7 • A–11 • A–13 • A–15 • A–40
Egyéb repülőgépek	An–204
Tervezett repülőgépek	An-Be–20 • An–50 • An–188