An–140

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
An–140
Antonov An-140 1.jpg
Ukrán An–140-es a Hosztomeli repülőtér fölött

Funkció regionális utasszállító repülőgép
Gyártó Harkivi Repülőgépgyár, Aviakor, HESA
Tervező Anotonov
Sorozatgyártás 1997-től

Kapacitás 52 fő
Típusváltozatok IrAn–140
Első felszállás 1997. szeptember 17.
Szolgálatba állítás 2001

Az An–140 az ukrán Antonov tervezőiroda által kifejlesztett kis hatótávolságú légcsavaros gázturbinás utasszállító repülőgép. Az An–24 leváltására készült. Első repülésére 1997. szeptember 17-én került sor. Gyártása Ukrajnában és Oroszországban is folyik. Iránban a HESA cég licenc alapján gyártja IrAn–140 jelzéssel. Legfeljebb 52 utas szállítására alkalmas

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgép tervezése 1993-ban kezdődött a kijevi Antonov tervezőirodában az akkor már több mint 30 éve üzemelő és kiöregedett An–24 leváltására. Az első, terhelési próbákra szolgáló prototípus 1997 júniusában készült el a Harkivi Repülőgépgyárban. A típus első felszállására 1997. szeptember 17-én került sor. A repülési teszteket 1998 folyamán hajtották végre. A légialkalmassági bizonyítványhoz szükséges próbákhoz összesen három repülőképes prototípus készült. A repülőgép tesztelésére szélsőséges viszonyok között, így –55 °C és +45 °C közötti hőmérsékleti tartományban, valamint oxigénszegény, magashegyi körülmények közti (1700 m-en lévő repülőtérről történő) üzemeltetésre is sor került. A gép 2000-ben kapta meg a légialkalmassági engedélyeket, majd 2001-ben kezdődött a sorozatgyártása. Első menetrend szerinti repülését 2002-ben végezte.

Sorozatgyártása Ukrajnában a Harkivi Repülőgépgyárban, Oroszországban a szamarai Aviakor Repülőgépgyárban, valamint Iránban az iszfahani HESA cégnél folyik. Az Aviakor 2007-ig 2 db-t épített a típusból.

Műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgép felsőszárnyas kialakítású. A szárnyakon helyezkedik el a 2 db TV3–117VMA–SZBM1 légcsavaros gázturbina, amely a helikopterken alkalmazott TV3–117 típusú szabadturbinás hajtómű átalakított változata. A hajtóműveket a zaporizzsjai Ivcsenko-Progresz tervezőiroda fejlesztette ki és a szintén Zaporizzsjában található Motor Szics gyártja. A beépített AI9–3B fedélzeti segédhajtóművet a gép farokrészében helyezték el. A gép törzsének hátsó részében, valamint az utastér alatt összesen 9 m³-es tehertér található, amely 1,84 t tömegű terhet képes befogadni. A tehertér ajtajai a hasonló gépekéhez viszonyítva szokatlanul nagyok. A hermetizált utastér elülső részében az ülések kiszerelésével további kiegészítő tehertér alakítható ki. Hagyományos hárompontos futóműve van. A főfutók a törzs alsó részén kialakított gondolába húzhatók be. A futómű kerekei kisnyomásúak, így a gép füves és egyéb előkészítetlen repülőtérről is biztonságosan üzemeltethető. Az utastérben az alapváltozatban 52 személy számára van ülőhely.

Üzemeltetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006. augusztusi állapot szerint 11 db An–140 üzemel. Ebből 3 db az ukrán Aeromiszt-Harkiv légitársaságnál, 3 db az Antonov Tervezőiroda légitársaságánál, 1 db a zaporizzsjai Motor-Szics légitársaságánál, 2 db az Azeri Légitársaságnál, további 2 db pedig az Iljics-Aviánál áll üzemben. További 16 gépre van rendelés. Az iráni IrAn–140 változatból 2 db-t üzemeltet a Safiran Airlines.

A repülőgéppel eddig két katasztrófa történt, az egyik Iránban, a másik Azerbajdzsánban. Mindkét baleset pilótahiba miatt következett be.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • An–140–100 – Az alapváltozthoz képes 1 méterrel megnövelték a szárnyak hosszát, csökkentették az üzemanyagfogyasztást és növelték a hatótávolságot. A prototípusok elkészítése után gyakorlatilag az összes sorozatgyártású változat valójában az An–140–100-as változat.
  • An–140T – teherszállító változat
  • An–140TK – átalakítható utas- és teherszállító változat
  • An–140VIP – megnövelt komfortfokozatú repülőgép, az alapváltozaténál nagyobb hatótávolsággal
  • IrAn –140 – Iránban licenc alapján gyártott változat, amely megegyezik az An–140–100-al. A gépeket a HESA Ukrajnából szállított alkatrészekből építi.

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai méretek és tömeg-adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 22,60 m
  • Fesztáv: 25,50 m
  • Magasság: 8,23 m
  • Szárnyfelület: 51 m²
  • Maximális felszállótömeg: 19 150 kg
  • Maximális terhelés: 6000 kg

Hajtóművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hajtóművek száma: 2
  • Hajtóművek típusa: TV3–117VMA–SZBM1
  • Hajtómű teljesítménye: 1838 kW (2466 Le)

Repülési adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Utazósebesség: 460–540 km/h
  • Legnagyobb sebesség: 575 km/h
  • Utazómagaság: 7600 m
  • Hatótávolság teljes terheléssel: 1380 km

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]