An–124

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
An–124
Antonov An-124, Spangdahlem Air Base.jpg
Az ukrán Antonov tervezőiroda egyik An–124–100-asa leszállás után a Spangdahlem repülőtéren.

Funkció nehéz teherszállító repülőgép
Gyártó Aviant, Antonov (Ukrajna);
Aviasztar (Oroszország)
Tervező Antonov tervezőrioda (főkonstruktőr: Viktor Tolmacsov)
Gyártási darabszám ~80 db
Ár na.

Személyzet 6 fő
Első felszállás 1982. december 24.
Szolgálatba állítás 1986
Méretek
Hossz 69,1 m
Fesztáv 73,3 m
Magasság 20,78 m
Szárnyfelület 628,5 m²
Szárnykarcsúság na.
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 173 000 kg
Üzemanyag 80 000 kg
Hasznos terhelés 150 000 kg (teher, vagy
88 fő ejtőernyős) kg
Max. felszállótömeg 405 000 kg (normál 392 t) kg
Hajtómű
Hajtómű 4 db Ivcsenko–Progressz D–18T
kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 229,47 kN/db (össz. 918 kN)
Repülési jellemzők
Max. sebesség 865 km/h
Hatósugár ~2250 km (max. terheléssel) 
Hatótávolság 4500 km (max. terheléssel)
Legnagyobb repülési magasság 12 000 m (szolgálati csúcsmagasság: 9500 m)
Emelkedőképesség na.
Szárny felületi terhelése 365 kg/m²
Tolóerő–tömeg arány na.
Üzemanyag–tömeg arány na.

Az An–124 Ruszlan (NATO-kódja: Condor) a kijevi Antonov tervezőirodában az 1970-es évek második felében Viktor Tolmacsov főkonstruktőr irányításával kifejlesztett teljesen fémépítésű, félhéjszerkezetű, felsőszárnyas elrendezésű, behúzható futóművel rendelkező, kétáramú gázturbinás sugárhajtóművel, hermetikusan zárható kabinnal és nem hermetikus tehertérrel rendelkező, merevszárnyú teherszállító repülőgéptíp.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1982. december 26-án szállt fel először a prototípus. A konkurens C–5 Galaxy-nál nagyobb teherszállító gép létrehozása, valamint a kiöregedő An–22-k leváltása voltak a fő fejlesztési célok.

Számos FAI-világrekordot állítottak fel a típussal a szovjetek 1985–1987 között, amiket később csak az An–225 döntött meg. Például 171,2 tonna teherrel 10 750 m-re emelkedés és zárt pályán több mint 20 000 km hatótávolságú repülés.

Gyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szovjetunió/Oroszország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1982–től az uljanovszki Aviasztar repülőgépgyár 56 db gépet gyártott.

Ukrajna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ukrajnában még ma is gyártják. Gyártása korszerűnek nevezhető, sok kompozit anyagot használnak fel építésekor. A 100-as verzió szerkezetének és hajtóműveinek élettartama jelentősen megnövekedett. A sárkányszerkezet élettartama az eredeti 7500 óráról 12 000 órára lett meghosszabbítva, a 2000 óta gyártottaké már 24 000 repült óra, az An–124–100M–150 altípusé már 40 000 (összehasonlításképpen a C–17 Globemaster III-é 90 000 óra). Az eredeti hajtóművek 1250 üzemórás élettartamát is sikerült jelentős módosításokkal 24 000 órára növelni. Kijevben az Aviant vállalatnál még ma is gyártják igen kis ütemben az ukrán légierőnek és civil légitársaságoknak. Az Aviant 2004-ig 19 db-ot gyártott a típusból.

Szerkezeti felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehertér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Volga–Dnyepr légitársaság egyik 100-as gépének orra felemelve rakodási pozícióba és a törzs „térdelő állásban”. A kép 1996. augusztus 26-án a szaúd-arábiai al-Kharj légitámaszponton készült a Southern Watch (Déli Őrjárat) hadművelet idején. A háttérben egy amerikai C–5 Galaxy áll

A repülőgép szerkezete nem teljesen hermetizált, teljesen csak a pilótafülke és egy kiegészítő utastér, a tehertér csak 1/4 atm.-val. Ez azt jelenti, hogy élőlények nem tartózkodhatnak a tehertérben 4000 m feletti repülések esetén.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

100-as sorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

200-as sorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orosz Honi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszország honi légiereje a közeljövőben eladja megmaradt Ruszlan-flottáját (21 db gép) civil légiszállító vállalatoknak, szükség esetén bérbe veszi azokat. Indokul azok kihasználatlan kapacitása és ezzel összefüggően gazdaságtalan üzemeltetésük szolgált. Helyettük az Il–76 flottát használják tovább és modernizálják azokat.[1]

Ukrán légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Civil légitársaságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A civil gépek az ukrán Antonov Design Bureau és az orosz Volga–Dnyepr Airlines tulajdonában vannak. Többségét főleg svájci és angol teherszállító cégek bérlik. A V-DA gépei szállították a brit haderő egy részét Szaúd-Arábiába a Southern Watch (Déli Őrjárat) hadművelet idején. A Dakar-ralin 2001-ben mutatkozott be a típus először. Azóta minden Dakar-on segítik és gyorsítják a szállítást. Az ADB gépei szállították a brit Nimrod-okat is nagyjavítási helyszínükre.

Az Irakban szolgálatot teljesített magyar katonai kontingens járműveit is az ukrán ADB 3 db Ruszlanja szállította át és később vissza. Afganisztánba és vissza már a SALIS keretében történik a magyar kontingens szállítása.

NATO SALIS[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006. március 23-án a NATO Lipcsében memorandumot kötött az Antonov tervezőirodával és a Volga–Dnyepr légitársaságokkal 6 db An–124–100 2010-ig való bérbe vételére a SALIS-program (Strategic Airlift Interim Solution, magyarul Stratégiai Légiszállítás Ideiglenes Megoldása) keretében. Az ügyben 2004 június eleje óta folytak a tárgyalások, tizenhat ország – köztük 14 NATO-tagállam[2] (élükön Németországgal) és két partnerország – írta alá a megállapodást. A szállítóvállalat neve Ruslan SALIS GmbH. A hat gépből 2 db folyamatosan rendelkezésre kell álljon, 2 db-ot 6 napos és a további 2 db-ot pedig 9 napos készültségben kell tartani. Az adminisztrációs és menedzselő központot – a SALIS Coordination Centre-t – a hollandiai Eindhovenben állították fel, a gépek is itt állomásoznak (a 2002 februárjára itt kiépített European Airlift Centre miatt). A bérbevevő tagállamok kikötötték, hogy évente legalább 2000 repült órát teljesíttetnek gépenként. Fő célként az afganisztáni hadműveletek kiszolgálását határozták meg, de logisztikai segítséget nyújtanak az Afrikai Unió dárfúri missziójához, valamint egyéb környezeti katasztrófák sújtotta területeken is alkalmazzák majd. A gépek 2006 februárjától állnak a NATO rendelkezésére,.[3][4][5] Ez az egyik kezdeményezés a kettőből – a másik a SAC, azaz a Strategic Airlift Capability (magyarul Stratégiai Légiszállítási Képesség) C–17 Globemaster III típusú gépekkel történik –, amely a NATO légi mozgékonyságát és teherszállító kapacitását hivatott tovább növelni.

Veszteségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1996. október 8-án, Olaszországban, Torino közelében kényszerleszállás közben egy farmra zuhant egy orosz gép. A fedélzeten tartózkodó 23 főnyi személyzet és legénység közül 2 fő meghalt (a pilóta és a másodpilóta), 13 fő megsérült, a farmon további 2 fő könnyebben sérült.
  • 1997. december 6-án, 14:00 körül lezuhant az orosz légierő egyik Ruszlanja az irkutszki repülőgépgyár repülőteréről való felszállást követő 20. másodpercben. A gép a Grazdanszkaja utcába csapódott. Repülési útvonala MoszkvaIrkutszkVlagyivosztokVietnam lett volna. Fedélzetén volt már az a 2 db Szu–27UB, amit Vietnam vett meg. A gépen a személyzeten kívül az Irkutszki Repülőgépgyár szerelői közül többen is tartózkodtak. Senki sem élte túl a szerencsétlenséget.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ARANYSAS 2007/9., Lokátor - 6. o.
  2. A 14 NATO-tagállam: Kanada, Csehország, Németország, Dánia, Franciaország, Magyarország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia és az Egyesült Királyság és Finnország mint partnerország, valamint 2006. március 23-án csatlakozott hozzájuk Svédország is. Bulgária és Románia igényét fejezte ki 2004-ben, de még nem csatlakozott.
  3. NATO cikk a 2004-es tárgyalásokról.
  4. NATO cikk a 2006-os szerződéskötésről.
  5. NATO cikk a 2007-es aktualitásokról.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz An–124 témájú médiaállományokat.

Monográfiák, folyóiratcikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aeromagazin 2003/1., 10–14. o.
  • Haditechnika 1998/4., 31–34. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ан-124 Руслан - általános típusismertető,
Ан-124-100 Руслан - a 100-as alítpus,
Ан-124-210 Руслан - a 210-as altípus.