An–28

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
An–28
Rodina Antonov An-28-2.jpg
Orosz An–28-as leszállás közben

Funkció könnyű szállító repülőgép
Gyártó WSK PZL-Mielec
Tervező Antonov tervezőiroda
Gyártási darabszám 191
Fő üzemeltetők Szovjetunió és egyes utódállamai, Lengyelország

Első felszállás 1969. szeptember

Az An–28 a kijevi Antonov tervezőiroda kéthajtóműves, légcsavaros gázturbinás könnyű szállító repülőgépe. Az An–14 továbbfejlesztett változata. 1969-ben repült először. Nagy sorozatban a lengyelországi WSK PZL-Mielec vállalat gyártotta. Az An–28 továbbfejlesztett változata a lengyel PZL M28 Skytruck.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az An–28 a csillagmotoros An–14 továbbfejlesztett, légcsavaros gázturbinával felszerelt, meghosszabbított törzsű változata. Az Antonov tervezőirodánál többféle elképzelés is született egy gázturbinás változatra. A GTD–550ASZ gázturbinával felszerelt prototípus An–14M jelzéssel 1969 szeptemberében repült először Kijevben. Ezt a típust 1973-ban nevezték át An–28-ra.

Sorozatgyártása azonban csak 1975-ben kezdődött el. Az első előszériák még a Szovjetunióban készültek, majd 1978-ban a sorozatgyártás Lengyelországban, a WSK PZL-Milelec repülőgépgyárban folytatódott. A sorozatgyártású gépekbe már a TVD–10 légcsavaros gázturbinák kerültek, melyek gyártását is Lengyelországba telepítették. A gázturbinát a WSK PZL-Rzeszów gyártotta PZL–10S jelzéssel. Az első sorozatgyártású lengyel gép azonban csak 1983-ban készült el, és 1984-ben repült először. A Szovjetunióban a típus 1986-ban kapta meg a légialkalmassági bizonyítványt. A Lengyelországban PZL An–28 típusjellel gyártott gép megegyezett az eredeti szovjet repülőgéppel.

A Szovjetunió eredetileg 1200 darab megrendelését tervezte, de az ország felbomlása miatt ez a gyártási mennyiség nem teljesült. A Szovjetunióban és Lengyelországban gyártott példányokat is beleszámítva, a sorozatgyártás 1992-es befejezéséig összesen 191 db-ot építettek.

Lengyelországban kifejlesztették a haditengerészeti járőröző és felderítő változatát, az An–28B1R-t (mely An–28RM Bryza néven is ismert). Ennél a törzs aljára lengyel gyártmányú felderítő lokátort építettek be.

Ismert még a gépnek a kanadai Pratt&Whitney PT6A–65B gázturbinával és Hartzell légcsavarral, valamint nyugati avionikával felszerelt változata, az An–28 Safari is.

A PZL-Mielec a gépet továbbfejlesztette, ennek eredménye lett a PZL M28 Skytruck és a PZL M28 Bryza gépek.

Az An–28-on alapul az Ukrajnában tervezett továbbfejlesztett, megnövelt méretű változat, az An–38 is, melyet a Novoszibirszki Repülőgépgyár gyárt.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A típust az Aeroflot regionális járataira szánták. E minőségében a Be–30 vetélytársa volt, mellyel szemben győzött. A Szovjetunió felbomlása miatt azonban a gép tömeges forgalomba állítására nem került sor. A Szovjetunión kívül a típust a Lengyel Haditengerészet és Venezuela légiereje rendszeresítette.

2009 eleji állapot szerint már csak 23 példánya áll szolgálatban, közülük hét darab Oroszországban üzemel.[1]

Műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljesen fémépítésű konstrukció. A törzs félhéjszerkezet.

A kerekes futóművekre szükség esetén sítalpak szerelhetők. Rövid fel- és leszállási úthossz jellemzi. Felszállási úthossza 260 m, kigurulási úthossza 170 m.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz An–28 témájú médiaállományokat.