An–72

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
An–72
Antonov An-72 ES-NOG.jpg
Egy észt An–72 a tallinni repülőtéren. ENSZ azonosítók (UN) is láthatóak felfestve a függőleges vezérsíkon és a törzsön

Funkció közepes teherszállító repülőgép
Gyártó ANTK Antonov
Gyártási darabszám kb. 200 db
Ár 17-20 millió USD (2006)

Személyzet 2-5 fő
Típusváltozatok An–71, An–74
Első felszállás 1977. december 22.
Méretek
Hossz 28,07 m m
Fesztáv 31,89 m m
Magasság 8,65 m m
Szárnyfelület 98,62 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 7500 kg kg
Hasznos terhelés 5000/7500/10 000 kg (72/74/74T) kg
Max. felszállótömeg 33 000 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Lotarjev D–36 gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 2×63,7 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 705 km/h
Utazósebesség 600 km/h
Hatótávolság 4800 km
Legnagyobb repülési magasság 11 800 m
Háromnézeti rajz
Antonov An-72 3view.svg
Egy An–74 leszállás után sugárfékkel fékez

Az An–72 (NATO-kódja Coaler) az Antonov-tervezőiroda (OKB–153) által kifejlesztett STOL-képességű teherszállító repülőgép. Az An–26 leváltására fejlesztették ki, azonban széleskörűen nem terjedt el.

A típuson a Coandă-hatás hasznosítása miatt a két sugárhajtóművét a szárnyfelek felső síkjára építették. A kiáramló forró égésgázok miatt azonban titánötvözetű acéllemezeket kellett beépíteni. A Coandă-hatás szerint a kiáramló gázok követik a fékszárny felső felületét, ezzel érik el a tolóerővektor-eltérítést, mellyel csökkenteni tudják a nekifutási hosszt felszálláskor. Leszállás után a hajtóműveken sugárfékek vannak felszerelve, mellyel a kigurulási úthossz csökkenthető. Magát az elvet az Amerikai Légierő Advanced Medium STOL Transport (AMST) programja révén két példányban megépített Boeing-prototípus, az YC–14 hasznosította, hasonló aerodinamikai elrendezéssel.

A típus vállszárnyas elrendezésű, orrsegédszárnnyal és kettős réselésű fékszárnyakkal felszerelve, a vízszintes vezérsíkjai a függőleges vezérsík tetején lettek elhelyezve („T”-elrendezésű), V-beállítási szöge 0. Futóműve tricikliszerű, a főfutóműve tandemelrendezésben két párból áll, futószáranként dupla kerekekkel. Erős futóműve miatt képes füves, homokos futópályán is üzemelni. A tehertér csak hátulról rakodható, hagyományosan, lehajtható rámpán keresztül. 7,5 tonna feletti árut képes teherdobással repülés közben kijuttatni, a tehertérben utasülések elhelyezésével 52 fő szállítható.

1997 és 1998 év elején a Dakar-ralin két példány részt vállalt a járművek szállításában. 1999-től négy gép állandó tagja a rali bérelt teherszállító-flottájának.

A típust több Nyugat-európai minőségtanúsító vállalat is rendszerbe vette (német, olasz, francia).

Továbbfejlesztett változata az An–74, amely csak kis mértékben tér el az alaptípustól. VIP-változata nem hasznosítja a Coandă-hatást, a szárnyfelek alá függesztett gondolában kaptak helyet a hajtóművei.

Egy kísérleti légtérellenőrző változat is készült, melynél az előre döntött függőleges vezérsík tetején helyezték el a körbeforgó antennagondolát. Ez az An–71, rendszeresítésére nem került sor, a prototípus első felszállása 1985. július 12-én történt.

Megrendelő és üzemeltető országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai célú üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz An–72 témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]