An–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
An–2
HA-MKF (8057630586).jpg
A HA-MFK lajstromjelű An–2-es

NATO-kód Colt
Funkció könnyű szállító repülőgép
Tervező Antonov tervezőiroda
Sorozatgyártás 1947–2004
Gyártási darabszám kb. 18 ezer

Típusváltozatok An–3
Első felszállás 1947. augusztus 31.
Szolgálatba állítás 1947
Háromnézeti rajz
Antonov An-2 3view.svg

Az An–2 (NATO-kódja: Colt) a második világháború után a Szovjetunióban, az Antonov tervezőirodában (OKB–153) kifejlesztett egymotoros, kétfedelű szállító repülőgép. Eleinte a Szovjetunió, később Lengyelország és Kína is gyártotta. 2004-ig körülbelül 18 000 darabot gyártottak. Kezdetekben Annának becézték, Magyarországon az Ancsa név ragadt rá. Már a gyártás kezdetén sem számított korszerűnek (kétfedelű szárny, részben vászonnal bevont törzs stb.) Ennek ellenére a pilóták szerint az egyik legkezesebb repülőgép a világon. A gép mai napig a legnagyobb egymotoros, kétfedelű repülőgép.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Litván magángép Angliában

Egy új típusú repülőgép építése már az 1930-as évek végén foglalkoztatta a mérnököket. 1938-ban megépült egy LIG–10 típusjelzésű gép, azonban a sorozatgyártás nem kezdődött el. Ez a gép lehetett az ihletője Oleg Antonov szovjet repülőgép-tervezőnek, aki 1946-ban egy a Szovjetunióban meghirdetett pályázatra, – melyet a Mezőgazdasági és Erdővédelmi Minisztérium hirdetett meg, elsősorban mezőgazdasági feladatokra szánt, könnyű szállítórepülőgép tervezésére – elkészítette terveit. A gép az SZH–1 (Szelszkohozjajsztvennij, vagyis "Mezőgazdasági") típusjelzést kapta és 1947. augusztus 31-én emelkedett először a levegőbe. A gépet áttervezték, innentől az An–2-es típusjelzést kapta. 1948-tól gyártották sorozatban. A törzs már teljesen fémépítésű, a szárnyak vászonborításúak. A következő évektől számtalan típusváltozat látott napvilágot, melyek alapjait a fenti gép szolgáltatta. A gépet a már említett 3 országban gyártották, temérdek országban ma is használják, felismerve a benne rejlő lehetőségeket úgymint ejtőernyőzés, szállítmányozás, sétarepültetés stb.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

An–2 pilótafülke

Sárkány, futómű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szárnyak fesztávolsága különböző, (a felső hosszabb) szerkezetük teljesen fém, két főtartóval, vászon borítással. A csűrők, az oldalkormány és a magassági kormány mozgatása manuális, tolórudak és kábelek segítségével van megoldva. A fékszárnyak és a trimmek elektromos működtetésűek. A futómű hárompontos, farokkerekes, a kerekek nem behúzhatók.

Motor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gép mozgatásáról egy Svecov AS–62 típusú, kilenc hengeres, 29,87 literes űrtartalmú csillagmotor gondoskodik, melynek teljesítménye 736 kW (körülbelül 1000 Le). A motor fogyasztása 120 és 200 liter között mozog óránként, a repülési feladattól, terheléstől és a repülési magasságtól függően. A hajtóanyag 100-as oktánszámú, ólmozott repülőbenzin.

Üzemanyagellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgép ejtőtankos rendszerű, azaz az üzemanyagtartályok a felső szárnyakban helyezkednek el, jóval a motor síkja fölött, hármas csoportban a bal, illetve a jobb oldalon. A tartályok egyenként 200 literesek, így szárnyanként 600 liter, azaz összesen 1200 liter üzemanyag az egyszerre felvehető mennyiség. A tartályok közösítővel vannak ellátva, így vízszintes talajon leállított repülőgép esetében kiegyenlítődik az üzemanyagszint a tartályok között, illetve a közösítőszelepen keresztül a két szárnyban is. A pilóta repülés közben fogyaszthat csak a jobb, csak a bal, illetve mindkét tartálycsoportból közösen. Ha leszállás után nem egyenlő az üzemanyagszint a két szárnyban és vízszintes talajon áll a repülőgép, a kiegyenlítő golyós-szelep működésének jellegzetes kotyogó hangja hallatszik a gépből egy ideig az üzemanyag átfolyása miatt. Az üzemanyagszintre figyelni kell a következő repülés előtt, mivel a két oldal közötti eltérés nem lehet több 150 liternél.

Légcsavar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A légcsavar fém, négytollú, állítható szögű, átmérője: 3,6 méter. A légcsavar kihajtása nem közvetlenül helyezkedik el a főtengelyen, hanem bolygókerekes, reduktoros megoldású. Az áttétel viszonya: 0,687 ami azt jelenti, hogy ennyiszer lassabban forog a légcsavar, mint a főtengely. A motor maximális fordulatszáma 2200/perc, a légcsavar ilyenkor 1510-et forog percenként, amely értéket nem szabad túllépni az igen hosszú légcsavarlapátok végeinek magas kerületi sebessége miatt. Az ilyen „hosszúlapátos” légcsavarral ellátott repülőgépek esetében a tervezés során külön odafigyelést igényel ez a szabály, miszerint a lapátvégek semmiképp nem léphetik át a hangsebességet, mert az ilyenkor kialakuló rezonanciák, áramlásleválások tönkretehetik a légcsavart illetve a motort. A motor-főtengely és a légcsavar forgásiránya is, a pilóta felől nézve: jobb.

Hidraulika, olajrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A légcsavar szögállító hidraulikus, az olajrendszer kétkörös. A kisnyomású kör a motor kenéséért felelős, míg a nagynyomású kör a légcsavarszabályzót működteti. A szokásos kenőolajmennyiség 50 liter, de az olajtartályt maximálisan 85 liter olajjal lehet feltölteni. A motor jellegéből adódóan jelentős olajfogyasztással is számolni kell az üzemeltetés során.

A fedélzeti elektromos rendszer 24V-os, negatív testelésű. Az alkalmazott technikai megoldások és a repülőgép általános jellemzőinek ismeretében elmondható, hogy az üzemeltetés nagyon mostoha körülmények között is biztonsággal megvalósítható, de mindenképp felkészült és hozzáértő földi műszaki személyzetet illetve hasonlóan jól kvalifikált repülőszemélyzetet igényel. A gép repülését csak B kategóriás pilótajogosítvánnyal (szakszolgálati engedély, "szakszó") lehet végrehajtani, az érvényben lévő jogszabályok szerint.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

An–2 – Peenemünde – 2007
An–2 Légi permetező – 2008

A repülőgépet közel 20 féle típusváltozatban gyártották, fontosabb típusai:

  • An–2T – az első sorozatgyártott változat, hadi és szállítási célokra
  • An–2TP – 12 személyes utasszállító változat (1949)
  • An–2TD – A 12 személyes deszant-változat ejtőernyős ugrásokhoz átalakítva. A legnagyobb példányszámban gyártott változat.
  • An–2V (An–4) – hidroplán változat vízről történő üzemeltetéshez, nagyobb méretű légcsavarral
  • An–2PP – az An–2V tűzoltó változata, 1240 liter oltóanyag-kapacitással (1964)
  • An–2R - mezőgazdasági változat
  • An–2M – a legelső T változat korszerűsített mezőgazdasági alváltozata
  • An–2SZ – mentő változat egészségügyi felszereléssel
  • An–2SZH – mezőgazdasági változat vegyszerszóró berendezéssel és tartályokkal felszerelve, módosított futóművel
  • An–2K–NAK – tüzérségi tűzhelyesbítő repülőgép
  • An–3 – a legutolsó továbbfejlesztett változat 1979-ből, TVD–10V légcsavaros gázturbinával felszerelve
  • An–2M – lengyel hidroplán változat
  • An–2F – fotófelderítő változat, 12,7 mm-es géppuskával és 23 mm-es gépágyúval felfegyverezve
  • An–6 Meteo – meteorológiai felderítő repülőgép
  • An–23A – hajtóművek légi teszteléséhez kialakított magassági repülőgép
  • Jun–5 (J–5) – kínai licenc-változat, elsősorban szállítási célokra. 1957-től gyártottak An–2-eseket Kínában. Az évek folyamán több korszerűsített, egyedi igényekhez szabott változata is megjelent.
  • Jun–5 (J–5D) – Kínai gyakorló-kiképző változat bombázó gépek pilótáinak kiképzéséhez
  • Beijing–5 – 1987-ben kifejlesztett kínai változat (1987)
  • Jun–5 (J–5B) – kínai gyakorló-változat

Alkalmazó országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

An–2 Varsóban

A típust elsősorban a volt szocialista országokban alkalmazták teher- és személyszállítási feladatokra. Ma a világ számos országában megtalálható, nyugaton is.

Afganisztán, Albánia, Angola, Azerbajdzsán, Bulgária, Csehország, Egyiptom, Észak-Korea, Észtország, Etiópia, Fehéroroszország, Horvátország, Irak, Jemen, Kambodzsa, Kína, Kuba, Laosz, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Mali, Mongólia, Németország, Nicaragua, Oroszország, Románia, Szerbia, Montenegró, Szíria, Szlovákia Szomália, Szudán, Tádzsikisztán, Tanzánia, Tunézia, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Vietnam,

Magántulajdonban nyugati-európai országokban és Észak-Amerikában is üzemel.

Műszaki adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 12,74 m
  • Fesztávolság: 18,18 m (felső szárny)
  • Szárnyfelület: 71,6 m²
  • Üres tömeg: 3450 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 5500 kg

Motor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Motorok száma: 1 db
  • Svecov AS–62IR kilenchengeres, benzinüzemű csillagmotor
  • Felszálló teljesítmény: 736 kW (1000 LE)

Repülési jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 258 km/h
  • Utazósebesség: 190 km/h
  • Hatótávolság: 845 km
  • Legnagyobb repülési magasság: 4500 m
  • Emelkedőképesség: 3,5 m/s

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az An–2 Repülőgép Légi Üzemeltetési Utasítása (1979. KPM Légiügyi Főosztály, Szakirodalmi Tájékoztató Osztály gondozásában. Fordította: Erdész László, Ellenőrizte: Fantó Jenő)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonov An-2 témájú médiaállományokat.