An–12

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
An–12
An12 ZLZ.JPG
A szudáni Air west légitársaság An–12-ese Zágráb repülőterén

Funkció közepes teherszállító repülőgép
Gyártó Irkutszki Repülőgépgyár, Voronyezsi Repülőgépgyár, Taskenti Repülőgépgyár
Tervező Antonov (Főkonstruktőr: V. N. Gelprin)
Gyártási darabszám 1248 db

Személyzet 5 fő: 2 pilóta, 1 fedélzeti mérnök, 1 navigátor, 1 rádiókezelő
Első felszállás 1957. március
Szolgálatba állítás 1959
Méretek
Hossz 33,10 m
Fesztáv 38,00 m
Magasság 10,53 m
Szárnyfelület 121,7 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 28 000 kg
Hasznos terhelés 20 000 kg
Max. felszállótömeg 61 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 4 db AI–20 légcsavaros gázturbina
Teljesítmény 4×3000 kW kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 777 km/h
Utazósebesség 670 km/h
Hatótávolság 5700 km (max. tüzelőanyaggal),
3600 km (max. teherrel)
Legnagyobb repülési magasság 12 000 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 2 db Nugyelman–Rihtyer NR–23
Az An–12-t üzemeltető országok

Az An–12 (NATO-kódja: Cub) az Antonov tervezőiroda által, az An–10-ből kifejlesztett négy légcsavaros gázturbinával felszerelt, vállszárnyas katonai teherszállító repülőgép. Fejlesztését az amerikai C–130 Hercules inspirálta, nagyon hasonló műszaki paraméterekkel, annak kategóriatársa. Huszonkilenc altípusa a Varsói Szerződés tagállamaiban rendszeresen szállított, illetve a szocialista politikai tömb érdekeltségi köriben is megfordult Kubától a Közel-Keleten át Délkelet-Ázsiáig. Kínában J–8 néven gyártották. Több polgári légitársaság is üzemelteti.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz An–12 témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]