An–12
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| An–12 | |
| A szudáni Air west légitársaság An–12-ese Zágráb repülőterén | |
|
|
|
| Funkció | közepes teherszállító repülőgép |
| Gyártó | Irkutszki Repülőgépgyár, Voronyezsi Repülőgépgyár, Taskenti Repülőgépgyár |
| Tervező | Antonov (Főkonstruktőr: V. N. Gelprin) |
| Gyártási darabszám | 1248 db |
|
|
|
| Személyzet | 5 fő: 2 pilóta, 1 fedélzeti mérnök, 1 navigátor, 1 rádiókezelő |
| Első felszállás | 1957. március |
| Szolgálatba állítás | 1959 |
| Méretek | |
| Hossz | 33,10 m |
| Fesztáv | 38,00 m |
| Magasság | 10,53 m |
| Szárnyfelület | 121,7 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 28 000 kg |
| Hasznos terhelés | 20 000 kg |
| Max. felszállótömeg | 61 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 4 db AI–20 légcsavaros gázturbina |
| Teljesítmény | 4×3000 kW kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 777 km/h |
| Utazósebesség | 670 km/h |
| Hatótávolság | 5700 km (max. tüzelőanyaggal), 3600 km (max. teherrel) |
| Legnagyobb repülési magasság | 12 000 m |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 2 db Nugyelman–Rihtyer NR–23 |
Az An–12 (NATO-kódja: Cub) az Antonov tervezőiroda által, az An–10-ből kifejlesztett négy légcsavaros gázturbinával felszerelt, vállszárnyas katonai teherszállító repülőgép. Fejlesztését az amerikai C–130 Hercules inspirálta, nagyon hasonló műszaki paraméterekkel, annak kategóriatársa. Huszonkilenc altípusa a Varsói Szerződés tagállamaiban rendszeresen szállított, illetve a szocialista politikai tömb érdekeltségi köriben is megfordult Kubától a Közel-Keleten át Délkelet-Ázsiáig. Kínában J–8 néven gyártották. Több polgári légitársaság is üzemelteti.
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Az Ugolok nyeba cikke az An–12-ről (oroszul)
|
|||||||||||||||||||||||

