Antonov repülőgépgyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 50° 27′ 48″, k. h. 30° 23′ 31″

Antonov repülőgépgyár
Típus vállalat
Alapítva 1920.
Székhely Kijev
Vezetők Dmitro Kiva (2011-től)
Iparág repülőgépipar
Forma állami vállalat
Termékek repülőgépek

Az Antonov repülőgépgyár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonov repülőgépgyár témájú kategóriát.

Az Antonov repülőgépgyár, teljes nevén Antonov Sorozatgyártó Üzem (ukránul: Серійний завод «Антонов»), 2011 februárjáig AVIANT Kijevi Repülőgépgyár, röviden Aviant Kijevben működő állami tulajdonú ukrán repülőgépgyártó vállalat. 2005-től a holdingként működő Antonov Állami Repülőgépgyártó Vállalat (2007–2008 között Aviacija Ukrajini) része.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgépgyár székháza Kijevben

A repülőgépgyár elődjét 1920-ban hozták létre 12. sz. Állami Repülőgépgyár (GAZ–12) néven a Szovjetunió Hadiipari Tanácsának 15178. sz. utasítására, néhány kisebb kijevi üzem összevonásával. A második világháborúig Kijevben a Harmata utcában működött. Az üzem megszervezője és első igazgatója Viktorin Flavianovics Borbov, a Kijevi Műszaki Egyetem, majd a Moszkvai Repülési Egyetem későbbi rektora volt. Fő tevékenysége a Szovjetunióban használt külföldi gyártású katonai repülőgépek nagyjavítása volt. Az üzem saját repülőtérrel nem rendelkezett. A javításon átesett gépeket a közeli Poszt-Volinszki repülőtéren[1] repülték be.

1922-ben a vállalatot átnevezték Remvozduh–6 névre. 1925-ben ott készítették az első szovjet hazai konstrukciónak számító, Konsztantyin Kalinyin tervezte K–1 repülőgépet, amellyel az első felszállást 1925. július 26-án hajtották végre.

1931-ben ismét átnevezték, új neve 43. sz. gyár lett. 1932-ben ott készült el az első szovjet autogiró, a CAGI-ban kifejlesztett 4–EA. A gép 1932. október 8-án repült először. Még ugyanabban az évben kezdték el az újszerű konstrukciójú, Európában elsőként behúzható futóművel felszerelt HAI–1 gyártását. Az utasszállító repülőgépből 43 db-ot gyártottak Kijevben. 1937-ben a gyár megépítette az OKO–1 repülőgépet. 1939-től 1941-ig MiG-vadászrepülőgépeket gyártottak Kijevben. A második világháború kitörése után, 1941. június 25-én német bombatámadás érte a gyárat, amelyet ezt követően a teljes gyártóberendezéseivel együtt Novoszibirszkbe evakuáltak. Ott a Jak–3, Jak–6 és Jak–9 vadászrepülőgépek gyártását végezte a gyár.

An–26 szállító repülőgép

Kijev 1944-es felszabadítása után a repülőgépgyárat visszaköltöztették Ukrajnába, ahol a háború végéig a Po–2 repülőgépek nagyjavítását, valamint a Jak–3 és Jak–9 vadászrepülőgépek összeszerelését végezte. Még 1944-ben új neve 473. sz. gyár lett, majd közvetlenül a háború után átköltöztették jelenlegi helyére, Kijev egykori Szvjatosine városrészébe.

19471948 között az üzemben megépítettek egy 5 db-os előszériát a Mi–1-es könnyű többcélú, dugattyús motoros helikopterből, de a sorozatgyártás végül más gyárban kezdődött el.

1948-ban indult el az An–2 sorozatgyártása, amely egyúttal az ugyancsak kijevi Antonov-tervezőirodával való szoros együttműködés kezdete is. A gyár az An–2 18 változatából 3320 db-ot gyártott.

19541956 között a gyárban elkészítették az An–8 szállító repülőgépet, amely a későbbi felsőszárnyas, légcsavaros gázturbinával felszerelt Antonov szállító repülőgépek előfutára volt. 19591978 között a kijevi gyárban az An–24 szállító repülőgép sorozatgyártása folyt, amelyből összesen 1028 db-ot építettek. Közben, 1967-ben Kijevi Repülőgépgyár lett a vállalat új neve.

1969-ben kezdődött el az An–26-os szállító repülőgép sorozatgyártása, amely 1985-ig folyt. 1973-ban az An–26 módosított, légifényképező változatából, az An–30-ból 123 db-ot gyártottak.

1974. április 30-án ismét megváltoztatták a gyár nevét, új elnevezése Kijevi Repülőgépgyártó Termelési Egyesülés lett. Az An–24 és An–26 sorozatgyártása mellett, 19761979 között egy 5 db-os előszériát építettek az An–72 szállító repülőgépből. Az An–72 sorozatgyártását azonban a Harkovi Repülőgépgyárban kezdték el, mert a kijevi gyár kapacitására az akkor már fejlesztés alatt álló An–124 prototípusának megépítéséhez volt szükség. 1979–2004 között a kijevi gyár 19 példányt épített az An–124-ből. 1979-ben indult el az An–32 szállító repülőgépek gyártása is. 19851988 között a kijevi repülőgépgyár az An–225 szállító repülőgép néhány szerkezeti elemének a gyártásában vett részt.[2]

A Szovjetunió felbomlása után a vállalat ukrán állami tulajdonba került. 1992. augusztus 5-én a Kijevi Nemzeti Repülőgépgyártó Vállalat, majd 1995. augusztus 27-én az AVIANT Kijevi Repülőgépgyár nevet kapta, majd 2011 februárjában átnevezték a ma is használt Antonov Sorozatgyártó Üzem névre.

1994–2008 között a gyár 93 darab Kijiv–12 típusú trolibuszt is gyártott.

A vállalat által gyártott repülőgépek és helikopterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A HAI–1 utasszállító repülőgép
Észt An–72-es Tallinnban
Típusjel Típus Sorozatgyártás ideje Gyártott mennyiség
K–1 utasszállító repülőgép 1925 1(prototípus)
HAI–1 utasszállító repülőgép 1932–1934 43
OKO–1 utasszállító repülőgép 1937 1(prototípus)
Mi–1 könnyű többcélú helikopter 1947–1948 5 (előszéria)
An–2 könnyű többcélú repülőgép 1948-tól 3320
An–8 katonai szállító repülőgép 1954–1956 1(prototípus)
An–24 utasszállító repülőgép 1959–1978 1028
An–26 katonai szállító repülőgép 1969–1985 1402
An–30 légi fényképező repülőgép 1973–1979 123
An–72 többcélú szállító repülőgép 1976–1979 5 (előszéria)
An–124 teherszállító repülőgép 1979–2004 19
An–32 katonai többcélú szállító repülőgép 1979-től 361
An–70 közepes teherszállító repülőgép az 1980-as évek végétől
An–148 utasszállító repülőgép 2007-től
An–158 utasszállító repülőgép 2011-től

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ma azon a területen működik Kijev belföldi repülőtere, a Zsuljani repülőtér.
  2. Az An–225 építése az ANTK Antonov-nál folyt, a szárnyat pedig a Taskenti Repülőgépgyár készítette.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]