Szászsáros
| Szászsáros (Șaroș pe Târnave, Scharosch an der Kokel) | |
 | |
| Légifelvétel az erődtemplomról | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | falu |
| Községközpont | Erzsébetváros város |
| Irányítószám | 555502 |
| SIRUTA-kód | 143833 |
| Népesség | |
| Népesség | 1346 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 54 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 324 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 12′ 24″, k. h. 24° 32′ 41″46.206667°N 24.544722°EKoordináták: é. sz. 46° 12′ 24″, k. h. 24° 32′ 41″46.206667°N 24.544722°E | |
| Szászsáros weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szászsáros témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szászsáros (románul: Șaroș pe Târnave, korábban Șaroșul Săsesc, németül: Scharosch an der Kokel) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Erzsébetvárostól három kilométerre délnyugatra, a Nagy-Küküllő bal partján, a 14-es főút és a vasút mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]Valószínűleg a tatárjárás után, a 13. század közepén települt szász lakossággal. Nevét 1282-ben Sarus, 1289-ben Saros, 1337-ben Saruz, 1432-ben Saars, 1760–62-ben Szász-Sáros, 1826-ban Sárosu alakban írták.
1438-ban egy török betörés elpusztította. A 16. században katolikus, majd evangélikus iskolája működött. 1605-ben Bocskai István csapatai dúlták fel, és az erődtemplomot is elfoglalták. Román lakossága 1842 előtt egységesen görögkatolikus volt, akkor egy részük visszatért az ortodoxiához.[2] 1848 októberében a román parasztfelkelők határában megvertek egy székely csapatot. Mocsaras határát csak a 20. század második felében csapolták le.
Nagyselykszékhez, később Medgyesszékhez, 1876-tól Nagyküküllő vármegyéhez tartozott. A szászok kivándorlása után cigányok, románok és a két Küküllő közti falvakból magyarok költöztek be.
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 1432 lakosából 902 volt német, 414 román és 113 cigány nemzetiségű; 903 evangélikus, 379 ortodox és 142 görögkatolikus vallású.
- 2002-ben 1692 lakosából 1334 volt román, 264 cigány, 81 magyar és 13 német nemzetiségű; 1538 ortodox, 48 református, 29 pünkösdista, 13 unitárius, 10 római és 9 görögkatolikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Evangélikus erődtemploma. A déli falba beépítve fennmaradt a falu első templomának, egy román stílusú kápolnának félköríves apszisa. A mai templom elődjét a 14. század első felében építették gótikus stílusban, háromhajós, torony nélküli templomként. Ebből a periódusból a szentély maradt fenn. Az 1438-as török pusztítás után az oldalhajókat a keleti oldal kivételével lebontották, ezzel kereszthajót alakítva ki. 1810-ben barokkizálták és hajóját megmagasították. A várfalat eredetileg három bástyával és két toronnyal a 15. században építették. A templomnak a 2000-es évek elején magyar harangozója volt.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1925-ben Kiss Sándor szobrászművész.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Szeben megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}