Halak
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Angolna (Anguilla anguilla)
|
||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
|
||||||||||
| Osztályok | ||||||||||
|
A halak (Pisces) a gerincesek (Vertebrata) altörzsének egy nem rendszertani csoportja. Régebben egységes osztályaként tartották számon, mára azonban az elsődlegesen vízi gerinces állatok (tehát nem a másodlagosan vízi életmódúvá vált szárazföldiek, pl. a cetek) gyűjtőnevévé vált. A halak tehát nem egységes rendszertani kategória (taxon), mert parafiletikus csoportot alkotnak, mivel nincs olyan közös levezetett (apomorf) jellemzőjük, amely valamennyiükre érvényes volna és semmilyen más gerinces állatra nem volna érvényes. Közös tulajdonságaik a „nem négylábú” jellegükből következik, ami viszont ősi tulajdonság, így csupán ebben az ősi tulajdonságban való megegyezés (szünpleziomorfia) jellemzi őket. Tulajdonképpen az összes gerinces ide tartozik a négylábúakon, vagyis a kétéltűeken, a hüllőkön, a madarakon és az emlősökön kívül.
A csoporton kívül még néhány olyan élőlénycsoport neve is tartalmazza a hal szót, amelyek rendszertanilag valójában nem tartoznak a halak közé. Ilyenek például a puhatestűek közé tartozó tintahalak (Sepiida), valamint a lándzsahalaknak nevezett apró fejgerinchúrosok. Nem valódi halak a nyálkahalak (Myxini) sem, mert ugyan a gerincesekkel együtt alkotják a Craniata csoportot, ők maguk nem gerincesek. Szintén nem hal a békák vízben élő lárvája az ebihal, ahogyan a többi kétéltű vízben élő, halszerű alakja sem. Valamennyi négylábú állat, így az ember is az embrionális fejlődése egy jellemző szakaszában halhoz hasonló, mivel az egyedfejlődés során láthatóvá válhatnak a közös evolúciós múlt nyomai.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája a 29300 leírt halfajból 1200 veszélyeztetett fajt sorol fel, de a vizsgálat kevesebb, mint 3000 halfajra terjedt ki, így a veszélyeztetett halfajok száma ennél nagyobb.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Anatómia és fiziológia
[szerkesztés] Táplálkozás, emésztés, energiaháztartás
A hal változó testhőmérsékletű (poikiloterm) állat, életfolyamatainak sebessége tehát a környező víz hőmérsékletétől függ. Mint minden élőlény, a hal is a környezetével folytatott aktív anyagcsere révén tartja fenn életét. Táplálékában a tápanyagok legkülönbözőbb variációival találkozik, amiket integráló rendszere a végső testanyagokká alakít.
Az elfogyasztott élelem energiájának egy része annak megkeresésére, egy része alapanyagcserére, más része szövetregenerációra fordítódik, egy része kiválasztódik és csak a fennmaradó energiahányad szolgálja a tömeggyarapodást eredményező növekedést. A táplálékkal felvett energia hasznosulásának útja tehát a magasabb rendű gerincesekéhez hasonló, az emészthető és főleg a metabolizálható energia aránya azonban a melegvérű állatokhoz képest kedvezőbben alakul. Ennek oka a halak kiválasztásában keresendő.
A fehérjeanyagcsere végterméke halaknál 70-80 százalékban ammónia és 20-30 százalékban karbamid. A nagyarányú ammónia kiválasztás csökkenti a dezaminálásnak és a karbamid szintézisnek köszönhető hőveszteséget. Ez a tény, valamint az, hogy a halak nem fordítanak energiát az állandó testhőmérséklet fenntartására, teszi lehetővé a melegvérű állatokénál sok esetben hatékonyabb energia- és fehérjehasznosítást. A halak alapanyagcseréjének energiaszükséglete csupán egytizede, egyhuszada a melegvérű állatokénak.
Az emészthető- és metabolizálható energia konkrét, kísérletes meghatározása ugyanakkor a vízi környezet miatt komoly módszertani nehézségekbe ütközik. A halak energiaszükséglete függ:
- a víz hőmérsékletétől (minden 10 °C vízhőfok-emelkedés- az optimum eléréséig - közel megkétszerezi az anyagcsere sebességét),
- a hal méretétől (mivel az anyagcsere a test felszínével arányos),
- a táplálék összetételétől és a hal élettani aktivitásától (pl. szaporodás).
A test fenntartásának és a növekedésnek halfajonként változó az energiaigénye. Egy kilogramm hústöbblet előállításához kb. 8,4-19,3 megajoule szükséges. Az élet fenntartásához szükséges energiát a táplálkozás biztosítja. A hal első táplálékát az ikra szikanyaga jelenti. A halivadék még a szikzacskó teljes felszívódása előtt megkezdi az önálló táplálkozást, az apró vízi szervezetek fogyasztását.
A halfajokat a kifejlett korukra jellemző táplálkozásmód szerint csoportosíthatjuk:
- békés halak
- növényevők (amur, fehér busa)
- mindenevők (ponty, keszegfélék)
- apróállat evők (garda, tokfélék)
- ragadozó halak (csuka, harcsa, süllő, stb.)
Megkülönböztetünk fő-, mellék-, alkalmi- és szükségtáplálékot, ami halfajonként és élőhelyenként is változik. A fajra jellemző táplálkozásmódot a fej formája és a szájnyílás elhelyezkedése, ill. nagysága alapján egyszerűen megítélhetjük.
A békés halak szájnyílása felső, alsó vagy végállású és viszonylag kicsi. A ragadozók szájnyílása nagy, mélyen hasított, szájüregükben gyökér nélküli, ún. ránőtt fogak találhatók. Sok fajnál az ajkak környékén bajusz-szálak, speciális ízlelő és tapintószervek segítik a táplálék megkeresését és felvételét. A békés halaknál fogak nincsenek, de a pontyfélék garatüregében egy sajátos csontpár található s ezen a fajra jellemző alakú garatfogak ülnek, egy, kettő vagy három sorban. Elrendeződésüket számszerűen a garatfogképlet fejezi ki (a pontyé 1.1.3. - 3.1.1.). Feladatuk a táplálék durva aprítása és továbbítása.
A halak előbél szakasza (száj, garat, nyelőcső) rövid. Ragadozó halaknál a tágulékony, zsákszerű gyomorba jut a táplálék, ahol megkezdődik az emésztés. A gyomornedv sósavat és pepszint tartalmaz, pH-ja 3-5, erősen savas. Az emésztést és a felszívódást egyes fajoknál a gyomorhoz csatlakozó pilórusz-függelékek segítik.
Békés halaknál gyomor nincs, a nyelőcső után a közép- majd az utóbél következik. A bélnyálkahártya és a hasnyálmirigy enzimjei 6,7-7,7-es pH érték mellett bontják a fehérjéket (tripszin, erepszin), a zsírokat (lipáz) és a szénhidrátokat (amiláz, maltáz). A zsíremésztést a máj termelte epe segíti. A közép- és utóbél a ragadozó és a békés halaknál hasonló felépítésű, de a békés halak bélcsatornája hosszabb és tekervényesebb mint a ragadozóké.
A bélcsatorna : testhossz arány a ragadozóknál 0,7-1,5, a mindenevőknél 2-3 között, míg a főleg növényeket és szerves törmeléket fogyasztó fajoknál 2-10 között alakul. A vitaminok és ásványi anyagok hiánya a táplálékban ugyanúgy hiánybetegségek kialakulásához vezet, mint emlős háziállatainknál. Hagyományos, tógazdasági technológiánál ez nem következik be, de az intenzív halhús termelő rendszerekben (pl. pisztrángnál) a komplett tápok nélkülözhetetlenek.
A halak bélcsatornája a szájnyílással kezdődik, mely a porcoshalakon keresztben áll és lefelé nyílik, a csontoshalakon pedig igen sokféle állású lehet. Rendesen csúcsbanyíló és egyenes metszésű, gyakran fölfelé nyíló, főleg az olyan fajokon, amelyek táplálékukat a víz felszínéről szedik össze, néha kinyujtható, mint az ajakoshalakon, máskor csőszerű, mint a tengeri csikóhalon, vagy krokodílus-szájszerű, mint a kajmánhalon. A száj belsejében levő fogak szerkezetükben megegyeznek a cápák bőrfogaival, s vagy lazán ülnek az ínyben, vagy szilárdan odanőttek a szájat határoló csontokhoz, csak kivételesen vannak fogmederszerű mélyedésben; ha elkoptak, újakkal pótoltatnak, csak a tüdőshalak fogazata állandó és nem pótoltatik. Az állkapcsokon kívül a szájüreget alkotó minden csonton is lehetnek fogak, igen gyakoriak a szájpadláson és az ekecsonton. A fogak alakja igen sokféle lehet. A ragadozó halaknak erős, néha mozgatható, kampós, hátrahajló fogófogaik vannak, apró lényekből táplálkozó halak fogai aprók és sűrűen állók, kefe- vagy bársonyfogazatot alkotva, a növényevő halaknak ékalakú és lapos őrlőfogaik vannak. Néha több fog összeolvadásából foglemezek keletkeznek, mint például a papagájhalakon. Fontos szerepet játszanak a garatfogak is, amelyek a 2-4-ik kopoltyúív felső végén és az 5. kopoltyúíven egymással szemben vannak elhelyezve és a táplálékot a garatba való belépésekor felaprítják.
Nem valódi fogak az úgynevezett kopoltyúfogak, vagy kopoltyútüskék, melyek a kopoltyúívek sorokban elhelyezett tüskeszerű kinövései, s mint a fésű fogai, elzárják a kopoltyúnyílásokat, hogy a lélekzővizzel bekerülő apró szervezeteket kiszűrjék a vízből. Ez a berendezés főleg olyan fajokon fejlett szépen, melyek planktonszervezetekből élnek.
A szájnyílásból tölcséres garat vezet a gyomorba, amely azonban nem különül el mindig élesen, s gyakran nincs meg a gyomorban a sósavat és pepszint elválasztó jellemző mirigyeshám sem. Legtöbbször jólfejlett a gyomor végén egy gyűrűs záróizom, a gyomorcsukó (pylorus). A gyomor mögött kezdődik a középbél, melybe a máj és a hasnyálmirigy torkollik. Mindkettő jólfejlett; a máj rendesen több lebenyből áll, s van jólfejlett epehólyagja is, a hasnyálmirigy ellenben gyakran a májba, vagy a bél falába van beágyazva. Szorosan a gyomorcsukó mögött helyezkednek el sok halon a nyomóbélfüggelékek, néha csak kevés, néha, mint a makrahalakban mintegy 200 darab. Ujjalakú, vakbélszerű, üres, külső végükön zárt csövek ezek, melyek az emésztés és a folyékony táplálékpép felszívásának munkáját végzik. A csontoshalak középbelének nyálkahártyája hálószerűen redőzött. A porcoshalakon és a tokféléken, valamint a tüdőshalakon is, helyette csavarmenetes redő nyúlik be a bél belsejébe, mely a táplálékot a bélben hosszabb út megtevésére kényszeríti s így jobb kihasználását biztosítja. A középbél rövid, tág végbélben folytatódik, mely a csontoshalakon külön nyílik, a porcoshalakon ellenben kloakát alkotva, a kiválasztó- és az ivarszervekkel közös nyílása van. A bél hossza a tápláléktól függ és igen különböző lehet: mint általában, úgy itt is, a növényi táplálékkal élők bélcsatornája hosszabb, s gyakran sokszorosan hurkolt, a húsevők bele ellenben rövid és egyenes lefutású.
[szerkesztés] A hal felhasználása
Számos halfaj fontos táplálékul szolgál az ember számára (ehető halak). Az ehető halfajok izomzatából készített élelmiszeripari nyersanyagot, félkészterméket vagy készterméket hal néven hagyományosan megkülönböztetik a hústól, amely alatt kifejezetten a madarak és emlősök izomszövetéből és belső szerveiből nyert élelmiszereket értik.
A halnak az emlősállat és madár húsától való megkülönböztetése a zsidó-keresztény-iszlám kultúrkörben a bibliai időkig nyúlik vissza. A Tóra kifejezetten különbséget tesz, amikor így ír: „…juhot és szarvasmarhát vágni nekik… gyűjteni a tenger minden halát…” (Mózes negyedik könyve, 11:22) Ebből következően a judaizmus egyébként rendkívül szigorú étkezési szabályai is enyhébbek a halra nézve: nem kell kóser módon vágni és kivéreztetni, nem kell a tejes ételektől elválasztani. A judaizmus szabályai szerint az élelmiszereknek három kategóriája van a húsos, a tejes és semleges. A hal a harmadik kategóriába tartozik a zöldségfélék, gyümölcsök, fűszerek, magvak, só, víz társaságában. A kereszténység körében szintén gyakran szerepel a hal a böjti ételek között.
[szerkesztés] A hal a kultúrában
[szerkesztés] Csillagképek
A Halak (Pisces) egy állatövi csillagkép, amelyet a Nap a déli égboltról észak felé haladtában az égi egyenlítőt keresztezve ér el (az ezen csillagképben található Tavaszpontnál). Egy másik csillagkép a déli égbolton található „Déli Hal” (Piscis Austrinus, régebben Piscis Australis).
[szerkesztés] A hal, mint jelkép
A hal a keresztény szimbolikában Jézus Krisztust jelenti, ami egy ógörög nyelvű szójáték következménye. Ugyanis a Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó szavak görög kezdőbetűinek összeolvasása (ιχθυς, ichthisz) görögül „halat” jelent. Később átvitt értelmet is tulajdonítottak neki, mivel a Megváltó teste „lelki táplálékként” szolgálhat (eucharisztia). A hal utalhat ugyanakkor egyes eredetileg halász foglalkozású apostolokra is.
Az örök élet, soha meg nem halás jelképe lett, mivel régen az emberek azt hitték sosem alszik. A mediterrán népeknél pedig a termékenységnek és az élet bőségének a jelképe. Egyes helyeken a hal a női előjogúságot szimbolizálta.
[szerkesztés] Filogenetikus rendszerezés
├─o phylum: † Vetulicolia Shu, Morris, Han, Chen, Zhang, Li & Liu, 2001 ├─o phylum: Hemichordata Bateson, 1885 ├─o phylum: Echinodermata Klein, 1734 ├─o phylum: Xenoturbellida Haszprunar et al., 1991 └─o phylum: Chordata Bateson, 1885 ├─o subphylum: Urochordata sensu Halanych, 2004 ├─o subphylum: Cephalochordata Owen, 1846 ├─o subphylum: Craniata Janvier, 1981 │ └─o superclass: Myxinimorphi │ ├─o class: † Myllokunmingiida Shu, 2003 │ └─o class: Myxini sensu Janvier, 1997 │ └─ ordo: Myxiniformes │ └─o subphylum: Vertebrata Cuvier, 1812 ├─o infraphylum: Cyclostomata = Agnatha │ ├─o superclass: † Conodontomorphi │ │ ├─o subclass: † Caviodonti │ │ │ └─ ordo: † Protoconodontida Landing, 1995 │ │ └─o subclass: † Conodonti Pander, 1856 │ │ ├─ ordo: † Protopanderodontida Sweet, 1988 │ │ ├─ ordo: † Prioniodontida Dzik, 1976 │ │ ├─ ordo: † Prioniodinida Sweet, 1988 │ │ └─ ordo: † Ozarkodinida Dzik, 1976 │ │ │ ├─o superclass: † Anaspidomorphi │ │ └─o class: † Anaspida Janvier, 1996 │ │ ├─ ordo: † Jaymotiiformes Tarlo, 1967 │ │ └─ ordo: † Birkeniida Berg, 1937 │ │ │ ├─o superclass: Petromyzontomorphi │ │ └─o class: Petromyzontida │ │ └─ ordo: Petromyzontiformes Berg, 1940 │ │ │ ├─o superclass: † Thelodontomorphi Jaekel, 1911 │ │ └─o class: † Thelodonti Kiaer, 1932 │ │ ├─ ordo: † Thelodontiformes Berg, 1937 │ │ ├─ ordo: † Phlebolepidiformes Berg 1940 │ │ ├─ ordo: † Loganelliiformes Turner, 1991 │ │ ├─ ordo: † Furcacaudiformes Wilson & Caldwell , 1998 │ │ ├─ ordo: † Shieliiformes Märss & Wilson, 2002 │ │ └─ ordo: † Sandiviiformes Karatajute-Talimaa, 2004 │ │ │ ├─o superclass: † Osteostracomorphi = † Cephalaspidomorphi │ │ └─o class: † Monorhina Haeckel, 1895 │ │ ├─o superordo: † Osteostracida Lankester, 1868 │ │ │ ├─ ichnogenus: † Undichna Anderson, 1976 │ │ │ └─ ordo: † Osteostraci Lankester, 1868 = † Cephalaspidiformes Tarlo, 1965 (lex prioritas) │ │ ├─o superordo: † Galeaspida Liu, 1965 │ │ │ ├─ ordo: † Galeaspidiformes Liu, 1965 │ │ │ ├─ ordo: † Eugaleaspidiformes Liu, 1965 │ │ │ ├─ ordo: † Huananaspidiformes Janvier, 1975 │ │ │ └─ordo: † Polybranchiaspidiformes Janvier, 1996 │ │ └─o superordo: † Pituriaspida Young, 1991 │ │ └─ ordo: † Pituriaspidiformes Young, 1991 │ │ │ └─o superclass: † Pteraspidomorphi Goodrich, 1909 │ └─o class: † Pteraspida Goodrich, 1909 │ ├─o subclass: † Arandaspida Gilbert, 1977 │ │ └─ ordo: † Arandaspidiformes Tomlinson, 1977 │ ├─o subclass: † Astraspida Berg, 1940 │ │ ├─ ordo: † Astraspidiformes Berg, 1940 │ │ └─ ordo: † Tesakoviaspidida Talimaa & Moya, 2004 │ └─o subclass: † Heterostraci Lankester, 1868 │ ├─ ordo: † Pteraspidiformes Berg, 1937 │ ├─ ordo: † Psammosteiformes Berg, 1937 │ ├─ ordo: † Corvaspidiformes Dineley, 1955 │ ├─ ordo: † Eriptychiida Orvig, 1958 │ ├─ ordo: † Traquairaspidiformes Stensio, 1958 │ └─ ordo: † Cyathaspidiformes Zhang, 1983 │ └─o infraphylum: Gnathostomata Zittel, 1879 ├─o grade: † Placodermimorphi │ └─o class: † Placodermi McCoy, 1848 │ ├─ ordo: † Antiarchiformes Cope, 1885 │ ├─ ordo: † Arthrodiriformes │ ├─ ordo: † Rhenaniformes │ ├─ ordo: † Phyllolepiformes Stensiö, 1934 │ ├─ ordo: † Acanthothoraciformes Stensiö, 1944 │ ├─ ordo: † Brindabellaspida Young, 1980 │ ├─ ordo: † Ptyctodontiformes Forey & Gardiner, 1986 │ ├─ ordo: † Pseudopetalichthyiformes │ ├─ ordo: † Petalichthyiformes Janvier, 1996 │ └─ ordo: † Stensioelliformes Goujet & Young, 2004 │ ├─o grade: Chondrichthiomorphi former = Eugnathostomata │ └─o class: Chondrichthyes Huxley, 1880 │ ├─o subclass: Elasmobranchii Bonaparte, 1838 │ │ ├─o divisio: † Euselachii Hay, 1902 │ │ │ └─o subdivisio: † Palaeoselachii │ │ │ ├─o superordo: † Paraselachimorpha │ │ │ │ ├─ ordo: † Desmiodontiformes Zangerl, 1981 │ │ │ │ ├─ ordo: † Orodontiformes Zangerl, 1981 │ │ │ │ ├─ ordo: † Eugeneodontiformes Zangerl, 1981 │ │ │ │ └─ ordo: † Petalodontiformes Zangerl, 1981 │ │ │ ├─o superordo: † Xenacanthimorpha │ │ │ │ ├─ ordo: † Xenacanthiformes Berg, 1940 │ │ │ │ ├─ ordo: † Omalodontiformes Turner, 1997 │ │ │ │ ├─ ordo: † Phoebodontiformes Ginter, 2002 │ │ │ │ ├─ ordo: † Antarctilamniformes Ginter, 2004 │ │ │ │ └─ ordo: † Bransonelliformes Ivanov, 2007 │ │ │ └─o superordo: † Cladoselachimorpha │ │ │ ├─ ordo: † Cladoselachiformes Dean, 1909 │ │ │ ├─ ordo: † Squatinactiformes Lund, 1974 │ │ │ ├─ ordo: † Coronodontiformes Zangerl, 1981 │ │ │ ├─ ordo: † Ctenacanthiformes Zangerl, 1981 │ │ │ ├─ ordo: † Symmoriiformes Zangerl, 1990 │ │ │ └─ ordo: † Mongolepidiformes Talimaa, 1990 │ │ ├─o divisio: Hybodonta Maisey & Carvalho, 1997 = † Protoselachii │ │ │ └─ ordo: † Hybodontiformes Richard Owen, 1846 │ │ └─o divisio: Neoselachii Compagno, 1977 │ │ ├─o subdivisio: Selachii │ │ │ ├─o superordo: Galeomorphii Compagno, 1973 │ │ │ │ ├─ ordo: Heterodontiformes Berg, 1940 │ │ │ │ ├─ ordo: Lamniformes Berg, 1958 │ │ │ │ ├─ ordo: Orectolobiformes Applegate, 1972 │ │ │ │ └─ ordo: Carcharhiniformes Compagno, 1977 │ │ │ ├─o superordo: Squatinomorphii Compagno, 1973 │ │ │ │ └─ ordo: Squantiniformes Buen, 1926 │ │ │ └─o superordo: Squalimorphii (Squalea Shirai, 1996) │ │ │ ├─ ordo: † Synechodontiformes Duffin & Ward, 1993 │ │ │ ├─ ordo: † Palaeospinaciformes Underwood, 2004 │ │ │ ├─ ordo: † Protospinaciformes Underwood, 2006 │ │ │ ├─ ordo: Squaliformes │ │ │ ├─ ordo: Hexanchiformes Gray, 1851 │ │ │ ├─ ordo: Echinorhiniformes Gill, 1862 │ │ │ ├─ ordo: Pristiophoriformes Berg, 1958 │ │ │ └─ ordo: Chlamydoselachiformes Compagno, 1973 │ │ └─o subdivisio: Batoidea │ │ ├─o superordo: Pristiorajea Carvalho, 1996 │ │ │ ├─ ordo: † Sclerorhynchiformes Kriwet, 2004 │ │ │ └─ ordo: Pristiformes Buen, 1926 │ │ └─o superordo: Batomorphii Cappetta, 1980 │ │ ├─ ordo: Torpediniformes Buen, 1926 │ │ ├─ ordo: Rajiformes Berg, 1940 │ │ └─ ordo: Myliobatiformes Compagno, 1973 │ └─o subclass: Holocephali Bonaparte, 1832 │ └─o superordo: Holocephalimorpha Grogan & Lund, 2004 │ ├─ ordo: † Psammodontiformes Obruchev, 1953 │ ├─ ordo: † Cochliodontiformes Obruchev, 1953 │ ├─ ordo: † Helodontiformes Patterson, 1965 │ ├─ ordo: † Chondrenchelyiformes Stahl, 1999 │ ├─ ordo: † Menaspiformes Stahl, 1999 │ ├─ ordo: † Copodontiformes Stahl, 1999 │ └─ ordo: Chimaeriformes Obruchev, 1953 │ └─o grade: Teleostomi Owen, 1866 = Osteognathostomata Hennig, 1983 ├─o class: † Acanthodii Richard Owen, 1846 │ ├─ ordo: † Acanthodiformes Berg, 1940 │ ├─ ordo: † Ischnacanthiformes Berg, 1940 │ └─ ordo: † Climatilformes Berg, 1940 │ │ subgrade: Euteleostomi Rosen et al., 1981 = ex Osteichthyes (Huxley, 1880) │ ├─o class: Actinopterygii Klein, 1885 │ ├─o subclass: Cladistia Cope, 1871 (ganoid pikkelyű halak) │ │ ├─o infraclass: † Actinopteri Cope, 1972 │ │ │ ├─ ordo: † Paramblypteriformes │ │ │ ├─ ordo: † Palaeonisciformes Cope, 1972 │ │ │ ├─ ordo: † Tarrasiiformes Lund, 2000 │ │ │ ├─ ordo: † Guildayichthyiformes Lund, 2000 │ │ │ └─ ordo: † Cheirolepidiformes Cloutier & Arratia, 2004 │ │ └─o infraclass: Brachiopterygii Nelson, 1994 │ │ └─ ordo: Polypteriformes │ ├─o subclass: Chondostei │ │ ├─ ordo: † Phanerorhynchiformes │ │ ├─ ordo: † Perleidiformes Berg, 1937 │ │ ├─ ordo: † Pholidopleuriformes Berg, 1937 │ │ ├─ ordo: † Saurichthyiformes Berg, 1937 │ │ ├─ ordo: † Dorypteriformes │ │ ├─ ordo: † Haplolepiformes Westoll, 1944 │ │ ├─ ordo: † Luganoiiformes Lehman 1958 │ │ ├─ ordo: † Peltopleuriformes Lehman, 1966 │ │ ├─ ordo: † Ptycholepiformes Andrews et al, 1967 │ │ ├─ ordo: † Elonichthyiformes Kazantseva & Selezneva, 1977 │ │ └─ ordo: Acipenseriformes Berg, 1940 │ └─o subclass: Neopterygii Regan, 1923 │ ├─o divisio: Ginglymodi Cope, 1871 former = Holostei │ │ ├─ ordo: † Macrosemiiformes Rodríguez & Reynoso, 2004 │ │ └─ ordo: Lepisosteiformes Hay, 1929 │ ├─o divisio: Halecostomi Regan, 1925 │ │ ├─ ordo: † Pachycormiformes Berg, 1937 │ │ ├─ ordo: † Semionotiformes Arambourg & Bertini, 1958 │ │ ├─ ordo: † Parasemionotiformes Lehman, 1966 │ │ ├─ ordo: † Pycnodontiformes Berg, 1937 │ │ ├─ ordo: † Ionoscopiformes Grande & Bemis, 1998 │ │ └─ ordo: Amiiformes Hay, 1929 │ └─o divisio: Teleostei Müller, 1846 sensu Patterson, 1977 │ ├─o subdivisio: incertae sedis │ │ ├─ ordo: † Aspidorhynchiformes Nicholson, 1889) │ │ ├─ ordo: † Pholidophoriformes Saint-Seine, 1949 │ │ └─ ordo: † Leptolepiformes Greenwood, 1963 │ ├─o subdivisio: Osteoglossomorpha Greenwood & Myers, 1966 │ │ ├─ ordo: † Lycopteriformes Huang & Chang, 1963 │ │ ├─ ordo: † Ichthyodectiformes Bardeck & Sprinkle, 1969 │ │ ├─ ordo: Hiodontiformes Taverne, 1979 │ │ └─ ordo: Osteoglossiformes Regan, 1909 │ ├─o subdivisio: Elepomorpha Greenwood, 1966 │ │ ├─ ordo: Elopiformes │ │ ├─ ordo: Albuliformes Forey et al., 1996 │ │ ├─ ordo: Anguilliformes │ │ └─ ordo: Saccopharyngiformes │ ├─o subdivisio: Ostarioclupeomorpha Nelson 2006 │ │ ├─o superordo: Clupeomorpha Greenwood & Mayers, 1966 │ │ │ ├─ ordo: † Crossognathiformes │ │ │ ├─ ordo: † Ellimmichthyiformes Grande, 1982 │ │ │ ├─ ordo: † Tselfatiiformes Nelson, 1994 │ │ │ └─ ordo: Clupeiformes Bleeker, 1859 │ │ └─o superordo: Ostariophysi │ │ ├─o series: Anotophysi │ │ │ └─ ordo: Gonorynchiformes │ │ ├─o series: Otophysi │ │ │ ├─o subseries: Cypriniphysi │ │ │ │ └─ ordo: Cypriniformes │ │ │ └─o subseries: Characiphysi │ │ │ └─ ordo: Characiformes │ │ └─o series: Siluriphysi │ │ ├─ ordo: Gymnotiformes │ │ └─ ordo: Siluriformes (Nematognathi) │ ├─o subdivisio: Euteleostei Johnson & Patterson, 1996 │ │ ├─o superordo: Protacanthopterygii Patterson, 1996 │ │ │ ├─ ordo: Argentiniformes Johnson & Patterson, 1996 │ │ │ ├─ ordo: Osmeriformes │ │ │ └─ ordo: Salmoniformes │ │ └─o superordo: Neognathi │ │ └─ ordo: Esociformes │ └─o subdivisio: Neoteleostei │ ├─o infradivisio: Cyclosquamata (cycloid pikkelyű halak) │ │ ├─o superordo: Stenopterygii │ │ │ └─ ordo: Stomiiformes │ │ └─o superordo: Ateleopodomorpha │ │ ├─ ordo: Ateleopodiformes │ │ └─ ordo: Aulopiformes │ └─o infradivisio: Ctenosquamata (ctenoid pikkelyű halak) │ ├─o superordo: Scopelomorpha │ │ └─ ordo: Myctophiformes │ ├─o superordo: Polymixiomorpha │ │ ├─ ordo: † Ctenothrissiformes Patterson 1964 │ │ └─ ordo: Polymixiiformes │ ├─o superordo: Lampriomorpha │ │ ├─ ordo: Lampridiformes │ │ └─ ordo: Stylephoriformes │ ├─o superordo: Paracanthopterygii │ │ ├─ ordo: † Stephanocephaliformes Rosen, 1989 │ │ ├─ ordo: Ophidiiformes │ │ ├─ ordo: Gadiformes │ │ ├─ ordo: Percopsiformes │ │ ├─ ordo: Batrachoidiformes (Haplodoci) │ │ └─ ordo: Lophiiformes (Pediculati) │ └─o superordo: Acanthopterygii sensu Nelson, 1994 │ ├─o series: Mugilomorpha │ │ └─ ordo: Mugiliformes │ ├─o series: Atherinomorpha │ │ ├─ ordo: Atheriniformes │ │ ├─ ordo: Beloniformes Rosen & Parenti, 1981 │ │ └─ ordo: Cyprinodontiformes Berg, 1940 │ └─o series: Percomorpha Johnson & Patterson, 1993 │ ├─ ordo: Stephanoberyciformes │ ├─ ordo: Beryciformes │ ├─ ordo: Zeiformes │ ├─ ordo: Gasterosteiformes │ ├─ ordo: Synbranchiformes │ ├─ ordo: Scorpaeniformes │ ├─ ordo: Tetraodontiformes │ ├─ ordo: Pleuronectiformes │ └─ ordo: Perciformes Bleeker, 1859 │ └─o class: Sarcopterygii Romer, 1955 sensu Nelson 2006 = Crossopterygii Romer, 1955 ├─o subclass: Coelacanthimorpha = Actinistia Cope, 1871 │ └─ ordo: Coelacanthiformes └─o subclass: Dipnotetrapodomorpha ├─o unranked 1a: † Onychodontida │ └─ ordo: † Onychodontiformes Andrews, 1973 └─o unranked 1b: † Rhipidistia ├─o unranked 2a: † Dipnomorpha Ahlberg, 1991 │ └─ ordo: † Porolepiformes Jarvik, 1942 └─o infraclass: Dipnoi (Dipneusti Müller, 1845) ├─o superordo: † Dipterimorpha │ └─ ordo: † Dipteriformes ├─o superordo: Ceratodontimorpha │ ├─ ordo: Ceratodontiformes Carroll, 1988 Dipnoiformes Cloutier, 1990 │ └─ ordo: Lepidosireniformes └─o unranked 2b: Tetrapodomorpha Ahlberg, 1991 ├─o superordo: † Rhizodontimorpha │ └─ ordo: † Rhizodontiformes Andrews & Westoll, 1970 └─o superordo: † Osteolepidimorpha Boulenger, 1901 ├─ ordo: † Ostelepidiformes Berg, 1937 ├─ ordo: † Panderichthyida Vorobyeva & Lyarskaya, 1968 └─o unranked 3a: † Elipistostegalia Camp & Allison, 1961 └─o unranked 3b: Tetrapoda Broili, 1913 │ │ |
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Magyar nyelven
- kép és videógyűjtemény
- hal.lap.hu: gazdag linkgyűjtemény
- Fajlista magyar név szerint
- 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat a védett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról
[szerkesztés] Angol nyelven
- BiologyBrowser
- CABI
- Cambridge Scientific Abstracts
- BIOSIS
- Applied Ecology and Environmental Research
- IUCN Red List of Threatened Species
[szerkesztés] Forrás
- Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 963-18-0543-3
- Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
- Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 963-280-138-5
- Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 963-17-6674-8
