Porcos halak
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias)
|
||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
|
||||||||
| Alosztályok | ||||||||
|
||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Porcos halak témájú rendszertani információt.  A Wikimedia Commons tartalmaz Porcos halak témájú médiaállományokat. |
A porcos halak (Chondrichthyes) a gerinchúrosok törzsének (Chordata) egyik osztálya. Az osztály közismert tagjai a cápák és a ráják, kevésbé ismert csoportjuk a tengeri macskák.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Anatómia és élettan
[szerkesztés] A vázrendszer és a mozgás
Belső vázuk porcszövetből épül fel, és a porcos elemekbe mész rakódik, amelytől keményebb, ellenállóbb lesz. A fej porcos váza a koponya, melyen már megkülönböztetünk arc- (vagy zsigeri) és agykoponyát. Állkapcsuk – mely a zsigeri koponya része − igen erőteljes, alapvetően porcból épül fel, de csontkeménységű burok vonja be, melytől igen erőssé válik. Az agykoponya foglalja magába a nem túl nagy térfogatú agyvelőt, és ennek üregeiben találhatók a hólyagszemek, és a különösen érzékeny szaglókészülék. A koponya hosszan előre nyúlhat, melyet rosztrumnak nevezünk. Ez egyes csoportoknál „fűrésszé” alakul (például fűrészes cápák, fűrészes ráják). Az egész testen végighúzódik a porcos gerincoszlop, melyben a gerincvelő fut. A hátgerinc egészen a farokúszó felső lebenyének végéig húzódik.
Mozgásszerveik úszók, melyek közvetlenül nem kapcsolódnak a gerincoszlophoz és a koponyához sem. Két mellúszójuk, hasúszójuk, farokalatti úszójuk, aszimmetrikus farokúszójuk (a felső lebeny nagyobb, mint az alsó), elülső és hátsó háti úszójuk van. A rájáknál ezek sok esetben redukálódnak, összeolvadnak, úszószegéllyé alakulnak. Izomzatuk erőteljes, a törzsizmokon jellegzetes szelvényességet figyelhetünk meg.
[szerkesztés] A kültakaró
Kültakarójuk bőr, legfelül apró, kör alakú pikkelyeik vannak, melyek felületén kis fogacskák találhatók. Ettől a bőr érintése durva, dörzspapírszerű.
[szerkesztés] A táplálkozás
A bélcsövük háromszakaszos, jól tagolódott. A szájüregben gyökértelen, ránőtt fogak találhatók, melyek kültakaró-eredetűek, ugyanis a pikkelyekből alakultak ki. Ezek a fogak egész életük folyamán folyamatosan cserélődnek. Ezek a fogak csak a zsákmány megragadására, vagy nagyobb darabok kitépésére alkalmasak, rágni nem lehet velük. A középbél jellegzetessége a felületnagyobbító, spirális bélredő. Az utóbél általában kloákában végződik. Túlnyomó részük ragadozó, de például az óriáscápa és a rablócápa planktonokat szűr ki a tengervízből.
[szerkesztés] A légzés
Kopoltyújuk endodermális belső kopoltyú, melyek fölött kopoltyúfedőt még nem találunk. A kopoltyúrések száma általában 5, ezek szabadon nyílnak a test felületén. A kopoltyúrések vagy a test oldalán (cápák), vagy a hasi oldalon nyílnak (ráják). Ez az alapvető különbség egy rája és egy cápa között. Úszóhólyagjuk nincs.
[szerkesztés] A vérkeringés
A keringési rendszerük egy vérkörből áll, melyben kétüregű szív mozgatja a vért. A testből a vénán át jövő oxigénben szegény, elhasznált, magas szén-dioxid-koncentrációjú vér a pitvar előtti vénás öbölbe kerül, majd innen áramlik a kamrába. A kamra után egy megduzzadt rész következik (artériás gumó), mely az főverőér (aortatörzs) kezdeti szakasza. Az aortatörzsből áramlik a vér a kopoltyúartériákba, majd a kopoltyú kapillárisaiba, ahol megtörténik a gázcsere; az érfalakon át a vízből oxigén kerül a vérbe, a szén-dioxid pedig leadódik. Ezután a friss, oxigéndús vér a testi artériákon át a szervekhez, szövetekhez fut, kapillárisokra tagolódva, majd az itt elhasználódott vér a fővénába szedődik össze, mely a vénás öbölbe vezeti a vért.
A vérszövetük szerkezete alapvetően megegyezik a magasabbrendű gerincesekével: benne vörösvértesteket találunk legnagyobb számban, kisebb számban fehérvérsejteket és a véralvadásban szerepet játszó vérlemezkéket.
[szerkesztés] A kiválasztás
A kiválasztásuk ősi típusú vesével, ún. ősvesével történik, melyen még jól látható a szelvényesség – akárcsak a kopoltyúíveken, törzsizomzaton és az idegrendszeren. A kiválasztószervek ugyan sok sót választanak ki, de ezek nagy része nem ürül ki a szervezetből, hogy fenntartsa a megfelelő ozmózisnyomást, vagyis az egyensúly (homeosztázis) meglegyen a külső (tengervíz) és belső (testfolyadékok) ionkoncentrációja között.
[szerkesztés] Szaporodásbiológiájuk
A porcos halak váltivarú állatok, ivarmirigyeik kivezető csöve együtt nyílik az ősvese kivezető csövével, egyes esetekben a kloákával. A csontos halakkal ellentétben belső megtermékenyítésűek, a hímeknek sok esetben párzószerve is kialakult. A cápáknak például kettős hímvesszőjük van, melyek összenőttek a farokalatti úszókkal; a két hímvesszőből azonban csak az egyiket használják, a másik csak pótszervként funkcionál. A nőstények vagy petetokkal körülvett ikrákat raknak („cápatojás”), vagy saját testükben nevelik a petéket, és elevenen hozzák világra azokat. Ez azonban csak álelevenszülés, hisz a kis cápa és az anyaállat anyagcseréje között semmiféle kapcsolat nincsen.
[szerkesztés] A szabályozás
Idegrendszerük viszonylag fejlett csőidegrendszer, melyet bonyolult hormonrendszer egészít ki. Még csak 10 pár agyidegük van.
[szerkesztés] Rendszerezés
Az osztályba a következő 2 alosztály, 2 öregrend és 12 rend tartozik:
- Cápák és ráják (Elasmobranchii) alosztálya – 2 öregrend tartozik az alosztályhoz
- Rájaszerűek (Batoidea) – 3 rend tartozik az öregrendhez
- Ráják (Rajiformes) – 382 faj
- Fűrészrája-alakúak (Pristiformes) – 6 faj
- Elektromosrája-alakúak (Torpediniformes) – 48 faj
- Cápák (Selachimorpha) – 8 rend tartozik az öregrendhez
- Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) – 270 faj
- Bikafejűcápa-alakúak (Heterodontiformes) – 10 faj
- Szürkecápa-alakúak (Hexanchiformes) – 5 faj
- Heringcápa-alakúak (Lamniformes) – 16 faj
- Rablócápa-alakúak (Orectolobiformes) – 33 faj
- Fűrészescápa-alakúak (Pristiophoriformes) – 5 faj
- Angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) – 18 faj
- Tüskéscápa-alakúak (Squaliformes) – 115 faj
- Rájaszerűek (Batoidea) – 3 rend tartozik az öregrendhez
- Tömörfejűek (Holocephali) alosztálya – 1 rend tartozik az alosztályhoz
- † Psammodontiformes Obruchev, 1953
- † Cochliodontiformes Obruchev, 1953
- † Helodontiformes Patterson, 1965
- † Chondrenchelyiformes Stahl, 1999
- † Menaspiformes Stahl, 1999
- † Copodontiformes Stahl, 1999
- Tengerimacska-alakúak (Chimaeriformes) Obruchev, 1953
[szerkesztés] Forrás
- Fazekas György–Szerényi Gábor: Biológia I. – Molekulák, élőlények, életműködések, Scolar Kiadó, Bp., 2002
- Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
- Urania Állatvilág III. – Halak, kétéltűek, hüllők, Gondolat Kiadó, Bp., 1969
- ITIS rendszerbesorolásból a cápák
