Angyalcápa-alakúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Angyalcápa-alakúak
Evolúciós időszak: 161–késő jura - holocén Ma
Squatina dumeril
Squatina dumeril
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Angyalcápa-alakúak (Squatiniformes)
F. de Buen, 1926
Család: Angyalcápafélék (Squatinidae)
Bonaparte, 1838
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Angyalcápa-alakúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Angyalcápa-alakúak témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Angyalcápa-alakúak témájú kategóriát.

Squatina australis
Squatina californica
Squatina japonica
Squatina oculata

Az angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának egyik rendje.

Az angyalcápa-alakúak habár a cápákhoz tartóznak, lapos testük és nagy mellúszóik miatt inkább a rájákra hasonlítanak. Eddig 23 fajukat fedezték fel és írták le. Az angyalcápafajok széles körben megtalálhatóak, a mérsékelt övben és a trópusokon. A legtöbb faj a sekély vizeket kedveli, azonban néhányuk 1300 méter mélyre is leúszik.[1]

A legősibb fajok a késő jura földtörténeti korhoz tartozó oxfordi korszakban jelentek meg, mindegy 161 millió évvel ezelőtt.[2]

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Míg ez állatok elülső része széles és lapított, addig a hátulsó részük, főleg a farokúszójuk a cápákra jellemzően izmos. A szemük és szaglószerveik a fejük tetején vannak; az öt kopoltyúnyílásaik pedig a hátukon. A mellúszók és a hasúszók nagyok és merőlegesen ülnek. Két hátúszójuk van, és hiányzik a farok alatti úszójuk. Eltérően a többi cápáktól, az angyalcápák farokúszójának az alsó nyúlványa hosszabb, mint a felső. E fajok általában 150 centiméter hosszúak, azonban a Squatina japonica eléri a 2 méteres hosszúságot is.[3] Állkapcsaik előretolhatok, így könnyebben és gyorsabban elkaphatják zsákmányaikat. A szájuk teli van hosszú, tűhegyes fogakkal.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadászatkor részben elássák magukat a homokba vagy iszapba, és várják, hogy a zsákmány közeledjen hozzájuk. Táplálékuk halak, rákok és puhatestűek.[1] Ezek az egyébként nyugodt állatok, ha zaklatás éri, akkor harapnak; az erős állkapcsuk és sok tűhegyes foguk miatt a harapásuk fájdalmas és akár veszélyes is lehet.[4]

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Álelevenszülő állatok, mivel a kis angyalcápák az anyjuk testében kelnek ki a tojásból. Egy alomban általában 13 kis angyalcápa van.

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1970-es évek végéig a Squatina californicát, csak mellékfogásként kezelték, és általában a rákhalászok használták fel csalinak.[5] 1977-ben Michael Wagner halfeldolgozó a kaliforniai Santa Barbarából és néhány halász, megalkották az angyalcápák piacát.[5] 1977-ben 147 kilogramm angyalcápát halásztak.[5] 1985-re az évi fogás Kalifornia középső partszakaszain 454 tonnára nőtt, azaz évente körülbelül 90 000 cápát jelent.[5] Emiatt az állományok erősen lecsökkentek, és manapság csak szigorú szabályok mellett lehet halászni ezeket az állatokat.

2008 áprilisában az Egyesült Királyság kormánya, az úgynevezett Wildlife and Countryside Act 1981 törvény alatt, teljes védelmet adott az angyalcápáknak. Korábban rengeteg angyalcápa élt az Atlanti-óceánban, azonban 2010 óta e rend fajai Súlyosan veszélyeztetett fajoknak számítanak.[6]

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendbe az alábbi 1 család, 1 nem és 23 faj tartozik:

  • angyalcápafélék (Squatinidae) Bonaparte, 1838
    • Squatina Duméril, 1806
      • Squatina aculeata Cuvier, 1829
      • Squatina africana Regan, 1908
      • Squatina albipunctata Last & White, 2008
      • Squatina argentina (Marini, 1930)
      • Squatina armata (Philippi, 1887)
      • Squatina australis Regan, 1906
      • Squatina caillieti Walsh, Ebert & Compagno, 2011
      • Squatina californica Ayres, 1859
      • Squatina dumeril Lesueur, 1818
      • Squatina formosa Shen & Ting, 1972
      • Squatina guggenheim Marini, 1936
      • Squatina heteroptera Castro-Aguirre, Espinosa Pérez & Campos, 2007
      • Squatina japonica Bleeker, 1858
      • Squatina legnota Last & White, 2008
      • Squatina mexicana Castro-Aguirre, Espinosa Pérez & Campos, 2007
      • Squatina nebulosa Regan, 1906
      • Squatina occulta Vooren & da Silva, 1992
      • Squatina oculata Bonaparte, 1840
      • Squatina pseudocellata Last & White, 2008
      • Squatina punctata Marini, 1936
      • angyalcápa (Squatina squatina) (Linnaeus, 1758) - típusfaj
      • Squatina tergocellata McCulloch, 1914
      • Squatina tergocellatoides Chen, 1963

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Stevens, J. & Last, P.R..szerk.: Paxton, J.R. & Eschmeyer, W.N.: Encyclopedia of Fishes. San Diego: Academic Press, 64–65. o (1998). ISBN 0-12-547665-5 
  2. Bourdon, J. (2009). Genera from the Fossil Record: Squatina. The Life and Times of Long Dead Sharks. Retrieved on July 8, 2009.
  3. Sablon:FishBase family
  4. Best, Cathleen. "Florida Museum of Natural History." PACIFIC ANGEL SHARK. (Date accessed 06/23/2010) <http://www.flmnh.ufl.edu/fish/gallery/descript/pacificangelshark/pacificangelshark.html>.
  5. ^ a b c d Richards, John B. "Developing a localized fishery: the Pacific angel shark." Sharks: an inquiry into biology, behavior, fisheries, and use. S. Cook (ed.). EM 8330 (1987): 147-160.
  6. Fowler, Susan: Background Document for Angel shark Squatina squatina. German Federal Agency for Nature Conservation. The Convention for the Protection of the Marine Environment of the North-East Atlantic (OSPAR), 2010. (Hozzáférés: 2013. október 24.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Angel shark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]