Kilenctüskés pikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kilenctüskés pikó
Felnőtt példány (talán nőstény)
Felnőtt példány (talán nőstény)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pikóalakúak (Gasterosteiformes)
Alrend: Gasterosteoidei
Család: Pikófélék (Gasterosteidae)
Nem: Pungitius
Faj: P. pungitius
Tudományos név
Pungitius pungitius
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kilenctüskés pikó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kilenctüskés pikó témájú kategóriát.

A kilenctüskés pikó (Pungitius pungitius) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pikóalakúak (Gasterosteiformes) rendjébe, ezen belül a pikófélék (Gasterosteidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kilenctüskés pikó előfordul az egész északi félteke belvízeiben és part menti vízeiben. A vizek elszennyeződése és lecsapolása miatt egyes helyeken megcsappant az állománya. Elterjedési területe Európában Hollandiától ÉszakOroszországig terjed, és magába foglalja a következő európai országokat: Csehország, Dánia, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Németország, Norvégia és Svédország. Európán kívül Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal testhossza 5-7 centiméter, legfeljebb 9 centiméter. Feje és teste pikkelyek nélküli. A teljesen kifejlett oldalvonal mentén és a faroknyélen körülbelül 10, gyengén ék alakba rendeződött csontlemezke van. A kilenctüskés pikónál a torokrész és mellrész az ívás időszakában a barnától a fényes feketéig változó színt kap. Hátán általában 9 tüske található, de vannak 12 tüskés példányok is.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat kötetlen rajokban él, a mederfenék közelében. A hím csak az ívás idején válik helyhez kötötté. Tápláléka vízlakó gerinctelenek, alkalmanként vízinövények, halikra és halivadék. A kilenctüskés pikó legfőbb ellenségei a vidra, a vízicickány, a jégmadár, más vízimadarak és a nagyobb halak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget az első év végétől éri el. Az ívási időszak április - augusztusban van. A kilenctüskés pikó hímje algákból a vízinövényekből, növénydús környezetben, a folyóágy vagy tófenék közelében építi golyó alakú fészkét. A hím a veséjéből kibocsátott ragacsos anyaggal erősíti össze a növényekből álló fészket. Ha a fészek és a hím fényes színei oda csaltak egy nőstényt, akkor az utóbbi bemegy a fészekbe és lerakja 300-1000 ikráját. Ezután a hím néhány hétig gondozza az ikrákat, majd a kikelt ivadékokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]