Izmosúszójú halak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sarcopterygii
Bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae)
Bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sarcopterygii
Szinonimák

Crossopterygii

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sarcopterygii témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sarcopterygii témájú kategóriát.

A Sarcopterygii vagy Crossopterygii a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának egyik osztálya.

Ez az osztály az evolúció kutatása szempontjából az egyik legfontosabb csoportnak tekinthető. Legkorábbi fosszíliáik az alsó devon időszakából származnak, virágkorukat a karbonban élték. Mivel leszármazottaik ma is élnek, élő kövületekként is szokás őket emlegetni. Az evolúciósan „regresszív” bojtosúszójú halak (Coelacanthimorpha) alosztályába ma már csak két élő faj tartozik, az 1938-as megtalálásáig kihaltnak vélt bojtosúszós maradványhal (Latimeria chalumnae) és az 1999-ben felfedezett Latimeria menadoensis, a két „élő kövület”. A bojtosúszójú halak kihalt fajai többségükben nagy testű (1,5–2 méteres) mélytengeri ragadozók, elevenszülő halak voltak, elzsírosodott úszóhólyaggal és koponyaüregüknek csak 1%-át kitöltő (kb. 3 grammos) aggyal.

Evolúciós szempontból fontosabb a számos „progresszív” jelleget mutató ripidiszciák (Rhipidistia) csoportja, amelyhez egyrészt a kihalt Tetrapodomorpha alosztály, másrészt a hat ma élő fajjal rendelkező tüdőshalak (Dipnoi) alosztálya tartozik. A ripidiszciák oxigénhiányos édesvízi pocsolyákban élnek és funkcionáló tüdővel is rendelkeznek. Fontos kiemelni, hogy a tüdő az ősi halak számos csoportjában mint kiegészítő légzőszerv működött és csak másodlagosan alakult át a légzéstől független úszóhólyaggá. A Tetrapodomorpha alosztály tagjai között lehettek a kétéltűek (és így valamennyi négylábú állat) ősei, és perm környéki kihalásuk is valószínűleg a jobban alkalmazkodó szárazföldi utódaik adaptív radiációjával magyarázható.

A bojtosúszójúak páros úszókkal és néhány páratlan úszóval rendelkeznek. A páros úszókat a testükhöz izmos, pikkelyekkel borított nyél kapcsolja, ami azonos eredetű a négylábú állatok végtagjaival. Belükben spirális redő található. A bojtosúszós maradványhal orrürege vakon végződik, a ripidiszciáké viszont összeköttetésben van a légutakkal.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az osztályhoz az alábbi alosztályok és rendek tartoznak:

  • Bojtosúszójú halak (Coelacanthimorpha) alosztály
    • Bojtosúszójúhal-alakúak (Coelacanthiformes) rend

Kladisztikus megközelítésben ide kellene sorolnunk az összes, a Sarcopterygii-ből kifejlődött taxont, tehát a teljes négylábúak csoportot (például madarak, emlősök) is!

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]