Ladamóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ladmóc szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Ladamóc (Ladmovce)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Tőketerebesi
Turisztikai régió Alsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1298
Polgármester Alžbeta Szabová
Irányítószám 076 34
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám TV
Népesség
Teljes népesség 337 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 30 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 106 m
Terület 11,32 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ladamóc (Szlovákia)
Ladamóc
Ladamóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 24′ 44″, k. h. 21° 46′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 44″, k. h. 21° 46′ 50″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ladamóc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ladamóc (vagy Ladmóc, szlovákul: Ladmovce) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Királyhelmectől 25 km-re délnyugatra, a Bodrog jobb partján fekszik.

Neve[szerkesztés]

A volt alapiskola hivatali táblája a napjainkban használt Ladmóc névvel

A falu neve valószínűleg szláv személynévből ered (Ladislav, Vladislav stb.), de erre nincsen bizonyíték. A másnaposságot kísérő gyomorégésre a Bodrogközben ma is azt mondják: „Ég Lagmoc!” (A ladmóci mészégetés sokáig elterjedt hagyományára utal.)[1] Bár a község utolsó hivatalos magyar neve (1938-1945) Ladamóc, a táblatörvény mellékletét alkotó listán a napjainkban általánosan használt Ladmóc néven szerepel.

Története[szerkesztés]

A község területén már a kőkorszakban éltek emberek, a bükki kultúra emberének települését találták itt meg.

1298-ban „Ladamach” alakban említik először. Ez a középkori település nem a mai helyén, hanem attól 2 km-re feküdt és eredetileg mészégetők faluja volt. Neve „Ladmocz” alakban, a pápai tizedszedők 1332 és 1337 között készült jegyzékében is szerepel. 1583-ban birtokosa az Ibrányi család, melynek udvarháza állt itt. A 18. században az Almássy család birtoka. 1715-ben 7 lakatlan és 7 lakott háza volt. 1787-ben 75 házában 464 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LADNÓCZ. Magyar falu Zemplén Várm. földes Ura G. Csáky, és több Uraságok, lakosai reformátusok, fekszik S. a. Újhelyhez 1 1/2 órányira, a’ Bodrog partyán egy része, másika pedig hegy oldalban, ’s szem látomást költekeznek a’ Bodrog partyán lévők, a’ hegy oldalra lakni, Bodrognak kártékony özönei miatt, két nyomásbéli határjának egy része lapos, vizenyős, mivel Bodrog vize egészen megkeríti, földgye jó, ’s minden veteményt meg terem, erdőjök középszerű, kevés réttye jó szénát terem, mész kővel bővelkedvén, többnyire mész égetésből élnek lakosai, bora meglehetős.”[2]

1828-ban 71 háza volt 527 lakossal, akik mezőgazdasággal, mészégetéssel foglalkoztak. A faluban a mészégetés mellett nagy hagyományai vannak a borászatnak és a kőfejtésnek is.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lagmócz, régen Ladomuch, magyar falu, Zemplén vmegyében, a Bodrog jobb partján, Zemplénhez nyugotra 1/2 órányira: 44 római, 18 g kath. 384 ref. templommal, 169 h. szántófölddel, márvány-bányával, és mészégetéssel, szőlőhegygyel. A Bodrog áradásaitól sokat szenved. F. u. Klobusiczky, Szeghy. Ut. p. Ujhely.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Ladmócz, bodrogmenti magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 145 házzal és 826, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Saját postája van; távírója és vasúti állomása Bodrogszerdahely. Innen vette nevét a Ladmóczy és előnevét a Sutha család. 1414-ben Ományi Demetert iktatják némely részeibe. Azután az Azaryak a földesurai, kik 1487-ben egyes részeket a Csicseri Oroszoknak zálogosítanak el. 1516-ban Csicseri Orosz Zsigmondot iktatják a zálogbirtokba és ugyanakkor Megyeri Erzsébet, Azary Imre és György, Pasa Balázs és Kasuhi György kapnak itt részeket, 1548-ban pedig Némethy Ferencz is. 1557-ben Makovitzky Györgyöt, egy évvel később Bejczy Jakabot és Sztropkóy Istvánt, 1563-ban Vékey Ferenczet, Soós Jánost, Kapy Ferenczet, Sólyom Pétert, Péchy Gáspárt és Cseley Jánost iktatják részeibe. 1570-ben Vékey Ferencz a maga részét leányának, Csapy Gergelynének hagyományozta. 1582-ben Plagay Ambrust és Szent-Ivány Györgyöt is birtokosai közé számítja. 1590-ben Ibrányi Ferencz, majd egy évvel ezután a Kéri Járay család, utána Körtvélyesy Eufrozina s 1592-ben a Rákóczyak bírják. Az 1598-iki összeírás 12 birtokosát sorolja fel s ezek a közvetkezők: Paczoth Ferencz, Rákóczy Ferencz, Sutha János, Fekete Péter, Anárcsy István, Ladmóczy György, Melith Pál, Kendy Lajos és Miklós, továbbá özv. Telegdy Jánosné, özv. Henselőczy Györgyné, özv. Daróczy András, Ferenczné és Pálné, Márk deák özvegye. Részeket szereznek itt: 1615-ben Girincsy István, 1629-ben 'Sennyey Sándor, 1635-ben Rákóczy András és Zékey Anna, 1641-ben Csicsery Ferencz és Noszvai Borbála, 1653-ban Keczer Ambrus, 1674-ben a Dessewffyek, 1685-ben Barkóczy Ferencz, 1686-ban a terebesi pálosok s 1711-ben a Kapy család. 1774-ben Klobusitzky István, 'Sennyey Imre és László, Almásy Mihály, Losonczy László, Lónyay Ferencz, Hancsovszky Ferencz, Balogh János, Tót Sámuel, Pilissy Imre, a Ramocsaházy család és az újhelyi pálosok a földesurai, a mult század elején pedig a pálosokon, a 'Sennyeyeken és az Almásyakon kívül a Lónyayak, a Pongrácz, Kazinczy, Begányi, Boda, Ilosvay, Szent-Ivány, Szent-Pétery, Kozma, Blohányi, Szombathy, Marossy, Hatvany, Bálpataky, Oláh, Benkő, Vályi, Gazdag, Szeghy, Jeney és Paksy családok. Most nincs nagyobb birtokosa. A község hajdan a Bodroghoz közelebb feküdt, melynek gyakori áradásai azonban a lakosokat az áttelepedésre kényszerítették. Ez esemény a mostani református templom építésének befejezése után, 1834-ben történt. A régi falu ősi templomának romjai még ma is láthatók. Dűlőnevei közül megemlítendők a Telek és Kasvár. Az utóbbihoz tatárjárás korabeli szájhagyomány fűződik. Ladmócz mészköveiből nagy környéken híres meszet égetnek.[4]

1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott Csehszlovák államhoz csatolták. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 718-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 348 lakosából 302 magyar és 33 szlovák.

2011-ben 337 lakosából 297 magyar és 36 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ladamóc témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (hu nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. május 13.)
  4. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. május 13.)