Lápafő
Lápafő | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Tolna | ||
Járás | Dombóvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Kirtyán Károly László (független)[1] | ||
Irányítószám | 7214 | ||
Körzethívószám | 74 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 143 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 17,62 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 9,31 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 30′ 51″, k. h. 18° 03′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 30′ 51″, k. h. 18° 03′ 26″ | |||
Lápafő weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lápafő témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lápafő község Tolna megyében, a Dombóvári járásban.
Fekvése
A Dunántúli-dombság Somogyi-dombságában, a Lápa-patak mellett fekszik. A település neve is innen ered. A megye nyugati részén, Tolna és Somogy határán található. A megyeszékhely, Szekszárd kb. 75 km-re, a legközelebbi város, Dombóvár kb. 20 km-re fekszik. Szomszédos települések: Várong, Szakcs, Nak.
Megközelítése
Közúton a 61-es főútról Kocsola felől egy mellékúton; szintén a 61-es főútról Kapospula vagy Attala felől Nakon keresztül egy mellékúton, illetve a Kaposvárt Balatonföldvárral összekötő alsóbbrendű útról Igal felől szintén egy mellékúton érhető el.
A közúti tömegközlekedést a Gemenc Volán Zrt. autóbuszai végzik.
Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás a kb. 20 km-re lévő Dombóvár vasúti csomópontja.
Önkormányzat
A képviselő-testület 4 főből és a polgármesterből áll.[3]
Története
Első írásos említése 1563-ból származik. Ekkor egy török adóösszeírás szerint a koppányi szandzsák része volt. Később a falu elpusztult és lakatlanná vált. 1734-ben települt újra.
A település Sobri Jóska halálának (1837. február 17.) helyszíne. Itt zajlott le a „Lápafői csata” néven elhíresült esemény, aminek a végén az ulánus katonaság elől menekülő betyár szíven lőtte magát.
Népesség
A település népességének változása:
Lakosok száma | 169 | 171 | 162 | 156 | 135 | 143 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
2001-ben a lakosok 100%-a magyarnak vallotta magát.[4]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,7%-a magyarnak, 0,6% cigánynak, 5,4% németnek, 1,2% románnak mondta magát (7,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).
Vallás
A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság kb. 45%-a református, kb. 40,5%-a római katolikus és kb. 2%-a evangélikus vallású. Nem tartozik egyetlen egyházhoz vagy felekezethez sem, illetve nem válaszolt kb. 12,5%.[4]
2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 36,3%, református 39,9%, evangélikus 1,8%, görögkatolikus 1,2%, felekezeten kívüli 9,5% (11,3% nem nyilatkozott).[5]
Római katolikus egyház
A Pécsi Egyházmegye (püspökség) Dombóvári Esperesi Kerületében lévő Naki plébániához tartozik filiaként.
Református egyház
16. századi adatok alapján a településen nagyon hamar, a század közepe táján megjelent a reformáció. Korabeli iratok református településként említik. A Dunamelléki Református Egyházkerület (püspökség) Tolnai Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik, mint társegyházközség.
Nevezetességei
- Református templom: 1785-1790 között épült. Homlokzat előtti, háromszintes tornya 1899-ben épült hozzá.
- Második világháborús emlékmű
Híres emberek
- Galgóczy Károly (1823–1916) mezőgazdász, gazdasági szakíró, az MTA levelező tagja itt született.
- Sobri Jóska (1810–1837) híres bakonyi betyár 1837. február 17-én itt lelte halálát.
Jegyzetek
- ↑ Lápafő települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2015. november 9. (Hozzáférés: 2016. február 3.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Választás 2014
- ↑ a b KSH
- ↑ Lápafő Helységnévtár
- ↑ Időközi választás 2015: Lápafő települési választás eredményei. Országos Választási Iroda, 2015. november 8. (Hozzáférés: 2015. november 18.)
- Látnivalók Tolna megyében - VendégVáró Útikönyvek Well-PRess Bt., Miskolc, 1996. ISBN 963-85620-1-3