Kétfordulós szavazás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kétfordulós szavazás egy olyan egygyőzteses választási rendszer, amelyben a választók egy szavazatot adnak le, majd ha egyik jelölt se szerezte meg a szavazatok abszolút többségét (több, mint 50%-ot), egy második forduló kerül megrendezésre, amelyben általában már csak a két legtöbb szavazatot szerző jelölt jut tovább.[1]

A kétfordulós rendszert széles körben alkalmazzák törvényhozó testületek és közvetlenül választott elnökök megválasztásakor, valamint egyéb helyzetekben, például politikai pártok vezetőinek megválasztásakor vagy vállalatokon belül.

Magyarországon a 2010-es választásig az országgyűlési választásokon az egyéni választókerületekben kétfordulós rendszerrel választották a képviselőket, a 2014-es választás óta alapesetben már csak egyfordulós a szavazás. 2021-ben az ellenzéki előválasztáson kétfordulós szavazással választották az előválasztók közös miniszterelnök-jelöltet (az egyéni választókerületi jelölteket azonban egyfordulós relatív többségi rendszerben).

Terminológia[szerkesztés]

A kétfordulós rendszert angolul two-round systemnek (TRS), illetve az Egyesült Államokban runoff voting néven is ismert, amelyben a runoff kifejezés magát a második fordulót jelenti.

A kétfordulós szavazásból a "forduló" szó néha általános kifejezésként is használható bármely olyan szavazási módszer nevében, amely több szavazási kört foglal magában, minden fordulóban egy vagy több jelölt kiesésével. E tágabb definíció szerint a kétfordulós szavazás nem az egyetlen formája a többfordulós szavazásnak (angolul a runoff voting tágabb értelemben használható a többfordulós rendszerekre is), például ilyen a az egyenkénti kieséses szavazás és az azonnali többfordulós szavazás. Ennek a cikknek a témája azonban a kétfordulós rendszer.

Szavazás és számolás[szerkesztés]

Példa a kétfordulós szavazásra. Csak két jelölt jut tovább a második fordulóba

A kétfordulós választás mindkét fordulójában a választó egyszerűen megjelöli az általa preferált jelöltet. Ha az első fordulóban egyik jelölt sem rendelkezik a szavazatok abszolút többségével (azaz több mint felével), akkor a két legtöbb szavazatot kapott jelölt egy második fordulóban mérkőzik meg egymással, ebbe már a többi jelölt nem jut tovább. A második fordulóban, mivel csak két jelölt van (a szavazategyenlőség lehetőségét leszámítva) az egyik jelölt mindenképp abszolút többséget szerez. A második fordulóban a választó nemcsak akkor szavazhat más jelöltre, ha preferált jelöltje nem jutott tovább, hanem akkor is, az, akire az első fordulóban szavazott is továbbjutott, viszont a választó a két forduló között meggondolta magát.

A kétfordulós rendszer egyes változatai eltérő szabályokat alkalmaznak a második forduló jelöltjeinek kiválasztásakor, és lehetővé teszik, hogy kettőnél több jelölt kerüljön a második fordulóba. Ilyen módszerek szerint elegendő, ha egy jelölt relatív többséget szerez (több szavazatot kap, mint bárki más) ahhoz, hogy a második fordulóban megválasszák. A második szavazás egyes változatai szerint nincs formális szabály a jelöltek kizárására, de az első fordulóban kevesebb szavazatot kapott jelöltek várhatóan önként lépnek vissza.

Előnyei és hátrányai[szerkesztés]

Előnyei[szerkesztés]

  • a győztest (a szavazás utolsó fordulója) szerint a választók legalább fele támogatja (relatív többségi rendszer alatt 50% alatt eredménnyel is lehet nyerni)
  • a második fordulóban, ha csak 2 jelölt jut tovább, nincs szükség taktikai szavazásra

Hátrányai[szerkesztés]

  • két külön szavazást le kell bonyolítani tartani, ami költségesebbé teszi a választást
  • az első fordulóban a taktikai szavazás jelentős szerepet játszhat

Használata[szerkesztés]

Magyarországon[szerkesztés]

Országgyűlési választásokon 1990-től 2010-ig[szerkesztés]

Előválasztásokon 2010 után[szerkesztés]

A 2021-es magyarországi ellenzéki előválasztáson az első fordulóban a 3 legtöbb szavazatot szerző jelölt juthatott tovább a második fordulóba. A két forduló között azonban az első fordulóban második helyezett jelölt Karácsony Gergely visszalépett a harmadik helyezett Márki-Zay Péter javára, így végül a második fordulóban csak két jelöltre lehetett szavazni.

Egyéb választásokon[szerkesztés]

Nemzetközileg államfők választására[szerkesztés]

A kétfordulós szavazás a leggyakoribb módja az államfők (általában: köztársasági elnökök) közvetlen választására.

Európa Afrika Amerika Ázsia és Óceánia
Ausztria Ausztria Algéria Algéria Argentína Argentína Azerbajdzsán Azerbajdzsán
Belarusz Belarusz (Fehéroroszország) Benin Benin Bolívia Bolívia Bhután Bhután
Ciprus Ciprus Botswana Botswana Brazília Brazília Indonézia Indonézia
Észak-Ciprus Észak-Ciprus Burkina Faso Burkina Faso Chile Chile Irán Irán
Csehország Csehország Burundi Burundi Costa Rica Costa Rica Jemen Jemen
Finnország Finnország Zöld-foki Köztársaság Cabo Verde (Zöld-foki Köztársaság) Dominikai Köztársaság Dominikai Köztársaság Kazahsztán Kazahsztán
Franciaország Franciaország Comore-szigetek Comore-szigetek Ecuador Ecuador Kirgizisztán Kirgizisztán
Lengyelország Lengyelország Csád Csád El Salvador El Salvador Maldív-szigetek Maldív-szigetek
Litvánia Litvánia Dzsibuti Dzsibuti Guatemala Guatemala Mongólia Mongólia
Moldova Moldova Egyiptom Egyiptom Haiti Haiti Oroszország Oroszország
Montenegró Montenegró Gabon Gabon Kolumbia Kolumbia Palau Palau
Portugália Portugália Ghána Ghána Saint Lucia Saint Lucia Szíria Szíria
Románia Románia Guinea Guinea Uruguay Uruguay Tádzsikisztán Tádzsikisztán
Szerbia Szerbia Bissau-Guinea Bissau-Guinea Kelet-Timor Kelet-Timor
Szlovákia Szlovákia Kenya Kenya Törökország Törökország
Szlovénia Szlovénia Kongói Köztársaság Kongói Köztársaság Türkmenisztán Türkmenisztán
Ukrajna Ukrajna Közép-afrikai Köztársaság Közép-afrikai Köztársaság Üzbegisztán Üzbegisztán
Libéria Libéria
Madagaszkár Madagaszkár
Mali Mali
Mauritánia Mauritánia
Mozambik Mozambik
Namíbia Namíbia
Niger Niger
Nigéria Nigéria
São Tomé és Príncipe São Tomé és Príncipe
Seychelle-szigetek Seychelle-szigetek
Sierra Leone Sierra Leone
Szenegál Szenegál
Szudán Szudán
Togo Togo
Tunézia Tunézia
Uganda Uganda
Zambia Zambia
Zimbabwe Zimbabwe

Nemzetközileg törvényhozó testületek választására[szerkesztés]

Nemzetközileg törvényhozó testületek választására vegyes rendszerekben[szerkesztés]

Egyéb választások[szerkesztés]

A kétfordulós szavazást alkalmazzák vagy alkalmazzák a francai megyei választásokon is. Olaszországban ezt használják a polgármesterek megválasztására, de annak eldöntésére is, hogy melyik párt vagy koalíció kap többségi bónuszt a városi tanácsokban.[2] Az Egyesült Államokban Georgia és Louisiana a kétfordulós rendszert használja az állami és szövetségi tisztviselők többségének megválasztására, míg Kaliforniában és Washingtonban a párton kívüli általános előválasztási változatot használják minden választáson (lásd alább).

Történelmileg a Német Birodalomban 1871 és 1918 között a Reichstag, 1905 és 1919 között a norvég Storting, Új-Zélandon az 1908-as és 1911-es választásokon,[3][4] Izraelben pedig a miniszterelnök megválasztására használták. az 1996-os, 1999-es és 2001-es választásokon.[5]

Hasonló módszerek[szerkesztés]

Egyenkénti kieséses szavazás (kettőnél több fordulós szavazás)[szerkesztés]

 A egyenkénti kieséses szavazás (angolul: exhaustive ballot, azaz kimerítő szavazás, rövidítve: EB) hasonló a kétfordulós rendszerhez, de kettő helyett több szavazási fordulót foglal magában. Ha az első fordulóban egyik jelölt sem kapja meg az abszolút többséget, akkor a legkevesebb szavazatot kapott jelölt(ek) kiesnek, azaz kizárják a további fordulókból. A kizárás és az újraszavazás folyamata addig tart, amíg egy jelölt meg nem szerzi az abszolút többséget. Mivel előfordulhat, hogy a választóknak két fordulónál többször is szavazniuk kellene, az EB-t nem használják nagyszabású nyilvános választásokon. Ehelyett kisebb versenyeken használják, mint például egy testület elnökének megválasztása; használatának egyik régóta fennálló példája az Egyesült Királyság, ahol a Konzervatív Párt helyi szövetségei (LCA) az EB-t használják leendő parlamenti jelöltjeik (PPC) megválasztására. A FIFA és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is az egyenkénti kieséses szavazást használja a házigazdák kiválasztására. Az EB gyakran a kétfordulós szavazástól eltérő győztest választ. Mivel a kétfordulós rendszer egynél több jelöltet kizár az első forduló után, előfordulhat, hogy olyan jelölt kerül ki, aki az EB alapján továbbjutott volna a választáson.

Azonnali többfordulós szavazás[szerkesztés]

Az azonnali többfordulós szavazás (angolul: instant-runoff voting, rövidítve: IRV) (más néven preferenciális szavazás vagy rangsorolt szavazás) olyan, mint az egyenkénti kieséses szavazás, mivel minden forduló után a legkevesebb szavazatot kapott jelölt esik ki. A különbség az, hogy az azonnali többfordulós szavazásban a választók csak egyszer szavaznak. Ez úgy lehetséges, hogy a választó nem csak egyetlen jelöltre szavazhat, hanem az összes jelöltet preferencia szerinti sorrendbe állíthatja. Ha egy jelölt kiesik, a rá leadott szavazatokat a választói preferenciái szerint átadják a többi jelöltnek. Mivel a kétfordulós rendszer és az egyenkénti kieséses szavazás külön szavazásokat foglal magában, a választók az egyik forduló eredményei alapján dönthetik el, hogyan szavaznak a következőben, míg az IRV alatt ez nem lehetséges. Mivel csak egy fordulót kell rendezni, az IRV-t a kétfordulós rendszerhez hasonlóan sok helyen alkalmazzák nagyszabású választásokra. Például Ausztráliában az IRV-t preferenciális szavazás néven ismerik, és többek között a képviselőház és a szenátus tagjainak megválasztására is használják. Írországban az egyetlen átruházható szavazat egygyőzteses verziójaként ismerik, és az elnökválasztásokon használják (míg a többgyőzteses verzióját parlamenti választásokon).

Az IRV gyakran más győztest hoz ki, mint a kétfordulós rendszer és általában ugyanazokat az eredményeket produkálja, mint az egyenkénti kieséses szavazás.

Az azonnali második szavazás változatai úgy is kialakíthatók, hogy ugyanazokat a szabályokat tükrözzék, mint a kétfordulós szavazás. Ilyen változat alatt ha egyetlen jelölt sem rendelkezik a szavazatok abszolút többségével, akkor csak a két legmagasabb eredményt elérő jelölt jut a második szavazatszámlálási körbe, míg az összes többi jelölt egyszerre kiesik, és szavazataikat a preferenciáknak megfelelően újraosztják.

Feltételes szavazat[szerkesztés]

A feltételes szavazat (vagy azonnali kétfordulós szavazás) az azonnali többfordulós szavazás egyik változata, amelyet korábban Queenslandben, Ausztráliában alkalmaztak. A feltételes szavazás során a választók csak egy szavazatot adtak le, az összes jelöltet preferencia-sorrendbe állítva. Ezt azonban csak kétfordulós számlálásra használják, azaz ugyanazt a szabályt alkalmazza a jelöltek kizárására, mint a kétfordulós rendszer (nem úgy mint az IRV). Az első forduló után a két legtöbb szavazatot kapott jelölt kivételével mindegyik kiesik. A második fordulóban mindig lesz egy jelölt, amely abszolút többséget szerez. E hasonlóságok miatt a feltételes szavazás általában ugyanazt a győztest választja, mint a kétfordulós rendszer, és eltérő eredményeket hozhat az azonnali többfordulós szavazástól. A szokásos kétfordulós rendszerrel ellentétben a feltételes szavazathoz nem kell két fordulót lebonyolítani, ezt helyettesíti a preferenciális szavazólap.

A feltételes szavazás egy változatát, az úgynevezett kiegészítő szavazati rendszert használják egyes polgármesterek megválasztására az Egyesült Királyságban. Ebben a rendszerben a szavazó nem állíthat teljes preferenciasorrendet, csak egy másik jelöltet nevezhet meg. Ezt a rendszert javasolta Mérő László egyetemi tanár a 2021-es magyarországi ellenzéki előválasztás alkalmára.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Two-Round System. Electoral Reform Society. (Hozzáférés: 2019. november 7.)
  2. The usefulness of the link between different political forces in the second ballot is (...) a convergence of interests: Buonomo (2000. augusztus 12.). „Al candidato sindaco non eletto spetta sempre almeno un seggio”. Diritto&Giustizia Edizione Online. [2016. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2016. március 20.)  
  3. Fiva (2020). „Electoral Reform and Strategic Coordination” (angol nyelven). British Journal of Political Science, 1–10. o. DOI:10.1017/S0007123419000747. ISSN 0007-1234.  
  4. Fiva (2017. november 2.). „Norwegian parliamentary elections, 1906–2013: representation and turnout across four electoral systems”. West European Politics 40 (6), 1373–1391. o. DOI:10.1080/01402382.2017.1298016. ISSN 0140-2382.  
  5. Basic Law - The Government (1992). Knesset of Israel
  6. A londoni megoldás, amellyel elkerülhető az előválasztások meghekkelése (magyar nyelven). telex, 2021. május 26. (Hozzáférés: 2021. december 12.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Two-round system című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]