Egyszavazatos vegyes rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az egyszavazatos vegyes választási rendszer (angolul: mixed single vote, rövidítve: MSV) a vegyes választási rendszerek egy fajtája, amelynek egyes típusaira magyarul töredékszavazat-visszaszámláló rendszerként is hivatkoznak[1][2][3] (angolul: positive vote transfer system, rövidítve: PVT), ahol a mandátumok egy csoportját helyi körzetekben, a többit pedig egy kompenzációs listás rendszerben osztják ki, a szavazók egyetlen (vegyes jellegű) szavazatot adtak le. Ez különbözteti meg a vegyes arányos és árokrendszerektől, amelyekben a választók két külön szavazatot adnak le, egyet egy helyi jelöltre, egyet pedig egy országos listára. Az, hogy az eredmény mennyire arányos, többek között a rendszerben alkalmazott szabályoktól (pl. hogy mi számít többletszavazatnak) és paraméterektől (pl. a kompenzációs helyek száma) függ.[1] A rendszer Németországból származik, és jelenleg Magyarországon alkalmazzák a nagyobb települések önkormányzati választására.

A egyszavazatos vegyes rendszerek használhatnak szavazatkapcsolati kompenzációt, azaz töredékszavazat-visszaszámlálást, de alkalmazhatnak mandátumkapcsolati kompenzációt is, ami azt jelenti, hogy szinte minden szavazat (kivéve a független jelöltek és a küszöb alatti pártokhoz kötődő jelöltek szavazatait) megszámlálásra kerül a listás ágon, de olyan feltöltési folyamatban használják, mint amilyen a vegyes arányos rendszereket jellemzi.[4]

A vegyes választási rendszerek némelyik ritka, hibrid típusa a kedvezményes listás eredmények hozzáadását vagy kivonását teszi lehetővé, hogy a rendszerbe szavazati kapcsolaton alapuló kompenzációs elemet hozzon létre, amely egyébként árokrendszernek minősülne.[2] Ez a cikk elsősorban az MSV fent említett, tiszta formáira összpontosít.

Kompenzációs vegyes választási rendszerek Egyszavazatos vegyes rendszerek Kétszavazatos vegyes rendszerek
Mandátum-kapcsolat alapú MSV, avagy egyszavazatos vegyes rendszerek
  • egyszavazatos MMP
MMP, avagy vegyes arányos rendszer (a német rendszer)
  • AMS (az MMP félarányos verziójának neve az Egyesült Királyságban)

AV+ ("alternatív szavazat plusz")

Szavazat-kapcsolat alapú MSV, avagy egyszavazatos vegyes rendszerek

(töredékszavazat-visszaszámláló rendszerek)

DMP (kéttagú arányos képviseleti rendszer)

Hibridek (MSV+árokrendszer):

MBTV (vegyes preferenciális szavazat)

Félarányos rendszerek[szerkesztés]

Használata Magyarországon[szerkesztés]

A 10 000 fő feletti településeken és a fővárosi kerületekben az önkormányzati választásokon a választás egyszavazatos vegyes rendszerben történik, ahol csak a vesztes jelöltek szavazatai kerülnek át töredékszavazatként a kompenzációs ágra.[3] A töredékszavazatok a helyi jelöltek pártja javára érvényesülnek, és a mandátumok az töredékszavazatnak minősülő szavazatok száma alapján arányosan kerülnek kiosztásra.[5]

  • 25 000 lakosig 8 mandátum kerül kiosztásra az egyéni választókerületekben és 3 mandátum kompenzációs listáról
  • 50 000 lakosig 10 mandátum kerül kiosztásra az egyéni választókerületekben és 4 mandátum a kompenzációs listáról
  • 75 000 lakosig 12 mandátum kerül kiosztásra az egyéni választókerületekben és 5 mandátum a kompenzációs listáról
  • 100 000 lakosig 14 mandátum kerül kiosztásra az egyéni választókerületekben és 6 mandátum a kompenzációs listáról
  • 100 000 lakos felett minden további 10 000 lakos után 1-gyel nő az egyéni választókerületek száma, míg minden további 25 000 lakos után 1-gyel nő a kompenzációs mandátumok száma.

A 2014-es választások óta a Fővárosi Közgyűlés választáskor is egyszavazatos vegyes rendszert alkalmaznak, amelyben a kerületek 23 közvetlenül megválasztott polgármestere tag és 9 további mandátumot a pártok kompenzációs listáiról a polgármesterjelöltekre leadott szavazatok alapján osztanak ki. Kompenzációs listán a főpolgármester-jelöltek és a kerületi polgármesterjelöltek szerepelhetnek.

A viszonylag kevés kompenzációs mandátum miatt a magyar rendszer nem garantál arányos eredményt, és általában alulreprezentálja a kisebb pártokat, de elméletileg előállhat olyan helyzet is, amikor egy arányos rendszerhez képest a nagyobb pártokat reprezentálja alul.

Az országgyűlési választások során egy az önkormányzatitól eltérő töredékszavazati rendszert alkalmaznak[2] amely részben a győztes jelölteket os kompenzálja, azonban ez a rendszer nem egyszavazatos rendszer, mivel az árokrendszer komponenssel is rendelkezik.

Arányos rendszerek[szerkesztés]

A vegyes egyszavazatos rendszerek a mandátum-kapcsolati módszerrel is használhatók, így gyakorlatilag egy helyi képviseleti elemmel kombinált pártlistás arányos rendszerről van szó. Az ilyen rendszerek alapvetően vegyes arányos rendszerek, azonban a kettős szavazat nélkül. Ez az vegyes arányos rendszer eredeti verziója, ahol a független jelöltek vagy a bejutási küszöb alatti pártok javára leadott szavazatok kivételével minden szavazatot átadnak és felhasználnak a kompenzációs mechanizmusra. Németországban, ahol az 1949-es választásokat ilyen vegyes egyszavazatos rendszerben tartották, helyi szinten az egyszerű többségi rendszert használták és tartományi szinten a kompenzációs elem tette arányossá a rendszert ugyanazon szavazatok alapján. Az ország ezt követően a mai kétszavazatos MMP-re változtatta a rendszert.[4]

Az egyszavazatos rendszereket jelenleg használó országok a következők:

  • Lesotho 2002-ben vezette be az MMP egyszavazatos változatát.
  • Thaiföld a 2019-es választás óta használja az MMP egyszavazatos változatát.

Romániában a 2008-as országos parlamenti választásokat olyan vegyes egyszavazatos rendszerben tartották, ahol az egyéni választókerületi mandátumokat csak az abszolút többséggel bíró győztesek foglalhatták el.[4]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b Bochsler (2014. március 23.). „Which mixed-member proportional electoral formula fits you best? Assessing the proportionality principle of positive vote transfer systems” (angol nyelven). Representation.  
  2. a b c 2011. évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról. (Hozzáférés: 2021. november 15.)
  3. a b 2010. évi L. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról. (Hozzáférés: 2021. november 15.)
  4. a b c Golosov (2013. március 23.). „The Case for Mixed Single Vote Electoral Systems” (angol nyelven). The Journal of Social, Political, and Economic Studies.  
  5. Nemzeti Választási Iroda. (Hozzáférés: 2021. november 15.)