Minősített többség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A minősített többség, vagy szupertöbbség a többségnek olyan koncepciója, amely nagyobb támogatottságot jelent, mint az egyszerű többség, azaz a szavazók több mint fele.

Gyakori fajtája a háromötödös, a kétharmados és a háromnegyedes többség. Ezeket is lehet többféleképp meghatározni: a jelenlévők száma alapján definiálva például kevésbé szigorú a szabály, mint a teljes tagság alapján. Vannak ritkábban használt arányok is: például a 2016-os montenegrói függetlenségi népszavazás során vagy ugyanebben az évben a coloradói alkotmány módosításakor 55 százalékos küszöböt határoztak meg.

Egyes parlamentek esetében a döntések más-más köre igényel minősített többséget. Az alkotmány módosítása általában igen.

Az egyszerű többségi elvárás alternatív koncepciója lehet a teljes tagság többsége vagy a teljes lehetséges tagság többsége is. Ezeket azonban nem feltétlenül tekintik minősített többségnek. Az Országgyűlés honlapja például az előzőt abszolút többségként definiálja - szemben a jelenlévők több mint feleként definiált egyszerű többséggel - és külön kategóriaként említi a minősített többséget. "A minősített többséget az Országgyűlés, mint törvényalkotó kétféleképpen határozza meg: vagy az összes, azaz a megválasztott képviselőkhöz (pl. a "képviselők kétharmadának szavazata" szófordulattal), vagy a jelen lévő képviselőkhöz viszonyítva ír elő meghatározott arányt" - írja az Országgyűlés honlapja.[1]

Történeti példák[szerkesztés]

A legkorábbi ismert minősített többségi szavazásra Kr. e. 100-as években került sor az ókori Rómában.[2]

A pápaválasztásra érvényes minősített többségi szavazást III. Sándor pápa vezette be 1179-ben a harmadik lateráni zsinaton.[3]

Az Amerikai Egyesült Államokban a Demokrata Pártban valamikor kétharmados többséget igényelt az elnökjelölt kiválasztása a Demokrata Nemzeti Konvención. A szabályt 1832-től, az első elnökjelölő demokrata konvenciótól alkalmazták.[4] A kétharmados szabály effektíve vétójogot biztosított az elnökjelölésben a Déli Demokratáknak, míg az 1936-os konvención meg nem szüntették.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szavazások - Az Országgyűlés döntései
  2. Schwartzberg. Prelude: Acclamation and Aggregation in the Ancient World - The Origin of Supermajority Rules, Counting the Many: The Origins and Limits of Supermajority Rule. Cambridge: Cambridge University Press, 44. o. (2013). ISBN 978-0-521-19823-3. Hozzáférés ideje: 2016. december 5. 
  3. Sablon:Harvp.
  4. Bensel, Richard Franklin. Passion and Preferences: William Jennings Bryan and the 1896 Democratic Convention. Cambridge University Press, 131. o. (2008) 
  5. Schulman, Bruce J.. From Cotton Belt to Sunbelt: Federal Policy, Economic Development, and the Transformation of the South, 1938–1980. Duke University Press, 45. o. (1994) .

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Supermajority című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.