Franciaország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

	Franciaország
	Adatok
Korábbi közvetítők:
	1956–1964: RTF; 1965–1974: ORTF; 1975–1981: TF1; 1983–1992: Antenne 2; 1993–1998: France 2; 1999–2014: France 3; 2015–: France 2
	Részvételek
Részvételek	61
Először	1956
Legjobb eredmény	1. (1958, 1960, 1962, 1969, 1977)
Legrosszabb eredmény	utolsó (2014)
Összpontszám a döntőben 2004 óta	999 (17.)
	Külső hivatkozások
Honlap	Franciaország profilja a eurovision.tv-n

Les Fatals Picards Helsinkiben (2007)

Patricia Kaas Moszkvában (2009)

Amandine Bourgeois Malmőben (2013)

Franciaország eddig hatvanegy alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.

A francia műsorsugárzó a France Télévisions, amely 1950 óta tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1956-ban csatlakozott a versenyhez.

Története[szerkesztés]

Évről évre[szerkesztés]

Franciaország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon. A korai években domináltak, 1958-ban, 1960-ban, 1962-ben és 1969-ben is nyerni tudtak. 1977-ben akkor rekordnak számító ötödik alkalommal végeztek az első helyen, azóta viszont egyszer sem. Később Luxemburg, Svédország és az Egyesült Királyság beállította, Írország pedig meg is döntötte a rekordot.

1974 volt az első esztendő, amikor nem vettek részt. A köztársasági elnök, Georges Pompidou halála miatt döntöttek a visszalépés mellett, mindössze néhány nappal a verseny előtt.^[1] 1981 után a versenyt addig közvetítő TF1 csatorna visszalépett, a tévé egyik vezetője középszerűnek nevezte a versenyt.^[2] A közvélemény nyomására a következő évben visszatértek, de már egy másik műsorsugárzóval. A nyolcvanas években korábbi sikereikhez képest gyengébb eredményeket értek el, majd 1990-ben és 1991-ben voltak legközelebb az újabb győzelemhez, sorozatban kétszer végeztek a második helyen. Valójában 1991-ben holtversenyben az élen végeztek, de a szabályok értelmében Svédországot hirdették ki győztesként. A versenyt 1999 és 2014 között a France 3 közvetítette. A dalfesztivál 2015-től visszakerült a France 2 csatornára.

A telefonos szavazás 1998-as bevezetése óta eredményeik látványosan leromlottak, és azóta csak háromszor tudtak az első tízben végezni. Az utóbbi évek rossz eredményei ellenére az évtizedek óta versenyző országok közül sokáig az egyetlen volt, amely még sosem végzett az utolsó helyen - 2014-ben azonban a 26. helyen végeztek mindössze 2 ponttal. A 2016-os év változást hozott az eredményeikben: ekkor a 6. helyezést érték el, majd a következő évben 12.-ek lettek.

A 2000-ben bevezetett Négy Nagy státuszának köszönhetően minden évben automatikusan döntősek, és nem kell részt venniük az elődöntőben.

Nyelvhasználat[szerkesztés]

Franciaország eddigi hatvanegy dalából ötvenegy francia nyelvű, öt francia és angol kevert nyelvű, egy francia és kreol kevert nyelvű, egy francia és korzikai kevert nyelvű, egy francia és spanyol kevert nyelvű, egy korzikai nyelvű, egy pedig breton nyelvű volt.^[3]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Franciaország indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre, majd 1999-ben véglegesen eltörölték. Ők a szabad nyelvhasználat alatt is főleg francia nyelvű dalokkal neveztek. Sőt, amikor 2008-ban egy nagyrészt angol nyelvű dallal neveztek, még a francia parlamentben is felszólaltak a döntés ellen.^[4] 2016-os és 2017-es dalaik nagyrészt francia nyelvűek voltak, azonban a refrén angolul hangzott el mindkét dalban.

Nemzeti döntő[szerkesztés]

Franciaországban nem alakult ki hagyományos, minden évben megrendezett nemzeti válogató. A francia induló kilétét vagy nemzeti döntő segítségével, vagy nemzeti döntő nélküli belső kiválasztással döntötték el.

A kezdeti években rendezett nemzeti döntők során egy zsűri választotta ki a francia indulót.^[5]

1976 és 1987 között a kihagyott 1982-es verseny kivételével mindig rendeztek nemzeti döntőt. A döntőt elődöntők előzték meg, és a nézők telefonos szavazás segítségével választották ki a nyertest.^[6] 1988 és 1998 között minden alkalommal a francia tévé kért fel egy énekest az indulásra. Később 1999-ben és 2000-ben, illetve 2005 és 2007 között rendeztek nemzeti döntőt, ám a rossz eredmények miatt 2007 óta ismét a belső kiválasztás mellett döntöttek.^[7]

Résztvevők[szerkesztés]

Év	Előadó	Dal	Magyar fordítás	Döntő	Pontszám	Elődöntő
1956	Mathé Altéry	Le temps perdu	Elveszett idő	Nincs adat		Nem volt elődöntő
1956	Dany Dauberson	Il est là	Ott van ő	Nincs adat
1957	Paule Desjardins	La belle amour	A szép szerelem	2.	17
1958	André Claveau	Dors, mon amour	Aludj, szerelmem	1.	27
1959	Jacques Philippe	Oui, oui, oui, oui	Igen, igen, igen, igen	3.	15
1960	Jacqueline Boyer	Tom Pillibi	—	1.	32
1961	Jean Paul Mauric	Printemps, avril carillonne	Tavasz, április csenget	4.	13
1962	Isabelle Aubret	Un premier amour	Egy első szerelem	1.	26
1963	Alain Barrière	Elle était si jolie	Olyan szép volt ő	5.	25
1964	Rachel	Le chant de Mallory	Mallory dala	4.	14
1965	Guy Mardel	N'avoue jamais	Sose valld be	3.	22
1966	Dominique Walter	Chez nous	Nálunk	16.	1
1967	Noelle Cordier	Il doit faire beau là-bas	Ott biztosan szép az idő	3.	20
1968	Isabelle Aubret	La source	A forrás	3.	20
1969	Frida Boccara	Un jour, un enfant	Egy nap, egy gyermek	1.	18
1970	Guy Bonnet	Marie-Blanche	—	4.	8
1971	Serge Lama	Un jardin sur la terre	Egy kert a Földön	10.	82
1972	Betty Mars	Comé-comédie	Komé-komédia	11.	81
1973	Martine Clemenceau	Sans toi	Nélküled	15.	65
1975	Nicole Rieu	Et bonjour à toi l'artiste	Jó napot neked, művész	4.	91
1976	Catherine Ferry	Un, deux, trois	Egy, kettő, három	2.	147
1977	Marie Myriam	L’oiseau et l’enfant	A madár és a gyermek	1.	136
1978	Joël Prévost	Il y aura toujours des violons	Mindig lesznek hegedűk	3.	119
1979	Anne-Marie David	Je suis l'enfant-soleil	A nap gyermeke vagyok	3.	106
1980	Profil	Hé, hé m'sieurs dames	Hé, hé, urak, hölgyek	11.	45
1981	Jean Gabilou	Humanahum	—	3.	125
1983	Guy Bonnet	Vivre	Élni	8.	56
1984	Annick Thoumazeau	Autant d'amoureux que d'étoiles	Annyi szerelmes, ahány csillag	8.	61
1985	Roger Bens	Femme dans ses rêves aussi	Az álmaiban is nő	10.	56
1986	Cocktail Chic	Européennes	Európai lányok	17.	13
1987	Christine Minier	Les mots d'amour n'ont pas de dimanche	A szerelmes szavaknak nincs vasárnapja	14.	44
1988	Gérard Lenorman	Chanteur de charme	Sanzonénekes	10.	64
1989	Nathalie Pâque	J'ai volé la vie	Loptam az életet	8.	60
1990	Joëlle Ursull	White and Black Blues	Fekete-fehér blues	2.	132
1991	Amina	C'est le dernier qui a parlé qui a raison	Ő az utolsó, aki beszél, akinek igaza van	2.	146
1992	Kali	Monté la riviè	Felfelé a folyón	8.	73
1993	Patrick Fiori	Mama Corsica	Mama Korzika	4.	121
1994	Nina Morato	Je suis un vrai garçon	Egy igazi fiú vagyok	7.	74
1995	Nathalie Santamaria	Il me donne rendez-vous	Randevúzik velem	4.	94
1996	Dan Ar Braz & L'Héritage des Celtes	Diwanit bugale	Talán megszületik a gyermek	19.	18
1997	Fanny	Sentiments songes	Ábrándos érzelmek	7.	95
1998	Marie-Line	Où aller	Hová menni	24.	3
1999	Nayah	Je veux donner ma voix	Neked adnám a hangomat	19.	14
2000	Sofia Mestari	On aura le ciel	Miénk lesz az ég	23.	5
2001	Natasha St-Pier	Je n'ai que mon âme	Csak a lelkem van	4.	142
2002	Sandrine François	Il faut du temps (Je me battrai pour ça)	Idő kell (Harcolni fogok érte)	5.	104
2003	Louisa Baileche	Monts et merveilles	Hegyek és csodák	18.	19
2004	Jonatan Cerrada	À chaque pas	Minden lépéssel	15.	40	A Négy Nagy tagja
2005	Ortal	Chacun pense à soi	Mindenki magára gondol	23.	11
2006	Virginie Pouchain	Il était temps	Ideje volt	22.	5
2007	Les Fatals Picards	L'amour à la française	Szerelem francia módra	22.	19
2008	Sébastien Tellier	Divine	Isteni	19.	47
2009	Patricia Kaas	Et s'il fallait le faire	És ha muszáj lenne megtenni	8.	107
2010	Jessy Matador	Allez! Ola! Olé!	Hajrá! Olá! Ollé!	12.	82
2011	Amaury Vassili	Sognu	Álom	15.	82	Az Öt Nagy tagja
2012	Anggun	Echo (You and I)	Visszhang (Te és én)	22.	21
2013	Amandine Bourgeois	L’enfer et moi	A pokol és én	23.	14
2014	Twin Twin	Moustache	Bajusz	26.	2
2015	Lisa Angell	N’oubliez pas	Ne felejtsétek el!	25.	4
2016	Amir	J’ai cherché	Kerestem	6.	257
2017	Alma	Requiem	Rekviem	12.	135
2018	Madame Monsieur	Mercy	—	13.	173
2019

Szavazás (1975-2015)[szerkesztés]

A Twin Twin Koppenhágában (2014)

Lisa Angell Bécsben (2015)

Amir Stockholmban (2016)

Alma Kijevben (2017)

Franciaország a következő országoknak adta a legtöbb pontot:

#	Ország	Pont
1.	Izrael	152
2.	Törökország	151
3.	Egyesült Királyság	146
4.	Portugália	136
5.	Spanyolország	134

Franciaország még sosem adott pontot a következő országoknak: Csehország, Fehéroroszország, Grúzia, Macedónia, Marokkó, Montenegró, San Marino, Szlovákia.

Franciaország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot:

#	Ország	Pont
1.	Svájc	145
2.	Norvégia	134
3.	Görögország	126
4.	Írország	123
5.	Hollandia	119

Franciaország még sosem kapott pontot a következő országoktól: Szerbia és Montenegró, Szlovákia.

Forrás:^[8]

Megjegyzés: A táblázat az 1975-ben bevezetett pontozási rendszer alatt kiosztott pontokat veszi figyelembe, illetve csak a döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott pontokat.

Szavazás (2016-2017)[szerkesztés]

Franciaország a következő országoknak adta a legtöbb pontot:

#	Ország	Pont
1.	Olaszország	27
2.	Bulgária	24
2.	Portugália	24
3.	Örményország	20
4.	Ausztria	17
5.	Svédország	15

Franciaország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot:

#	Ország	Pont
1.	Izrael	30
1.	Örményország	30
2.	Belgium	20
2.	Spanyolország	20
3.	Olaszország	19
4.	Ciprus	18
5.	Albánia	16

Megjegyzés: A táblázat a 2016-ban bevezetett pontozási rendszer alatt kiosztott pontokat veszi figyelembe, illetve csak a döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott pontokat.

Rendezések[szerkesztés]

Év	Város	Helyszín	Műsorvezető(k)
1959	Franciaország, Cannes	Palais des Festivals	Jacqueline Joubert
1961	Franciaország, Cannes	Palais des Festivals	Jacqueline Joubert
1978	Franciaország, Párizs	Palais des Congrès	Denise Fabre és Léon Zitrone