Monaco az Eurovíziós Dalfesztiválokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
EuroMónaco.svg Monaco
Adatok
Műsorsugárzó TMC logo.jpg
Nemzeti válogatók belső kiválasztás (1959–1979, 2004–2006)
Részvételek és eredmények
Részvételek 24 (21 döntő)
Első részvétel 1959
Legjobb eredmény 1. (1971)
Legrosszabb eredmény utolsó (1959, 1966)
Összpontszám a döntőkben 2004 óta 0 (45.)
Külső hivatkozások
Honlap Monaco profilja a eurovision.tv-n

Monaco eddig huszonnégy alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, utoljára 2006-ban.

A monacói műsorsugárzó a Télé Monte Carlo, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1959-ben csatlakozott a versenyhez.

Története[szerkesztés]

Évről évre[szerkesztés]

Monaco 1959-ben vett részt először a versenyen. Első versenyzőjük Jacques Pills volt Mon ami Pierrot című dalával, ami összesen egy pontot gyűjtött össze. Annak ellenére, hogy a debütáláson az utolsó helyen végeztek, később sokkal sikeresebbek voltak, és szinte minden alkalommal az első tízben végeztek.

1960-ban már jobb eredményt értek el, harmadikak lettek. A következő évben tizedikek lettek. 1962-ben mindössze 13 ponttal maradtak le a győztes Franciaország után. 1963-ban ötödikek, 1964-ben ismét harmadikak, 1965-ben pedig kilencedikek lettek. Legrosszabb eredményüket 1966-ban szerezték, amikor nulla ponttal utolsók lettek. A következő évben ötödikek, utána hetedikek majd hatodikak lettek.

1970-ben holtversenyben nyolcadikként végeztek Belgiummal és Olaszországgal. 1971-ben aratták első, és eddigi egyetlen győzelmüket. Séverine Un banc, un arbre, une rue című dala 128 pontot összegyűjtve megnyerte a versenyt. A dal a tizennyolc fős mezőnyből hat országtól gyűjtötte be a maximális 10 pontot. A következő évi verseny megrendezését nem vállalták, így Monaco az egyetlen ország, amely meg tudta nyerni a versenyt, de sosem volt házigazda. Győzelmük után újra rossz eredményt értek el, tizenhatodikak lettek a tizennyolc fős mezőnyben. 1973-ban nyolcadikak, 1974-ben negyedikek lettek. 1975-ben ismét nem jutottak a legjobb tíz közé, tizenharmadikkét zárták a versenyt, viszont a kövezetkő évben újra bronzérmesek lettek. 1977-ben és 1978-ban negyedik helyen végeztek, 1979-ben tizenhatodikak lettek.

A TMC 1980-ban visszalépett a versenytől, és csak huszonöt év múlva, 2004-ben, az elődöntők bevezetésekor nevezett be ismét. Ekkor három sikertelen elődöntős szereplés után a visszalépés mellett döntöttek. 2023-ban tizenhét kihagyott év után valószínűleg visszatérnek a versenyre, mivel a 2022-es monacói állami költségvetés tartalmazza a Hercegség szereplésének költségét a 2023-as versenyre. Monaco részvételéhez a monacói kormány és a francia TF1 tulajdonában lévő TMC műsorszolgáltató együttműködésére lesz szükség.

Nyelvhasználat[szerkesztés]

Monaco huszonnégy dalának mindegyike francia nyelvű volt. Csak a legutolsó, 2006-os daluk nem volt teljes egészében francia, az néhány tahiti nyelvű részt is tartalmazott.[1]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Monaco indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték, majd 1999-ben véglegesen, de ők egyszer sem éltek a szabad nyelvhasználat lehetőségével, minden alkalommal saját nyelvű dallal neveztek.

Nemzeti döntő[szerkesztés]

Kis ország révén gyakran külföldiek képviselték a hercegséget, főleg franciák. A Télé Monte Carlo kivétel nélkül minden alkalommal nemzeti döntő nélkül, belső kiválasztással jelölte ki indulóját

Résztvevők[szerkesztés]

Év Előadó Dal Magyar fordítás Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
1959 Jacques Pills Mon ami Pierrot Barátom, Pierrot 11. 1 Nem volt elődöntő
1960 François Deguelt Ce soir-là Azon az estén 3. 15
1961 Colette Deréal Allons, allons les enfants Gyerünk, gyerünk, gyerekek 10. 6
1962 François Deguelt Dis rien Ne szólj 2. 13
1963 Françoise Hardy L'amour s'en va Elmúlik a szerelem 5. 25
1964 Romuald Où sont-elles passées Hová mentek ők? 3. 15
1965 Marjorie Noël Va dire à l'amour Menj, mondd meg a szerelemnek 9. 7
1966 Tereza Kesovija Bien plus fort Még erősebben 17. 0
1967 Minouche Barelli Boum-badaboum Bumm-badabumm 5. 10
1968 Line & Willy À chacun sa chanson Dalát mindenkinek 7. 8
1969 Jean Jacques Maman, Maman Anya, anya 6. 11
1970 Dominique Dussault Marlène Marléne 8. 5
1971 Séverine Un banc, un arbre, une rue Egy pad, egy fa, egy út 1. 128
1972 Peter MacLane és Anne-Marie Godart Comme on s'aime Ahogy szeretjük egymást 16. 65
1973 Marie Un train qui part Elinduló vonat 8. 85
1974 Romuald Celui qui reste et celui qui s'en va Az, aki marad, és az, aki megy 4. 14
1975 Sophie Une chanson c'est une lettre A dal egy levél 13. 22
1976 Mary Christy Toi, la musique et moi Te, a zene és én 3. 93
1977 Michèle Torr Une petite française Egy francia kislány 4. 96
1978 Caline és Olivier Toussaint Les jardins de Monaco Monaco kertjei 4. 107
1979 Laurent Vaguener Notre vie c'est la musique A zene az életünk 16. 12
2004 Maryon Notre planète A mi bolygónk Nem jutott be a döntőbe 19. 10
2005 Lise Darly Tout de moi Mindenem Nem jutott be a döntőbe 24. 22
2006 Séverine Ferrer La Coco-Dance A Coco-tánc Nem jutott be a döntőbe 21. 14
2023

Szavazástörténet[szerkesztés]

1959–2006[szerkesztés]

Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:

Hely Ország Pont
1.  Ciprus 22
2.  Dánia 20
3.  Hollandia 16
4.  Bosznia-Hercegovina 12
 Izrael
6.  Finnország 12
7.  Svédország 8
8.  Írország 7
9.  Románia 49
10.  Szerbia és Montenegró 44

Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot az elődöntőben:

Hely Ország Pont
1.  Franciaország 18
2.  Andorra 17
3.  Ciprus 4
4.  Albánia 2
 Észtország
 Moldova

Monaco még sosem kapott pontot az elődöntőben a következő országoktól: Andorra, Ausztria, Bulgária, Egyesült Királyság, Lengyelország, Magyarország, Málta, Moldova, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország,Spanyolország, Törökország

Monaco még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Dánia, Egyesült Királyság, Észak-Macedónia, Fehéroroszország, Finnország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Izland, Írország, Izrael, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország, Portugália, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Ukrajna

Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Franciaország 96
2.  Egyesült Királyság 88
3.  Németország 60
4.  Spanyolország 57
5.  Olaszország 55
6.  Svájc 52
7.  Írország 44
8.  Luxemburg 43
9.  Izrael 38
10.  Belgium 37

Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Olaszország 56
2.  Németország 56
3.  Egyesült Királyság 55
4.  Svédország 47
5.  Hollandia 47
6.  Luxemburg 43
7.  Franciaország 42
8.  Finnország 41
9.  Belgium 40
10.  Spanyolország 39

Rendezések[szerkesztés]

Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztivál Monaco győzelmével zárult, ám egyedül nem tudták megrendezni a versenyt. Először a francia TV-t kérték fel a segítségre, akik szívesen megrendezték volna a versenyt, de csak úgy, ha Franciaországban tartják, és nem az eredetileg tervezett Monte-Carlói Operaházban. A monacói tévétársaság ezt nem fogadta el, és végül pénzügyi okokra hivatkozva lemondott a rendezésről, és ezután a BBC-t kérték fel.[2]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Monaco indulóinak listája. diggiloo.net
  2. Edinburgh 1972 (brit angol nyelven). Eurovision.tv

További információk[szerkesztés]