Monaco az Eurovíziós Dalfesztiválokon
| Monaco | |
| Adatok | |
| Műsorsugárzó | |
| Nemzeti válogató | belső kiválasztás (1959–1979, 2004–2006) |
| Részvételek és eredmények | |
| Részvételek | 24 (21 döntő) |
| Első részvétel | 1959 |
| Legjobb eredmény | 1. (1971) |
| Legrosszabb eredmény | utolsó (1959, 1966) |
| Összpontszám a döntőkben 2004 óta | 0 |
| Külső hivatkozások | |
| Honlap | Monaco profilja a eurovision.tv-n |
Monaco eddig huszonnégy alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, utoljára 2006-ban.
A monacói műsorsugárzó a Télé Monte Carlo, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1959-ben csatlakozott a versenyhez.
Története
[szerkesztés]Évről évre
[szerkesztés]Monaco 1959-ben vett részt először a versenyen. Első versenyzőjük Jacques Pills volt Mon ami Pierrot című dalával, ami összesen egy pontot gyűjtött össze. Annak ellenére, hogy a debütáláson az utolsó helyen végeztek, később sokkal sikeresebbek voltak, és szinte minden alkalommal az első tízben végeztek.
1960-ban már jobb eredményt értek el, harmadikak lettek. A következő évben tizedikek lettek. 1962-ben mindössze 13 ponttal maradtak le a győztes Franciaország után. 1963-ban ötödikek, 1964-ben ismét harmadikak, 1965-ben pedig kilencedikek lettek. Legrosszabb eredményüket 1966-ban szerezték, amikor nulla ponttal utolsók lettek. A következő évben ötödikek, utána hetedikek majd hatodikak lettek.
1970-ben holtversenyben nyolcadikként végeztek Belgiummal és Olaszországgal. 1971-ben aratták első, és eddigi egyetlen győzelmüket. Séverine Un banc, un arbre, une rue című dala 128 pontot összegyűjtve megnyerte a versenyt. A dal a tizennyolc fős mezőnyből hat országtól gyűjtötte be a maximális 10 pontot. A következő évi verseny megrendezését nem vállalták, így Monaco az egyetlen ország, amely meg tudta nyerni a versenyt, de sosem volt házigazda. Győzelmük után újra rossz eredményt értek el, tizenhatodikak lettek a tizennyolc fős mezőnyben. 1973-ban nyolcadikak, 1974-ben negyedikek lettek. 1975-ben ismét nem jutottak a legjobb tíz közé, tizenharmadikkét zárták a versenyt, viszont a kövezetkő évben újra bronzérmesek lettek. 1977-ben és 1978-ban negyedik helyen végeztek, 1979-ben tizenhatodikak lettek.
A TMC 1980-ban visszalépett a versenytől, és csak huszonöt év múlva, 2004-ben, az elődöntők bevezetésekor nevezett be ismét. Ekkor három sikertelen elődöntős szereplés után a visszalépés mellett döntöttek. 2023-ban tizenhét kihagyott év után visszatértek volna a versenyre, mivel a 2022-es monacói állami költségvetés tartalmazta a hercegség szereplésének költségét a 2023-as versenyre.
Nyelvhasználat
[szerkesztés]Monaco huszonnégy dalának mindegyike francia nyelvű volt. Csak a legutolsó, 2006-os daluk nem volt teljes egészében francia, az néhány tahiti nyelvű részt is tartalmazott.[1]
A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Monaco indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték, majd 1999-ben véglegesen, de ők egyszer sem éltek a szabad nyelvhasználat lehetőségével, minden alkalommal saját nyelvű dallal neveztek.
Nemzeti döntő
[szerkesztés]Kis ország révén gyakran külföldiek képviselték a hercegséget, főleg franciák. A Télé Monte Carlo kivétel nélkül minden alkalommal nemzeti döntő nélkül, belső kiválasztással jelölte ki indulóját
Résztvevők
[szerkesztés]Szavazástörténet
[szerkesztés]1959–2006
[szerkesztés]|
Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Monaco még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Andorra, Ausztria, Bulgária, Egyesült Királyság, Lengyelország, Magyarország, Málta, Moldova, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország,Spanyolország, Törökország
Monaco még sosem kapott pontot az elődöntőben a következő országoktól: Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Dánia, Egyesült Királyság, Észak-Macedónia, Fehéroroszország, Finnország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Izland, Írország, Izrael, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország, Portugália, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Ukrajna
|
Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Monaco még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Albánia, Lengyelország, Magyarország, Moldova, Oroszország és Örményország
Monaco mindegyik országtól kapott legalább egy pontot a döntőkben
Rendezések
[szerkesztés]Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztivál Monaco győzelmével zárult, ám egyedül nem tudták megrendezni a versenyt. Először a francia TV-t kérték fel a segítségre, akik szívesen megrendezték volna a versenyt, de csak úgy, ha Franciaországban tartják, és nem az eredetileg tervezett Monte-Carlói Operaházban. A monacói tévétársaság ezt nem fogadta el, és végül pénzügyi okokra hivatkozva lemondott a rendezésről, és ezután a BBC-t kérték fel.[2]
Háttér
[szerkesztés]| Év | Rendező | Kommentátor | Pontbejelentő |
|---|---|---|---|
| 1959 | Claude Darget | N/A | |
| 1960 | Pierre Tchernia | ||
| 1961 | Robert Beauvais | ||
| 1962 | Pierre Tchernia | ||
| 1963 | |||
| 1964 | Robert Beauvais | ||
| 1965 | Pierre Tchernia | ||
| 1966 | François Deguelt | ||
| 1967 | Pierre Tchernia | ||
| 1968 | |||
| 1969 | |||
| 1970 | |||
| 1971 | Georges de Caunes | nem volt | |
| 1972 | José Sacré | ||
| 1973 | Hélène Vida | ||
| 1974 | Carole Chabrier | Sophie Hecquet | |
| 1975 | José Sacré | Carole Chabrier | |
| 1976 | Hélène Vida | ||
| 1977 | Georges de Caunes | ||
| 1978 | José Sacré | ||
| 1979 | |||
| 1980–2003 | Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt | ||
| 2004 | Bernard Montiel és Génie Godula | Anne Allegrini | |
| 2005 | |||
| 2006 | Bernard Montiel és Églantine Eméyé | Églantine Eméyé | |
| 2007 | N/A | Nem vettek részt | |
| 2008– | Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt | ||
Galéria
[szerkesztés]-
François Deguelt Luxembourgban (1962)
-
Marjorie Noël Nápolyban (1965)
-
Dominique Dussault Amszterdamban (1970)
-
Mary Christy Hágában (1976)
-
Maryon Gargiulo Isztambulban (2004)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Monaco indulóinak listája. diggiloo.net
- ↑ Edinburgh 1972 (brit angol nyelven). Eurovision.tv