1974-es Eurovíziós Dalfesztivál
| 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
The Dome, Brighton, .svg){kind=small} Egyesült Királyság | |||||
| Döntő | 1974. április 6. | ||||
| Műsorvezető | Katie Boyle | ||||
| Rendező csatorna | BBC | ||||
| Győztes dal |  ABBA (Waterloo) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10-10 zsűritagja volt, akik 1 pontot adtak a kedvenc daluknak. | ||||
| Indulók száma | 17 | ||||
| Először részt vevő országok |  Görögország | ||||
| Visszatérő országok | — | ||||
| Visszalépő országok |  Franciaország | ||||
| Nulla pontos dal | — | ||||
| Meghívott előadók | The Wombles | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
Az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizenkilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a nagy-britanniai Brighton adott otthont. A helyszín a brightoni The Dome volt.
Luxemburg pénzügyi okok miatt nem élt a rendezés jogával, mivel az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválnak is Luxemburg adott otthont. A brit BBC vállalta, hogy ismét megrendezi a versenyt.
A résztvevők[szerkesztés]
Görögország ebben az évben vett részt először a versenyen.
Először fordult elő, hogy egy ország alig néhány nappal a verseny előtt lépett vissza. Franciaország a köztársasági elnök, Georges Pompidou halála miatt döntött a visszalépés mellett. Dani La vie à vingt-cinq ans című dala lett volna a francia résztvevő, és 14. lett volna a fellépési sorrendben.[1] Ez volt az első dalfesztivál, melyet Franciaország nélkül rendeztek meg.
A norvég Anne Karine Strøm 1973 után másodszor, a Monacót képviselő Romuald Figuier 1964 és 1969 után már harmadszor csatlakozott a verseny mezőnyéhez.
Az Egyesült Királyságot Olivia Newton-John képviselte, aki néhány évvel később a Grease című filmmel lett világhírű.
A verseny[szerkesztés]
Katie Boyle 1960, 1963 és 1968 után negyedszer – és utoljára – volt a dalverseny műsorvezetője.
Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, az olasz Gigliola Cinquetti másodszor vett részt a versenyen, és ezúttal a második helyen végzett. Az olasz RAI tévé azonban nem közvetítette a versenyt, és a dalt is cenzúrázták, ugyanis úgy vélték, hogy a Sì („Igen”) című dal burkolt kampány a következő hónapban esedékes választással kapcsolatban, melynek témája a válások engedélyezése vagy további tiltása volt. Éppen ezért a RAI és számos rádióállomás a választásokig megtagadta a Sì játszását.
A portugál dal is politikai színezetet kapott, ugyanis a portugáliai Szegfűs forradalom egyik jelképévé vált.
Az itt győztes ABBA már az 1973-as fesztiválra is nevezett, de akkor csak a harmadik helyen végeztek a svéd nemzeti döntőben Ring-Ring című dalukkal, így nem vehettek részt a nemzetközi versenyen.[1]
A szavazás[szerkesztés]
Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon bevezetett szavazási rendszert elvetették. Visszatértek az eredeti lebonyolítási módhoz, azaz az országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobban ítélt dalnak. Vagyis mindegyik ország tetszőlegesen osztott szét tíz pontot a többi ország dalai között. Ez volt az első alkalom arra, hogy a zsűrik szóvivőit véletlenszerű sorrendben szólították.[1] Ez később 2006-tól vált szokássá. A szavazás során Svédország rögtön az élre állt, és végül előnyét végig őrizve zárt az élen.
Svédország először tudott diadalmaskodni. Az ABBA lett az első együttes, mely győzni tudott. A Waterloo című győztes dal pedig világsláger lett. Az Egyesült Királyságban a toplisták első helyén volt két hétig, az együttes 9 egyesült királysági toplistás dala egyikeként. Szintén első lett Írországban, Belgiumban, Finnországban, Norvégiában, Svájcban, az NSZK-ban és Dél-Afrikában, továbbá az első háromban volt a dal hazájában, Svédországban (az angol változata a 2., a svéd a 3. helyet érte el), Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban, és Spanyolországban. Egy Eurovízió-győztes dalhoz képest lenyűgöző eredmény, hogy az első tízben volt Zimbabwében (akkor még Rhodesia néven), Új-Zélandon, Ausztráliában és az amerikai Billboard Hot 100 listán.
2005. október 22-én az Eurovíziós Dalfesztivál 50. évfordulóját ünneplő Congratulations elnevezésű eseményen a Waterloo-t választották a Dalfesztivál történetének legjobb dalává.[1]
Eredmények[szerkesztés]
Ponttáblázat[szerkesztés]
| Zsűrik | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | 
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
|
|
| |
 Finnország
|
4 | 1 | 2 | 1 | ||||||||||||||
 Egyesült Királyság
|
14 | 1 | 1 | 4 | 1 | 1 | 2 | 1 | 3 | |||||||||
 Spanyolország
|
10 | 2 | 1 | 3 | 1 | 1 | 2 | |||||||||||
 Norvégia
|
3 | 1 | 1 | 1 | ||||||||||||||
 Görögország
|
7 | 2 | 4 | 1 | ||||||||||||||
 Izrael
|
11 | 2 | 1 | 2 | 1 | 2 | 3 | |||||||||||
 Jugoszlávia
|
6 | 1 | 1 | 1 | 1 | 2 | ||||||||||||
 Svédország
|
24 | 5 | 1 | 2 | 2 | 1 | 1 | 3 | 1 | 2 | 5 | 1 | ||||||
 Luxemburg
|
14 | 1 | 1 | 2 | 2 | 1 | 1 | 3 | 1 | 2 | ||||||||
 Monaco
|
14 | 2 | 1 | 1 | 1 | 2 | 2 | 1 | 2 | 1 | 1 | |||||||
 Belgium
|
10 | 2 | 5 | 3 | ||||||||||||||
 Hollandia
|
15 | 1 | 1 | 2 | 1 | 3 | 3 | 1 | 1 | 1 | 1 | |||||||
 Írország
|
11 | 1 | 2 | 2 | 1 | 2 | 2 | 1 | ||||||||||
 Németország
|
3 | 1 | 1 | 1 | ||||||||||||||
 Svájc
|
3 | 1 | 1 | 1 | ||||||||||||||
 Portugália
|
3 | 1 | 2 | |||||||||||||||
 Olaszország
|
18 | 2 | 5 | 2 | 1 | 1 | 4 | 1 | 1 | 1 | ||||||||
A szavazás véletlenszerű sorrendben történt.
A szavazás menete[szerkesztés]
Első alkalommal a szavazás a fellépési sorrendtől eltérően, véletlenszerű sorrendben történt. A sorrend a következő volt:
|
Visszatérő előadók[szerkesztés]
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Anne-Karine Strøm | Norvégia
|
1973 (Bendik Singers tagjaként) |
| Romuald Figuier | Monaco
|
1964, 1969 (Luxemburg színeiben) |
| Gigliola Cinquetti | Olaszország
|
1964 (győztes) |
Térkép[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- YouTube videó: Az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál
- YouTube videó: Waterloo
- YouTube videó: A francia induló
.svg){kind=small}
