1964-es Eurovíziós Dalfesztivál
| 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
| Tivolis Koncertsal, Koppenhága, | |||||
| Döntő | 1964. március 21. | ||||
| Műsorvezető | Lotte Wæver | ||||
| Rendező csatorna | |||||
| Győztes dal | |||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak. | ||||
| Indulók száma | 16 | ||||
| Először részt vevő országok | |||||
| Visszatérő országok | — | ||||
| Visszalépő országok | |||||
| Nulla pontos dal | |||||
| Meghívott előadók | Koppenhágai balett | ||||
Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a kilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Dánia fővárosa, Koppenhága adott otthont. A helyszín a koppenhágai Tivolis Koncertsal volt.
A résztvevők
[szerkesztés]Az először versenyző Portugália lett az első ország, amelyik pont nélkül maradt az első részvételén. (1994-ben Litvánia lett a második ország, amelyik nulla pontot kapott a debütálásán.)
Svédország nem vett részt, mert az énekeseik bojkottálták a versenyt. A svéd tévé ennek ellenére közvetítette a versenyt, és a következő évben már újból küldött versenyzőt.
A svájci énekesnő, Anita Traversi másodszor vett részt a versenyen, ám ezúttal pont nélkül zárt.
A német dal, a Man gewöhnt sich so schnell an das Schöne egy rekordot tudhatott magáénak egészen 2024-ig: a leghosszabb dalcím volt a dalverseny történetében, 2024-ben ezt a rekordot azonban megdöntötte Észtország (Nendest) narkootikumidest ei tea me (küll) midagi című dala. A sok betű ellenére a pontok száma nulla maradt.
Hollandia volt az első ország, melyet egy nem európai származású énekes képviselt, az indonéz származású Anneke Groenloh személyében.
Érdekesség, hogy először fordult elő, hogy egy énekes – a francia Rachel – csak a keresztneve feltüntetésével versenyzett.
A verseny
[szerkesztés]Az 1956-os mellett ez az egyetlen verseny, melyről nem maradt fenn videófelvétel, csak hangfelvétel. Ennek oka, hogy a '70-es években a dán televízió épületében történt tűzeset során megsemmisült a felvétel. Csak a nyitány egy részlete, valamint a győztes dal előadásának egy részlete maradt fenn.
Először történt meg, hogy valaki a közönség soraiból megzavarta a versenyt: a belga dal előtt egy politikai tüntető szaladt a színpadra, kezében egy "Bojkottáljátok Francót és Salazart!" feliratú transzparenssel. Ezalatt a tévénézőknek a pontozótáblát mutatták. Miután a tüntető férfit elvezették, folytatódott a verseny.[1] A második alkalom, hogy megzavarták a versenyt, 2010-ben történt meg, amikor a spanyol produkció közben Jimmy Jump a színpadra futott. A harmadik alkalom, hogy megzavarták a versenyt, a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében történt, amikor az előző évi győztes Jamala produkciója közben egy ukrán férfi ausztrál zászlóval felfutott a színpadra és letolta a nadrágját.
A későbbi győztes olasz dal szokatlanul nagy ovációt kapott. Az énekesnőt, Gigliola Cinquettit egyedülálló módon visszatapsolta a közönség, hogy még egyszer meghajoljon.
A szavazás
[szerkesztés]Ismét módosítottak a szavazás menetén. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Luxemburg volt az első szavazó, és Spanyolország az utolsó. Az olasz dal rögtön az első ország zsűrije után az élre állt, és előnyét végig megőrizve zárt az élen. A norvég, a dán és a spanyol zsűri kivételével mindegyik zsűritől kapott pontot, és összesen nyolc zsűritől gyűjtötte be a maximális öt pontot.
A szavazás ismételt módosítása ellenére sorozatban harmadik alkalommal négy ország dala maradt pont nélkül: ezúttal Jugoszlávia, Németország, Portugália és Svájc. Mind a négy ország először végzett nulla ponton. Portugáliának ez volt az első részvétele is egyben.
A szavazás során Olaszország óriási fölénnyel győzött, majdnem háromszor annyi pontot kapott, mint a második helyezett brit énekes. Ez a dalverseny történetének legnagyobb relatív különbségű győzelme.
Eredmények
[szerkesztés]Ponttáblázat
[szerkesztés]| Zsűrik | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | |||||||||||||||||
| 14 | 3 | 3 | 5 | 3 | |||||||||||||
| 2 | 1 | 1 | |||||||||||||||
| 6 | 5 | 1 | |||||||||||||||
| 4 | 1 | 3 | |||||||||||||||
| 9 | 3 | 3 | 3 | ||||||||||||||
| 11 | 5 | 1 | 5 | ||||||||||||||
| 14 | 1 | 3 | 5 | 3 | 1 | 1 | |||||||||||
| 17 | 1 | 5 | 3 | 1 | 1 | 1 | 5 | ||||||||||
| 0 | |||||||||||||||||
| 15 | 3 | 5 | 3 | 1 | 3 | ||||||||||||
| 0 | |||||||||||||||||
| 49 | 5 | 5 | 5 | 5 | 5 | 3 | 3 | 5 | 5 | 3 | 5 | ||||||
| 0 | |||||||||||||||||
| 0 | |||||||||||||||||
| 2 | 1 | 1 | |||||||||||||||
| 1 | 1 | ||||||||||||||||
Visszatérő előadók
[szerkesztés]| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Anita Traversi | 1960 |
A szavazás és a nemzetközi közvetítések
[szerkesztés]Pontbejelentők
[szerkesztés]
|
|
Kommentátorok
[szerkesztés]| Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
|---|---|---|---|---|
| Emil Kollpacher | ||||
| Paule Herreman (franciául) | ||||
| Herman Verelst (hollandul) | ||||
| David Jacobs (televízió) | ||||
| Tom Sloan (rádió) | ||||
| Aarno Walli | ||||
| Robert Beauvais | ||||
| Ageeth Scherphuis | ||||
| Miloje Orlović | ||||
| Gordana Bonetti | ||||
| Tomaž Terček | ||||
| Jacques Navadic | ||||
| Robert Beauvais | ||||
| Hermann Rockmann | ||||
| Odd Grythe | ||||
| Renato Tagliani | ||||
| Gomes Ferreira | ||||
| Federico Gallo | ||||
| Theodor Haller (németül) | ||||
| Georges Hardy (franciául) | ||||
| Giovanni Bertini (olaszul) | ||||
| Sven Lindahl | ||||
Térkép
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 14.)