1962-es Eurovíziós Dalfesztivál
| 1962-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Villa Louvigny, Luxembourg,  Luxemburg | |||||
 | |||||
| Döntő | 1962. március 18. | ||||
| Műsorvezető | Mireille Delannoy | ||||
| Rendező csatorna | CLT | ||||
| Győztes dal |  Isabelle Aubret (Un premier amour) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik 3, 2 és 1 pontot adtak a legjobbnak ítélt daloknak. A pontokat összeadták, és az első három dal kapott 3, 2 és 1 pontot. | ||||
| Indulók száma | 16 | ||||
| Először részt vevő országok | — | ||||
| Visszatérő országok | — | ||||
| Visszalépő országok | — | ||||
| Nulla pontos dal |  Ausztria.svg){kind=small} Belgium Hollandia Spanyolország | ||||
| Meghívott előadók | Achille Zavatta | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
Az 1962-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a hetedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Luxemburg fővárosa, Luxembourg adott otthont. A helyszín a luxembourgi Villa Louvigny volt.
A résztvevők[szerkesztés]
Ez volt az első alkalom, hogy egyetlen új résztvevő sem csatlakozott. Így csakúgy, mint egy évvel korábban, tizenhat dal vett részt a dalfesztiválon.
A monacói François Deguelt és a luxemburgi Camillo Felgen egyaránt másodszor vett részt a versenyen, míg a belga Fud Leclerc már negyedszer.
A verseny[szerkesztés]
A verseny történetében ez az egyetlen alkalom, hogy vasárnap rendezték a versenyt.
A szavazás[szerkesztés]
Ebben az évben megváltozott a szavazás menete. Az országok továbbra is 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, és mindegyik zsűritag az általa legjobbnak ítélt három dalnak adott sorban 3, 2 és 1 pontot. Ezután összeadták a zsűritagok pontjait, és az összesített lista első három helyezettje kapott 3, 2 és 1 pontot.[1] A szavazás a fellépéssel ellentétes sorrendben történt: Monaco volt az első szavazó, míg Finnország az utolsó. A szavazás során összesen három dal váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után a házigazda Luxemburg állt az élre, majd az olasz pontok után három dal – a luxemburgi, a jugoszláv és a francia – holtversenyben állt az élen. Ezt követően azonban Franciaország az élre állt, és innentől kezdve végig vezetve végül fölényes győzelmet aratott. A győztes dal a finn, a dán és a holland zsűri kivételével mindenkitől kapott pontot, és összesen öt ország zsűrijétől gyűjtötte be a maximális három pontot.
Franciaország lett az első ország, melynek harmadszor is sikerült győznie, pontosan kétszer annyi pontot szerezve, mint a második helyezett Monaco. A házigazda Luxemburg végzett a harmadik helyen. Ez volt az első alkalom, hogy három azonos nyelvű dal végzett az első három helyen. Az, hogy három francia nyelvű dal zárt az élen később még egyszer, 1986-ban történt meg.
Először fordult elő, hogy egy dal pont nélkül maradt, és rögtön négy ilyen volt: Ausztria, Belgium, Spanyolország és Hollandia dala sem kapott pontot a szavazás során, ráadásul az első három egymást követte a fellépési sorrendben.
Eredmények[szerkesztés]
Ponttáblázat[szerkesztés]
| Zsűrik | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
.svg){kind=small}
|
|
|
| |
 Finnország
|
4 | 1 | 3 | ||||||||||||||
 Belgium
|
0 | ||||||||||||||||
 Spanyolország
|
0 | ||||||||||||||||
 Ausztria
|
0 | ||||||||||||||||
 Dánia
|
2 | 1 | 1 | ||||||||||||||
 Svédország
|
4 | 3 | 1 | ||||||||||||||
 Németország
|
9 | 2 | 1 | 2 | 2 | 2 | |||||||||||
 Hollandia
|
0 | ||||||||||||||||
 Franciaország
|
26 | 2 | 2 | 2 | 3 | 3 | 3 | 3 | 3 | 1 | 1 | 2 | 1 | ||||
 Norvégia
|
2 | 2 | |||||||||||||||
 Svájc
|
2 | 2 | |||||||||||||||
 Jugoszlávia
|
10 | 1 | 1 | 2 | 3 | 3 | |||||||||||
 Egyesült Királyság
|
10 | 3 | 1 | 2 | 2 | 2 | |||||||||||
 Luxemburg
|
11 | 3 | 3 | 1 | 1 | 3 | |||||||||||
 Olaszország
|
3 | 1 | 2 | ||||||||||||||
 Monaco
|
13 | 3 | 1 | 3 | 1 | 2 | 3 | ||||||||||
A szavazás a fellépési sorrenddel ellentétesen történt.
Visszatérő előadók[szerkesztés]
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Fud Leclerc | Belgium
|
1956, 1958, 1960 |
| Jean Philippe | Svájc
|
1959 (Franciaország színeiben) |
| Camillo Felgen | Luxemburg
|
1960 |
| François Deguelt | Monaco
|
1960 |
A szavazás és a nemzetközi közvetítések[szerkesztés]
Pontbejelentők[szerkesztés]
|
|
Kommentátorok[szerkesztés]
| Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
|---|---|---|---|---|
| Ausztria |
Emil Kollpacher | |||
| Belgium |
Nicole Védrès (franciául) | |||
| Willem Duys (hollandul) | ||||
| Dánia |
— | |||
| Egyesült Királyság |
David Jacobs (televízió) | |||
| Peter Haigh (rádió) | ||||
| Finnország |
Aarno Walli | |||
| Franciaország |
Pierre Tchernia | |||
| Hollandia |
Willem Duys | |||
| Jugoszlávia |
Ljubomir Vukadinović | |||
| Gordana Bonetti | ||||
| Tomaž Terček | ||||
| Luxemburg |
Jacques Navadic | |||
| Monaco |
Pierre Tchernia | |||
| Németország |
Ruth Kappelsberger | |||
| Norvégia |
Odd Grythe | |||
| Olaszország |
Renato Tagliani | |||
| Spanyolország |
Federico Gallo | |||
| Svájc |
Theodor Haller (németül) | |||
| Georges Hardy (franciául) | ||||
| Giovanni Bertini (olaszul) | ||||
| Svédország |
Jan Gabrielsson | |||
Térkép[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az 1962-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 5.)
További információk[szerkesztés]
.svg){kind=small}
