1977-es Eurovíziós Dalfesztivál
| 1977-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Wembley Conference Centre, London,.svg){kind=small} Egyesült Királyság | |||||
 | |||||
| Döntő | 1977. május 7. | ||||
| Műsorvezető | Angela Rippon | ||||
| Rendező csatorna | BBC | ||||
| Győztes dal |  Marie Myriam (L’oiseau et l’enfant) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. | ||||
| Indulók száma | 18 | ||||
| Először részt vevő országok | — | ||||
| Visszatérő országok |  Svédország | ||||
| Visszalépő országok | .svg){kind=small} Jugoszlávia | ||||
| Nulla pontos dal | — | ||||
| Meghívott előadók | Acker Bilk | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
Az 1977-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonkettedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek az Egyesült Királyság fővárosa, London adott otthont. A helyszín a londoni Wembley Konferencia Központ volt.
A résztvevők[szerkesztés]
Egy év kihagyás után visszatért Svédország.
Sokáig úgy tűnt, hogy Tunézia lesz a verseny első afrikai résztvevője, ám néhány héttel a verseny előtt visszaléptek. Ha részt vettek volna, a fellépési sorrendben a negyedikek lettek volna. Nem vett részt Jugoszlávia sem, így összesen 18 dal versenyzett.[1]
Másodszor vett részt a versenyen a monacói Michèle Torr (1966-ban Luxemburgot képviselte), az osztrák Beatrix Neundlinger (1972 után), a portugál Fernando Tordo és Paulo de Carvalho (1973, illetve 1974 után), az ír The Swarbriggs együttes (1975 után) és az izraeli Ilanit, aki az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválon debütáló ország első indulója volt. Ugyancsak másodszor szerepelt a belga együttes három női tagja, akik 1970-ben Hollandiát képviselték.
A Németországot képviselő Silver Convention trió a versenyt megelőzően Fly, Robin, Fly és Get Up and Boogie című dalaikkal első, illetve második helyezést értek el az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistán. Ezzel ők voltak a dalfesztivál történetének első olyan előadói, akik részvételük előtt amerikai listavezető dallal rendelkeztek.
A verseny[szerkesztés]
Először – és eddig utoljára – fordult elő, hogy a versenyt el kellett halasztani. Az eredetileg április 2-ára tervezett verseny idején a BBC dolgozói sztrájkoltak. A versenyt egy hónappal később, május 7-én tartották meg.[1]
Ismét érvénybe léptették az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválon eltörölt nyelvhasználatot korlátozó szabályt. Tehát minden részt vevő országnak a hivatalos nyelveinek egyikén kellett énekelnie. Belgium és Németország ebben az évben mentesült e szabály alól, mivel már a szabálymódosítás előtt kiválasztották indulójukat.[1]
Az ebben az évben használt pontozótábla volt az első, melyen az egyes országok zászlajai is helyet kaptak. Az 1970-es verseny óta szokássá vált képeslapok ezúttal hiányoztak. Bár a BBC készített rövidfilmeket – egy londoni szórakozóhelyre invitálták az előadókat, és az összejövetel vidám pillanatait megörökítő filmeket készítettek – ám a norvég delegáció nem engedte, hogy leadják adásban, mivel a tizennyolc éves norvég énekesnőt többször is alkohol fogyasztása közben mutatta a videó, ami a norvég törvények szerint nem megengedett. Hasonló panasszal élt a svéd delegáció is, és a BBC-nek már nem volt ideje új képeslapokat forgatni. Helyette a dalok között a kamera a közönség sorait mutatta, miközben a zenekar halk zenét játszott.[1]
A szavazás[szerkesztés]
A szavazási rendszer megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők a fellépési sorrendnek megfelelően hirdették ki a pontokat.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Írország volt az első szavazó, míg Franciaország az utolsó. A szavazás során öt ország váltotta egymást az élen: az első zsűri után Finnország állt az élen, míg Monaco pontjai után Izrael, Olaszország és Franciaország osztozott az első helyen. Ezt követően a házigazda Egyesült Királyság állt az élen. A görög zsűri pontjai után holtverseny alakult ki a brit és a francia dal között, ezután utóbbi vette át a vezetést és innentől kezdve már végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal három zsűritől – német, svájci, finn – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot, éppen feleannyitól, mint a zsűriket jobban megosztó brit dal. A legkevesebb, három pontot, a norvég zsűri adta a győztesnek.
Franciaország akkor rekordnak számító, ötödik alkalommal győzött, azóta viszont egyszer sem. Később Luxemburg és az Egyesült Királyság beállította ezt a rekordot, Írország és Svédország pedig meg is döntötte.[1]
A francia dal mindegyik zsűritől kapott pontot. Franciaországnak sorozatban másodszor sikerült ez. Az Egyesült Királyság tizedik alkalommal zárta a versenyt a második helyen, és zsinórban a tizenegyedik alkalommal végeztek az első négy hely egyikén.
Eredmények[szerkesztés]
- 1.↑ a: A dal tartalmazta a The Beatles két dalának angol nyelvű címét is.
Ponttáblázat[szerkesztés]
| Zsűrik | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
| |
 Írország
|
119 | 8 | 1 | 5 | 12 | 5 | 8 | 1 | 12 | 10 | 12 | 8 | 12 | 4 | 8 | 3 | 10 | ||
 Monaco
|
96 | 5 | 8 | 1 | 6 | 1 | 6 | 7 | 12 | 2 | 6 | 10 | 8 | 12 | 5 | 2 | 5 | ||
 Hollandia
|
35 | 3 | 3 | 1 | 1 | 1 | 7 | 1 | 10 | 8 | |||||||||
 Ausztria
|
11 | 5 | 2 | 3 | 1 | ||||||||||||||
 Norvégia
|
18 | 3 | 2 | 2 | 1 | 5 | 5 | ||||||||||||
 Németország
|
55 | 1 | 1 | 3 | 2 | 2 | 8 | 8 | 8 | 5 | 5 | 5 | 6 | 1 | |||||
 Luxemburg
|
17 | 2 | 7 | 8 | |||||||||||||||
 Portugália
|
18 | 2 | 2 | 1 | 4 | 3 | 6 | ||||||||||||
 Egyesült Királyság
|
121 | 12 | 7 | 12 | 7 | 10 | 12 | 12 | 8 | 8 | 3 | 2 | 4 | 12 | 12 | ||||
 Görögország
|
92 | 10 | 10 | 4 | 4 | 4 | 6 | 10 | 5 | 3 | 1 | 7 | 12 | 1 | 6 | 6 | 3 | ||
 Izrael
|
49 | 7 | 7 | 5 | 3 | 5 | 10 | 3 | 6 | 1 | 2 | ||||||||
 Svájc
|
71 | 6 | 10 | 10 | 5 | 4 | 4 | 6 | 4 | 4 | 10 | 8 | |||||||
 Svédország
|
2 | 2 | |||||||||||||||||
 Spanyolország
|
52 | 6 | 1 | 7 | 7 | 3 | 4 | 3 | 7 | 7 | 7 | ||||||||
 Olaszország
|
33 | 8 | 6 | 3 | 3 | 2 | 2 | 2 | 7 | ||||||||||
 Finnország
|
50 | 12 | 4 | 6 | 8 | 2 | 7 | 5 | 2 | 4 | |||||||||
 Belgium
|
69 | 4 | 12 | 6 | 8 | 4 | 7 | 10 | 5 | 6 | 4 | 3 | |||||||
 Franciaország
|
136 | 10 | 4 | 8 | 7 | 3 | 12 | 10 | 5 | 6 | 7 | 10 | 12 | 6 | 10 | 10 | 12 | 4 | |
Visszatérő előadók[szerkesztés]
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| The Swarbriggs | Írország
|
1975 |
| Michèle Torr | Monaco
|
1966 (Luxemburg színeiben) |
| Beatrix Neundlinger (Schmetterlinge tagja) | Ausztria
|
1972 (Milestones tagjaként) |
| Fernando Tordo (Os Amigos tagja) Paulo de Carvalho (Os Amigos tagja) |
Portugália
|
1973 1974 |
| Ilanit | Izrael
|
1973 |
| Bianca Maessen (Dream Express tagja) Patricia Maessen (Dream Express tagja) Stella Maessen (Dream Express tagja) |
Belgium
|
1970 (Hearts of Soul tagjaiként, Hollandia színeiben) |
Térkép[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
.svg){kind=small}
