1998-as Eurovíziós Dalfesztivál
| 1998-as Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
| National Indoor Arena, Birmingham, | |||||
| Döntő | 1998. május 9. | ||||
| Műsorvezető | Ulrika Jonsson Terry Wogan | ||||
| Rendező csatorna | |||||
| Győztes dal | |||||
| Magyar versenyző | Charlie (A holnap már nem lesz szomorú) | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a tíz kedvenc dalára szavaz, melyek 1–8, 10, és 12 pontot kapnak. | ||||
| Indulók száma | 25 | ||||
| Először részt vevő országok | |||||
| Visszatérő országok | |||||
| Visszalépő országok | |||||
| Nulla pontos dal | |||||
| Meghívott előadók | Vanessa-Mae, Lesley Garrett, Jupiter, The Bringer of Joviality | ||||
Az 1998-as Eurovíziós Dalfesztivál volt a negyvenharmadik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a nagy-britanniai Birmingham adott otthont. A helyszín a birminghami National Indoor Arena volt.
A résztvevők
[szerkesztés]Olaszország műsorszolgáltatója, a RAI úgy döntött, hogy többé nem vesz részt a versenyen. Egészen 2011-ig ezt be is tartották.
Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Dánia, Izland és Oroszország kényszerült kihagyni ezt az évet. A helyükre visszatért az előző versenyt kihagyó Belgium, Finnország, Izrael, Románia, Szlovákia, valamint Macedónia, mely 1996-ban részt vett a selejtezőben, de kiesett. Összesen huszonöt dal versenyzett.
Másodszor vett részt a versenyen a horvát Danijela Martinović, aki 1995-ben a hatodik helyen végzett, ezúttal pedig ötödikként zárt.
A magyar résztvevő Charlie volt, akit a Magyar Televízió szakmai zsűrije – Bánki Iván, az Eurovíziós Szórakoztató Bizottságának magyar delegáltja, Malek Miklós, zeneszerző és Koltay Gergely, az MTV zenei főszerkesztője – választott ki a dalszerzői pályázatra beérkezett 17 műből. A holnap már nem lesz szomorú című dal az elvárások ellenére mindössze négy ponttal a huszonharmadik helyen végzett. Habár Magyarország részt vehetett volna a következő versenyen, és a kezdeti elképzelések szerint a Magyar Rádió Sztárkereső című műsora szolgált volna a következő induló megtalálására, az MTV egészen 2005-ig nem csatlakozott újból a dalverseny mezőnyéhez.
Óriási médiaérdeklődés övezte az izraeli induló, a transzszexuális Dana International szereplését. A dalverseny történetének eddigi egyetlen transzszexuális résztvevője végül győztesen távozott.[1] Később 2014-ben tudott az osztrák Conchita Wurst győzedelmeskedni a versenyen, aki egy meleg férfiként női ruhában, sminkben és szakállal állt színpadra. Sokan tévesen transzszexuálisnak nevezték.
A verseny
[szerkesztés]Az est házigazdái Ulrika Jonsson és Terry Wogan voltak. Utóbbi emellett még a BBC kommentátori feladatát is ellátta, mint minden évben 1980 óta.
A verseny történetében eddig utoljára volt a helyszínen zenekar. Az országokra volt bízva, hogy igénybe vették-e, vagy pedig felvételről szólt a zenei alap. Emellett ez volt az utolsó év, amikor még érvényben volt a nyelvhasználatot korlátozó szabály.
Nagy feltűnést keltett a németek Stefan Raab által írt dala. Az énekes, Guildo Horn, akkoriban szokatlan, komikus előadást mutatott be. A dal egy pontján levonult a színpadról a közönség soraiba, majd pedig felmászott az egyik díszletre.[1]
A verseny után kis módosítást kellett végezni a végső pontszámokon, ugyanis Spanyolország egy technikai hiba miatt nulla pontot adott Németországnak, pedig valójában tizenkettőt kellett volna a spanyol szavazatok alapján.[1]
A verseny Magyarországon élőben volt látható az MTV 1-en. A közvetítés kommentátora Gundel Takács Gábor volt, a magyar zsűri pontjait Héder Barna ismertette.
A szavazás
[szerkesztés]A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc tíz dalára szavazott, melyek 1–8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.
Az országok többsége telefonos szavazást használt, csak Magyarország, Románia és Törökország alkalmazott zsűrit.
Svájc pont nélkül zárta a versenyt, a hagyományos pontozási rendszer során először. Görögország szintén pont nélkül zárt volna, a Ciprustól kapott 12 pont nélkül.
A magyar szóvivő Héder Barna volt. Emlékezetes módon elnyerte a közönség tetszését, mikor a műsorvezetőnőnek adta a 12 pontot. (lásd: További információk.) A német pontokat Nena, az ismert énekesnő mondta be, a francia eredményeket pedig az 1977-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Marie Myriam ismertette.
A szavazás során Ulrika Jonsson követett el egy emlékezetes hibát. Mikor megtudta, hogy a holland pontokat kihirdető hölgy már maga is részt vett a versenyen, illetlennek tűnően visszakérdezett: "Jó rég volt már, nemde?" – mire a közönség nagy nevetésben tört ki. Valójában Conny van den Bos (aki 1965-ben képviselte Hollandiát) maga mondta, hogy sok évvel ezelőtt szerepelt, ez azonban nem hallatszott a közönség zajától, csak Ulrika megjegyzése.[2]
A szavazás rendkívül izgalmasan alakult. Málta, Izrael és az Egyesült Királyság volt harcban az első helyért. Az először részt vevő Macedóniára hárult a feladat, hogy eldöntse a versenyt hármójuk között. Először Izrael neve hangzott el, akik 8 pontot kaptak, ekkor eldőlt hogy a britek már nem nyerhetnek, hiába kaptak utána 10 pontot. Málta a 12 ponttal megnyerte volna a versenyt, de az macedónok Horvátországnak adták azt, így Málta csak a harmadik lett, az Egyesült Királyság második, és Izrael győzött. Izrael – az ország fennállásának ötvenedik évfordulóján – 1978 és 1979 után harmadszor nyerte meg a versenyt. Dana International Diva című dala Európa-szerte nagy sláger lett. Egyben ez volt az első alkalom, hogy egy visszatérő ország végzett az első helyen. Ezt követően visszatérő országként győzött 2016-ban Ukrajna, valamint 2017-ben Portugália.
Az Egyesült Királyságnak ez volt a rekordnak számító tizenötödik második helye. 1997 után sorozatban másodszor mindegyik országtól kaptak pontot.
Eredmények
[szerkesztés]Ponttáblázat
[szerkesztés]| Piros: Telefonos szavazás Kék: Zsűri |
Szavazók | |||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | ||||||||||||||||||||||||||
| 131 | 5 | 8 | 1 | 5 | 10 | 6 | 10 | 10 | 10 | 12 | 3 | 2 | 2 | 7 | 4 | 3 | 5 | 3 | 6 | 3 | 4 | 12 | ||||
| 12 | 12 | |||||||||||||||||||||||||
| 3 | 1 | 2 | ||||||||||||||||||||||||
| 21 | 1 | 4 | 6 | 3 | 4 | 3 | ||||||||||||||||||||
| 0 | ||||||||||||||||||||||||||
| 8 | 8 | |||||||||||||||||||||||||
| 19 | 2 | 5 | 2 | 10 | ||||||||||||||||||||||
| 172 | 10 | 12 | 10 | 10 | 10 | 7 | 12 | 7 | 6 | 12 | 7 | 5 | 10 | 6 | 5 | 10 | 10 | 3 | 7 | 5 | 8 | |||||
| 86 | 3 | 12 | 12 | 8 | 8 | 10 | 6 | 6 | 12 | 7 | 1 | 1 | ||||||||||||||
| 165 | 7 | 6 | 6 | 5 | 8 | 12 | 8 | 7 | 8 | 7 | 3 | 12 | 5 | 12 | 5 | 8 | 6 | 8 | 5 | 12 | 5 | 10 | ||||
| 4 | 1 | 1 | 2 | |||||||||||||||||||||||
| 17 | 3 | 2 | 5 | 4 | 3 | |||||||||||||||||||||
| 64 | 2 | 2 | 4 | 2 | 2 | 6 | 6 | 1 | 1 | 8 | 8 | 1 | 4 | 2 | 8 | 7 | ||||||||||
| 36 | 1 | 10 | 6 | 2 | 2 | 2 | 2 | 1 | 6 | 4 | ||||||||||||||||
| 6 | 6 | |||||||||||||||||||||||||
| 166 | 12 | 7 | 3 | 3 | 3 | 1 | 7 | 12 | 1 | 8 | 10 | 5 | 5 | 6 | 12 | 8 | 7 | 7 | 6 | 8 | 5 | 8 | 12 | 10 | ||
| 37 | 4 | 12 | 5 | 1 | 1 | 1 | 4 | 4 | 3 | 2 | ||||||||||||||||
| 150 | 10 | 8 | 5 | 4 | 7 | 6 | 5 | 8 | 6 | 7 | 12 | 10 | 7 | 10 | 8 | 12 | 7 | 8 | 7 | 3 | ||||||
| 53 | 3 | 4 | 8 | 2 | 1 | 5 | 6 | 10 | 12 | 2 | ||||||||||||||||
| 122 | 4 | 7 | 7 | 4 | 7 | 12 | 5 | 4 | 3 | 3 | 6 | 7 | 8 | 7 | 6 | 10 | 2 | 7 | 6 | 1 | 6 | |||||
| 22 | 10 | 1 | 10 | 1 | ||||||||||||||||||||||
| 79 | 8 | 1 | 4 | 4 | 3 | 5 | 5 | 10 | 4 | 3 | 4 | 3 | 3 | 12 | 4 | 2 | 4 | |||||||||
| 36 | 2 | 8 | 1 | 4 | 2 | 1 | 2 | 4 | 12 | |||||||||||||||||
| 25 | 5 | 12 | 2 | 1 | 5 | |||||||||||||||||||||
| 16 | 6 | 3 | 4 | 3 | ||||||||||||||||||||||
Visszatérő előadók
[szerkesztés]| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Danijela Martinović | 1995 (A Magazin tagjaként) | |
| José Cid (Alma Lusa tagja) | 1980 |
Térkép
[szerkesztés]
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c Az 1998-as Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 16.)
- ↑ http://news.bbc.co.uk/1/hi/entertainment/music/4459511.stm#nicki