1975-ös Eurovíziós Dalfesztivál
| 1975-ös Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Stockholmsmässan, Stockholm, Svédország | |||||
 | |||||
| Döntő | 1975. március 22. | ||||
| Műsorvezető | Karin Falck | ||||
| Rendező csatorna | SR | ||||
| Győztes dal |  Teach-In (Ding-A-Dong) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kapnak. | ||||
| Indulók száma | 19 | ||||
| Először részt vevő országok |  Törökország | ||||
| Visszatérő országok |  Franciaország Málta | ||||
| Visszalépő országok |  Görögország | ||||
| Nulla pontos dal | — | ||||
| Meghívott előadók | John Bauer | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
Az 1975-ös Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszadik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Svédország fővárosa, Stockholm adott otthont. A helyszín a stockholmi Stockholmsmässan volt.
A résztvevők[szerkesztés]
Ismét csatlakozott a mezőnyhöz egy év kihagyás után Franciaország és két év után Málta.
Törökország ebben az évben vett részt először a versenyen, emiatt a vele konfliktusban álló Görögország visszalépett. Ennek ellenére rekordnak számító tizenkilenc dal versenyzett.
Az 1973-as svéd dal háttérénekesei, a The Dolls ezúttal a házigazda svéd mellett a belga, a portugál és a svájci dal előadásában is közreműködtek háttérénekesként. A norvég Ellen Nikolaysen 1973-ban és 1974-ben a Bendik Singers tagjaként, ezúttal pedig szólóénekesként versenyzett, így ez számára sorozatban a harmadik szereplés volt. Korábban Lys Assia, Corry Brokken és Udo Jürgens tett ugyanígy, majd később a San Marinó-i Valentina Monetta.[1]
A verseny[szerkesztés]
A portugál és a jugoszláv énekesek a zsűrik által követett főpróbán angol nyelven adták elő a dalukat, ám a verseny napján saját nyelvükön. A belga és a nyugatnémet indulók pedig kevert változatot adtak elő: a hivatalos nyelvű változatba angol részeket illesztettek. Néhány ország pedig – főleg a skandinávok – teljes egészében angolul énekeltek.
A szavazás[szerkesztés]
Ebben az évben új szavazási rendszert dolgoztak ki, amely azóta is érvényben van. Mindegyik ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10 és 12 pontot kaptak. Viszont a szóvivők a fellépési sorrendben osztották ki a pontokat.[1] Ennek hibájára hamar rájöttek, mivel a szavazás unalmassá vált, mikor - a verseny történetében először - a fellépési sorrendben első dal győzött, majd 1976-ban ez megismétlődött. Az 1980-as Eurovíziós Dalfesztiváltól fogva a szóvivők már növekvő sorrendben osztották ki a pontokat, és így alakult ki a ma is használt szavazási rendszer.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Hollandia volt az első szavazó, míg Olaszország az utolsó. A szavazás során három dal váltotta egymást az élen. Az első három zsűri pontjai után a verseny történetének első "12 pontját" begyűjtő Luxemburg volt az első helyen, majd az Egyesült Királyság vette át a vezetést. A holland dal a brit zsűritől kapott tizenkét pontnak köszönhetően állt az élre először. A briteknek ezután egyszer még sikerült visszavenniük a vezetést, míg az izraeli zsűri pontjai után holtversenyben álltak az élen. Ezt követően azonban a hollandok már végig meg tudták őrizni előnyüket. A győztes dal hat zsűritől – norvég, brit, máltai, izraeli, spanyol, svéd – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot. A legkevesebb, egy pontot, az olasz zsűri adta.
Hollandia negyedszer diadalmaskodott. A Teach-In nevű együttes Ding-A-Dong című dala ma már popzenei örökzöldnek számít. Ez volt az első dal az 1959-es, szintén holland győztes óta, amely mindegyik zsűritől kapott pontot. (Nem számítva természetesen az 1971-1973 közötti dalokat, amikor a szavazási rendszer miatt mindegyik zsűri mindegyik dalnak adott pontot.)
Az Egyesült Királyság kilencedik alkalommal végzett a második helyen.
Eredmények[szerkesztés]
Ponttáblázat[szerkesztés]
| Zsűrik | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz |
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
.svg){kind=small}
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
 Hollandia
|
152 | 8 | 5 | 8 | 10 | 12 | 6 | 8 | 12 | 12 | 3 | 12 | 4 | 10 | 10 | 7 | 12 | 12 | 1 | |
 Írország
|
68 | 6 | 6 | 4 | 7 | 1 | 6 | 4 | 12 | 1 | 4 | 3 | 10 | 4 | ||||||
 Franciaország
|
91 | 8 | 12 | 3 | 8 | 7 | 2 | 7 | 1 | 7 | 12 | 8 | 8 | 8 | ||||||
 Németország
|
15 | 8 | 3 | 4 | ||||||||||||||||
 Luxemburg
|
84 | 12 | 10 | 3 | 7 | 3 | 5 | 6 | 5 | 5 | 8 | 6 | 4 | 10 | ||||||
 Norvégia
|
11 | 2 | 2 | 7 | ||||||||||||||||
 Svájc
|
77 | 7 | 2 | 10 | 6 | 2 | 1 | 5 | 6 | 8 | 7 | 5 | 4 | 2 | 12 | |||||
 Jugoszlávia
|
22 | 3 | 4 | 2 | 5 | 1 | 7 | |||||||||||||
 Egyesült Királyság
|
138 | 4 | 3 | 12 | 10 | 12 | 7 | 8 | 12 | 8 | 10 | 10 | 12 | 7 | 5 | 10 | 5 | 3 | ||
 Málta
|
32 | 1 | 8 | 5 | 2 | 4 | 2 | 7 | 1 | 2 | ||||||||||
 Belgium
|
17 | 5 | 7 | 3 | 2 | |||||||||||||||
 Izrael
|
40 | 10 | 1 | 1 | 1 | 1 | 5 | 2 | 1 | 1 | 6 | 3 | 6 | 2 | ||||||
 Törökország
|
3 | 3 | ||||||||||||||||||
 Monaco
|
22 | 3 | 4 | 2 | 1 | 2 | 2 | 3 | 5 | |||||||||||
 Finnország
|
74 | 5 | 12 | 6 | 10 | 12 | 5 | 4 | 8 | 8 | 1 | 3 | ||||||||
 Portugália
|
16 | 2 | 12 | 2 | ||||||||||||||||
 Spanyolország
|
53 | 7 | 5 | 3 | 5 | 4 | 4 | 4 | 3 | 4 | 8 | 6 | ||||||||
 Svédország
|
72 | 7 | 7 | 8 | 1 | 6 | 7 | 2 | 3 | 8 | 6 | 6 | 6 | 5 | ||||||
 Olaszország
|
115 | 6 | 4 | 4 | 3 | 6 | 10 | 10 | 10 | 10 | 6 | 5 | 10 | 1 | 12 | 10 | 7 | 1 | ||
Visszatérő előadók[szerkesztés]
| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Ellen Nikolaysen | Norvégia
|
1973 (Bendik Singers tagjaként), 1974 (Bendik Singers tagjaként) |
Térkép[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Az 1975-ös Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
További információk[szerkesztés]
.svg){kind=small}
