1956-os Eurovíziós Dalfesztivál
| 1956-os Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Teatro Kursaal, Lugano,  Svájc | |||||
 | |||||
| Döntő | 1956. május 24. | ||||
| Műsorvezető | Lohengrin Filipello | ||||
| Rendező csatorna |
RTSI | ||||
| Győztes dal |
Lys Assia (Refrain) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik országnak (Luxemburg kivételével) volt 2 zsűritagja, akik 2 pontot adtak a kedvenc daluknak. A luxemburgi zsűri nevében a svájci zsűri szavazott. A részletes eredményeket nem hozták nyilvánosságra, csak a győztest jelentették be. | ||||
| Indulók száma |
7 (ország) 12 (előadó) 14 (dal) | ||||
| Először részt vevő országok |
 Belgium Franciaország Hollandia Luxemburg Németország Olaszország Svájc | ||||
| Visszatérő országok | — | ||||
| Visszalépő országok | — | ||||
| Nulla pontos dal | n.a. | ||||
| Meghívott előadók | Les Joyeux Rossignols & Les Trois Ménestrels | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
Az 1956-os Eurovíziós Dalfesztivál volt az első Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Svájc adott otthont. A helyszín a luganói Teatro Kursaal volt.
A verseny ötlete egy évvel korábban, az Európai Műsorsugárzók Uniójának egy monacó-i ülésén vetődött fel, az olasz Sanremói Fesztivál mintájára.[1]
Az első versenyt főleg rádión lehetett figyelemmel kísérni. Kamerák is voltak a helyszínen, de a versenyről nem maradt fenn videófelvétel a győztes dal előadásának kivételével.[1]
A résztvevők[szerkesztés]
A részt vevő országokat kötelezték arra, hogy nemzeti döntőn válasszák ki az indulókat. (Ezt a szabályt később elvetették.)
Ausztria, Dánia és az Egyesült Királyság bár előzetesen jelezték indulási szándékukat, végül nem vehettek részt, mert lekésték a jelentkezési határidőt. Egy évvel később mindhárom ország csatlakozott.
Így végül hét ország énekesei alkották az első dalverseny mezőnyét. Ezek: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, és Svájc.
A verseny[szerkesztés]
Az egy óra negyven percen át tartó első verseny több dologban is rendhagyó volt. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a részt vevő országok két-két dallal versenyeztek. Ezenkívül ez volt az egyetlen dalverseny, ahol a zsűritagok a saját országukra is szavaztak, illetve ahol nem volt nyílt szavazás, hanem csak a győztest hirdették ki. A részletes pontszámok sosem kerültek nyilvánosságra. Érdekesség, hogy máig ez volt az egyetlen alkalom arra is, hogy egy férfi egyedül vezette a műsort.
A szabályok értelmében a dalok legfeljebb három és fél percesek lehettek – ezt a következő évben három percre csökkentették –, és csak szólóénekesek vehettek részt. Duók már a következő évben szerepelhettek, együttesek viszont csak 1971-től.
Az előadókat egy huszonnégy tagú zenekar kísérte, Fernando Paggi karmester vezényletével.[1]
A dalok utáni szünetben a Les Joyeux Rossignols együttes szórakoztatta a közönséget.
A szavazás[szerkesztés]
Mindegyik részt vevő ország két zsűritagot küldött Luganóba, kivéve Luxemburg, akik engedélyt adtak rá, hogy a svájci zsűri szavazzon a nevükben. A későbbi években a szabályok már nem adtak lehetőséget erre.
A kéttagú zsűrik 2 pontot adtak a kedvenc daluknak – akár a sajátjuknak is –, és a legtöbb pontot kapott dalt hirdették ki győztesként. A részletes eredményeket nem hozták nyilvánosságra.
Eredmények[szerkesztés]
Nemzetközi közvetítések[szerkesztés]
Kommentátorok[szerkesztés]
| Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
|---|---|---|---|---|
 Ausztria |
Wolf Mittler | |||
 Belgium |
Janine Lambotte (franciául) | |||
| Nand Baert (hollandul) | ||||
 Dánia |
Gunnar Hansen | |||
 Egyesült Királyság |
Wilfrid Thomas | |||
 Franciaország |
Michèle Rebel | |||
 Hollandia |
Piet te Nuyl | |||
 Luxemburg |
Jacques Navadic | |||
 Németország |
Wolf Mittler | |||
 Olaszország |
Franco Marazzi | |||
| Svájc |
Georges Hardy | |||
Térkép[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Az 1956-os Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 5.)
További információk[szerkesztés]
.svg){kind=small}
