1976-os Eurovíziós Dalfesztivál
| 1976-os Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Congresgebouw, Hága,  Hollandia | |||||
| Döntő | 1976. április 3. | ||||
| Műsorvezető | Corry Brokken | ||||
| Rendező csatorna | NOS | ||||
| Győztes dal |  Brotherhood of Man (Save Your Kisses for Me) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-8, 10, és 12 pontot kapnak. | ||||
| Indulók száma | 18 | ||||
| Először részt vevő országok | — | ||||
| Visszatérő országok |  Ausztria Görögország | ||||
| Visszalépő országok |  Málta Svédország Törökország | ||||
| Nulla pontos dal | — | ||||
| Meghívott előadók | The Dutch Swing College Band | ||||
Az 1976-os Eurovíziós Dalfesztivál volt a huszonegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek a hollandiai Hága adott otthont. A helyszín a hágai Congresgebouw volt.
A résztvevők
[szerkesztés]Egy év kihagyás után visszatért Görögország, míg Ausztria három kihagyott verseny után csatlakozott ismét.
Visszalépett Málta, Svédország és Törökország. Málta egészen az 1991-es Eurovíziós Dalfesztiválig nem tért vissza. Az előző év házigazdája Svédország pedig azért lépett vissza, mert pénzügyileg nagyon megviselte őket a rendezés. Ezután vezették be azt a szabályt, hogy mindegyik részt vevő országnak kellett fizetnie egy bizonyos összeget, hogy ne legyen akkora teher a verseny lebonyolítása a rendező ország számára.[1]
Másodszor vett részt a versenyen a svájci trió Peter, Sue & Marc, a holland Sandra Reemer és a finn Fredi, míg a norvég Anne-Karine Strøm már harmadszor versenyzett. 1973-ban hetedik lett, majd 1974-ben utolsó volt, akárcsak ebben az évben. Ő az egyetlen énekes, aki kétszer is az utolsó helyen végzett.
Liechtenstein 1969 után ismét szeretett volna csatlakozni a versenyhez, viszont ez ekkor sem valósulhatott meg. Az okok ugyanazok voltak, mint hét évvel korábban: az ország nem volt az EBU tagja, és nem rendelkezett saját műsorsugárzóval. De a nyelvhasználatot korlátozó szabály nem volt érvényben, így ha debütálhattak volna, egy angol nyelvű dal lett volna az indulójuk: Biggi Bachman "Little Cowboy" című dala.
Nyugat-Németországot eredetileg Tony Marshall képviselte volna "Der Star" című dalával, de később kiderült, hogy ezt a dalt a nemzeti döntő előtt előadták már, ami szabálytalan, ezért Marshallt kizárták, helyette a 2. helyezett Les Humphries Singers utazhatott Hágába, ahol végül tizenötödikek lettek.
A verseny
[szerkesztés]Először fordult elő, hogy egy korábbi versenyző volt az est házigazdája. Corry Brokken háromszor képviselte Hollandiát, 1956-ban, 1957-ben és 1958-ban. 1957-ben megnyerte a versenyt, 1958-ban pedig utolsó volt. Az 1956-os verseny eredményei sohasem kerültek nyilvánosságra, így nem lehet tudni, hányadik helyezett lett abban az évben.
A görög dal okozott némi konfliktust, mivel Észak-Ciprus török megszállásáról szólt a dal.[2] Ez volt az oka, hogy az előző évben Görögország távol maradt a versenytől, melyen Törökország először vett részt.
A holland szervezők ismét néhány újítással próbálkoztak. Első alkalommal történt meg, hogy az úgy nevezett green roomban – a terem, ahol az énekesek tartózkodnak a szavazás alatt – a verseny alatt több résztvevő is interjút adott. Ezt a későbbi években is megismételték. Ezenkívül mindegyik dal elhangzása után egy-egy virágcsokorral köszöntötték az énekeseket: ez azonban többször nem fordult elő.
A szavazás
[szerkesztés]A szavazási rendszer megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők a fellépési sorrendben hirdették ki a pontokat. Ennek hibája az volt, hogy így nehezen volt követhető, mely pontok vannak még hátra. A francia szóvivő senkinek nem adott 4 pontot, és ezt akkor senki nem vette észre, csak a verseny után lett kijavítva. A 4 pontot Jugoszlávia kapta, akik ezzel elkerültek az utolsó helyről.[3]
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően történt: az Egyesült Királyság volt az első szavazó, míg Jugoszlávia az utolsó. A szavazás során három dal váltotta egymást az élen. Az első zsűri pontjai után Svájc állt az élen, ezt követően Franciaország volt az első. Pontosan a szavazás felénél, a görög zsűri pontjainak kihirdetése után vette át a vezetést az Egyesült Királyság, amely ezt követően végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal hét zsűritől – svájci, izraeli, belga, norvég, görög, spanyol, portugál – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot. A legkevesebb, három pontot, az ír zsűri adta, ami a két ország közelsége miatt okozott némi derültséget a helyszínen.
A szavazás során a brit és a francia dal kiemelkedett a mezőnyből, és több rekordot is felállítottak. A kiosztott tizennyolc "12 pont"-ból tizenkettőn e két dal osztozott, illetve mindkettő dal mindegyik zsűritől kapott pontot.
Az Egyesült Királyságnak ez volt a harmadik győzelme.
Érdekesség, hogy a műsorvezetőnő, Corry Brokken egy hibát vétett a szavazás során: az olasz pontok kihirdetésénél Franciaország hat pontot kapott, és ezután franciául azt mondta, hogy "Franciaország, hat pont", majd angolul "Franciaország, öt pont", de ezt rögtön ki is javította.
Eredmények
[szerkesztés]Ponttáblázat
[szerkesztés]| Zsűrik | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | |
 |
 |
 |
 |
.svg){kind=small} |
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
 |
 | |
 Egyesült Királyság |
164 | 12 | 8 | 12 | 8 | 12 | 3 | 10 | 12 | 12 | 10 | 12 | 4 | 10 | 12 | 10 | 7 | 10 | |
 Svájc |
91 | 12 | 5 | 4 | 1 | 7 | 1 | 6 | 10 | 2 | 7 | 4 | 8 | 7 | 4 | 6 | 7 | ||
| Nyugat-Németország |
12 | 2 | 2 | 1 | 2 | 2 | 3 | ||||||||||||
 Izrael |
77 | 6 | 7 | 3 | 7 | 5 | 4 | 2 | 7 | 8 | 1 | 10 | 6 | 2 | 1 | 8 | |||
 Luxemburg |
17 | 6 | 6 | 5 | |||||||||||||||
 Belgium |
68 | 7 | 6 | 1 | 4 | 6 | 12 | 8 | 3 | 8 | 8 | 5 | |||||||
 Írország |
54 | 10 | 1 | 3 | 3 | 8 | 5 | 12 | 2 | 6 | 3 | 1 | |||||||
 Hollandia |
56 | 4 | 4 | 8 | 4 | 4 | 2 | 1 | 7 | 3 | 2 | 4 | 6 | 2 | 5 | ||||
 Norvégia |
7 | 3 | 4 | ||||||||||||||||
| Görögország |
20 | 2 | 4 | 5 | 1 | 8 | |||||||||||||
 Finnország |
44 | 2 | 6 | 6 | 5 | 1 | 4 | 6 | 7 | 7 | |||||||||
 Spanyolország |
11 | 3 | 1 | 3 | 3 | 1 | |||||||||||||
 Olaszország |
69 | 1 | 8 | 2 | 12 | 3 | 10 | 6 | 1 | 10 | 10 | 6 | |||||||
 Ausztria |
80 | 4 | 3 | 10 | 10 | 5 | 3 | 10 | 7 | 2 | 6 | 5 | 8 | 5 | 2 | ||||
 Portugália |
24 | 6 | 4 | 1 | 1 | 12 | |||||||||||||
 Monaco |
93 | 5 | 5 | 7 | 7 | 12 | 8 | 8 | 8 | 5 | 2 | 7 | 7 | 5 | 3 | 4 | |||
 Franciaország |
147 | 8 | 10 | 12 | 5 | 10 | 10 | 7 | 12 | 8 | 5 | 3 | 10 | 6 | 12 | 5 | 12 | 12 | |
 Jugoszlávia |
10 | 1 | 2 | 3 | 4 | ||||||||||||||
Visszatérő előadók
[szerkesztés]| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Peter, Sue & Marc | Svájc |
1971 |
| Sandra Reemer | Hollandia |
1972 |
| Anne-Karine Strøm | Norvégia |
1973 (Bendik Singers tagjaként), 1974 |
| Fredi | Finnország |
1967 |
Térkép
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az 1976-os Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
- ↑ A görög dal angol változatának dalszövege a diggiloo.net-en. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
- ↑ Ponttáblázat a diggiloo.net-en. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
.svg){kind=small}