Olaszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon
 Olaszország | |
| Adatok | |
| Műsorsugárzó |
 |
| Nemzeti döntő | 1956–1966, 1972, 1997, 2011–2013, 2015– |
| Belső kiválasztás | 1967–1971, 1973–1980, 1983–1985, 1987–1993, 2014 |
| Részvételek és eredmények | |
| Részvételek | 47 |
| Első részvétel | 1956 |
| Legjobb eredmény | 1. (1964, 1990, 2021) |
| Legrosszabb eredmény | utolsó (1966) |
| Összpontszám a döntőkben 2004 óta | 2771 (4.) |
| Külső hivatkozások | |
| Honlap |
A RAI eurovíziós honlapja Olaszország profilja a eurovision.tv-n |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Olaszország negyvenhét alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.
Az olasz műsorsugárzó a Radiotelevisione Italiana, amely 1950-ben alapító tagja volt az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és az első, 1956-os versenyen debütált.
Története[szerkesztés]
Évről évre[szerkesztés]
Olaszország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon.
Egyszer, 1966-ban végeztek az utolsó helyen, a többi alkalommal mindig az első tízben, vagy annak közelében végeztek. Kétszer tudták megnyerni a versenyt, 1964-ben és 1990-ben. Az 1965-ös versenynek Nápoly, az 1991-esnek Róma adott otthont.
A RAI 1981-ben visszalépett a versenytől a helyi érdeklődés hiányára hivatkozva, de két kihagyott verseny után újból neveztek. Nem vettek részt 1986-ban, illetve 1994 és 1996 között sem. 1997-ben ismét részt vettek, de ezután az olasz tévé a visszalépés mellett döntött. Tizenhárom kihagyott verseny után a Düsseldorfban rendezendő 2011-es versenyre benyújtotta jelentkezését az olasz köztelevízió.[1] Olaszország visszatérésével az addigi Négy Nagy, Öt Nagyra bővült. Az országot Raphael Gualazzi képviselte, miután megnyerte a Sanremói dalfesztivált.[2] Visszatérésük sikeresen zárult, a Madness of Love a második helyen végeztek a döntőben. 2012-ben a kilencedik, 2013-ban pedig a hetedik helyen végeztek. Visszatérésük óta 2014-ben fordult elő először, hogy nem lettek top 10-esek: ekkor a huszonegyedik helyen zártak. A 2015-ös versenyt ismét sikerrel zárták, hiszen az Il Voloval harmadikok lettek. 2016-ban a tizenhatodik, míg 2017-ben a hatodik helyen zárták a versenyt – annak ellenére, hogy Francesco Gabbani dalát nagy esélyesként tartották a győzelemre. 2018-ban ötödikként végeztek, majd 2019-ben négy év után ismét a legjobb háromban, a második helyen zártak Mahmooddal.
.jpg)
2020-ban Diodato képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt.[3] Az olasz műsorsugárzó jóvoltából végül az énekes nem kapott újabb lehetőséget az ország képviseletére a következő évben. Helyettük a Måneskin rockegyüttes képviselte az országot, akik végül megnyerték a rotterdami versenyt.[4] Zitti e buoni című daluk a szakmai zsűritől 206 pontot, míg a nézői szavazáson 318 pontot gyűjtöttek össze, így összesen 524 ponttal tudtak győzni.[5] A következő évben Torino adott otthont a dalfesztiválnak.[6] A hazai rendezésű versenyen Mahmood és Blanco versenyeztek az olasz színben, akik hatodikak lettek. 2023-ban ismét Marco Mengoni versenyez Olaszország színeiben, aki tíz év után tér vissza a dalfesztiválra.
Nyelvhasználat[szerkesztés]
Olaszország eddigi negyvennyolc versenydalából negyvenkettő olasz nyelvű, öt angol és olasz kevert nyelvű és egy nápolyi nyelvű volt.[7]
A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Olaszország indulóinak olasz nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték. Ekkor a szabad nyelvhasználatot kihasználva 1976-ban egy olasz- és angol nyelvű részeket is tartalmazó dallal neveztek. 2011-es visszatérésükkor ismét angol és olasz kevert nyelvű dallal neveztek, ahogy a következő évben is. A következő években ismét teljes egészében olasz nyelvű dalokat indítottak, egy kivétellel: Francesca Michielin 2016-os dala félig olasz, félig angol nyelven hangzott el.
2019-es daluk teljes egészében olaszul hangzott el, de tartalmazott arab nyelvű részleteket.
Nemzeti döntő[szerkesztés]
1956 és 1966 között az olasz nemzeti döntő az Eurovíziós Dalfesztivál létrehozásának ötletét is adó Sanremói dalfesztivál volt. A győztes dalt – 1956-ban az első két helyezettet – automatikusan benevezték a nemzetközi versenyre.[8]
1966 után ez már nem volt jellemző, a RAI belső döntéssel választotta ki az indulót. Azonban a Sanremói fesztivál továbbra is fontos volt, többször is az adott évi verseny győztesét nevezték, de egy másik dallal. 2013 előtt kétszer fordult elő, hogy az olasz fesztivál győztesével neveztek a versenyre: 1972-ben és 1997-ben. 2011-ben a fesztivál "Giovani" (fiatalok) kategóriájának győztesével neveztek. 2013 óta (2014 és 2016 kivételével) minden évben a Sanremói dalfesztivál győztese képviselte Olaszországot a dalversenyen.
Résztvevők[szerkesztés]
Visszaléptetett indulók[szerkesztés]
| Év | Előadó | Dal | Magyar fordítás |
|---|---|---|---|
| 1967 | Claudio Villa | Non pensare a me | Ne gondolj rám |
| 2012 | Nina Zilli | Per sempre | Örökké |
Szavazástörténet[szerkesztés]
1957–2022[szerkesztés]
|
Olaszország a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Olaszország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:
|
Olaszország még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Fehéroroszország, Montenegró, Szlovákia
|
Olaszország a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:
|
Olaszország még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Csehország, Szlovákia, Törökország
Rendezések[szerkesztés]
| Év | Város | Helyszín | Műsorvezető(k) |
|---|---|---|---|
| 1965 |  Olaszország, Nápoly
|
Sala di Concerto della RAI | Renata Mauro |
| 1991 | Olaszország, Róma
|
Studio 15 di Cinecittà | Gigliola Cinquetti, Toto Cutugno |
| 2022 | Olaszország, Torino
|
Pala Alpitour | Laura Pausini, Alessandro Cattelan, Mika |
Háttér[szerkesztés]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Díjak[szerkesztés]
OGAE-szavazás[szerkesztés]
| Kategória | Év | Előadó | Dal | Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Helyezés | Pontszám | |||||
| OGAE Song Contest Poll | 2015 | Il Volo | Grande amore | 3. | 292 |  Ausztria, Bécs
|
| 2017 | Francesco Gabbani | Occidentali’s Karma | 6. | 334 |  Ukrajna, Kijev
| |
| 2019 | Mahmood | Soldi | 2. | 472 |  Izrael, Tel-Aviv
| |
ESC Radio Awards[szerkesztés]
| Kategória | Év | Előadó | Dal | Eredmény az Eurovízión | Helyszín | |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Helyezés | Pontszám | |||||
| Legjobb együttes | 2021 | Måneskin | Zitti e buoni | 1. | 524 |  Hollandia, Rotterdam
|
Galéria[szerkesztés]
Domenico Modugno Hilversumban (1958)
Bobby Solo Nápolyban (1965)
Al Bano & Romina Power Hágában (1976)
Raphael Gualazzi Düsseldorfban (2011)
Marco Mengoni Malmőben (2013)
Nina Zilli Bakuban (2012)
Emma Marrone Koppenhágában (2014)
Francesca Michielin Stockholmban (2016)
Francesco Gabbani Kijevben (2017)
Ermal Meta és Fabrizio Moro Lisszabonban (2018)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Italy applied for 2011 Eurovision Song Contest! (angol nyelven). eurovision.tv, 2010. december 2.
- ↑ and finally... Italy is back with Raphael Gualazzi!! (angol nyelven). eurovision.tv, 2011. február 19.
- ↑ Italy: Diodato wins Sanremo 2020! (angol nyelven). eurovision.tv, 2020. február 9.
- ↑ Måneskin will represent Italy at the Eurovision Song Contest (angol nyelven). eurovision.tv, 2021. március 7.
- ↑ Congratulations ITALY: Måneskin win Eurovision Song Contest 2021 (angol nyelven). eurovision.tv, 2021. május 23.
- ↑ Turin, Italy, to host the 66th Eurovision Song Contest in May 2022 🇮🇹 (angol nyelven). eurovision.tv, 2021. október 8.
- ↑ Olaszország indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
- ↑ 1956-os olasz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
