Raffaella Carrà

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raffaella Carrà
Raffaella Carrà.jpg
Születési név Raffaella Roberta Pelloni
Született 1943június 18. (73 éves)
Bologna, olasz
Állampolgársága olasz
Foglalkozása műsorvezető, énekes, színésznő
Kiadója Columbia Records

Raffaella Carrà weboldala
Raffaella Carrà az IMDb-n
Raffaella Carrà PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Raffaella Carrà témájú médiaállományokat.

Raffaella Roberta Pelloni (Bologna, 1943. június 18. –) ismertebb nevén Raffaella Carrà, olasz műsorvezető, énekes, színésznő. Különösen népszerű hazájában, Spanyolországban és Latin-Amerikában. Az olasz RAI és a spanyol TVE egyes műsorainak háziasszonya volt.

Élete[szerkesztés]

Karrierjének kezdete[szerkesztés]

Raffaella Bologna melletti, Bellaria-Igea Marina nevű településen nőtt fel. A film világában 1952-ben debütált a Mario Bonnard rendezésében készült Tormento nel passato című filmben.

Első komolyabb sikerét az 1960-as a Florestano Vancini rendezte Ferrara hosszú éjszakája című filmben érte el. Emellett számos történelmi témájú olasz filmben szerepelt: Caterina Sforza (1959), Poncius Pilátus (1962) és Julius Cézar (1962).

1965-ben Az elrabolt expresszvonat című film egyik főszereplője volt, ebben a filmben Frank Sinatra is szerepelt.A '60-as évek közepén vette fel a Carrà nevet, Carlo Carrà festőművész nyomán.

1969-ben a Warum hab ich bloß 2 x ja gesagt? (Minek kellett nekem egyáltalán kétszer igent mondani?) című NSZK-olasz film egyik főszereplője volt Lando Buzzanca és Tordai Teri mellett.[1]

1970-es évek[szerkesztés]

1970-ben vezette a Canzonissima műsort Corrado Mantonival a RAI-nál. Az adás főcímeként jelent meg Ma che musica maestro dal. A műsorban bemutatta a Tuca Tuca táncot, amit Raffaella testre simuló ruhában adott elő, amiben a köldöke kilátszott, mindez óriási botrányt okozott a konzervatív szemléletű csatornánál és le is tiltották a képernyőről.[2] 1971-ben a Canzonissimaban ismét szerepelt a Tuca Tuca című táncával, nagy népszerűségre tett szert, ebben a műsorban énekelte el a Maga Maghella dalt, ami Maga Maghellaról a jóságos boszorkányról szólt, aki mindenkinek megjósolta a horoszkópját.

1974-ben a Milleluci című szórakoztató műsort együtt vezette Minaval a népszerű énekesnővel. A Canzonissima harmadik kiadását vezette, ahol előadta a Rumore című dalát.

Ebben az időben Spanyolországban is népszerűvé vált a TVE-n futó La hora de Raffaella című műsorában dalait spanyol nyelven adta elő.

A '70-es évek második felében énekesként sikert sikerre halmozott: A far l'amore comincia tu - amit 6 nyelvre fordítotak le , Tanti Auguri - ami az olasz melegek legkedveltebb dalává vált[3] és a Fiesta című dalok Raffaella legnépszerűbb dalaivá váltak. A Tanti auguri az 1978-as Ma che sera (Micsoda egy este) című varieté műsorának főcíme volt.

1980-as évek[szerkesztés]

1981-ben a Millemillioni című műsort vezette, 1982-ben Corrado Mantonival vezette a Rai Fantastico 3 című műsorát.

1983 és 1985 között vezette a Pronto, Raffaella? (Halló, Raffaella?) című műsorát. A műsorba betelefonáltak a nézők amiket Raffaella fogadott és válaszolt is rá emellett telefonos játék is volt a műsorban. 1984-ben a European TV Magazines Association az év európai női televíziós személyisége díjat nyerte el.[4] Ebben az évben 1 millió lírás reklám szerződést kötött az olasz konyhabútorokat forgalmazó Scavolinivel, a reklám szlogenje vált ismertté később: la più amata dagli Italiani ("Az olaszok legkedveltebb konyhája"). 1984-ben a Rai újabb 2 évre hosszabbította a szerződését, amiért 6 milliárd lírát fizettek neki. Ezt Bettino Craxi a PSI főtitkára erkölcstelennek és botrányosnak minősítette.[5]

Az 1985/1986-os évadban a Buonasera Raffaella (Jó estét, Raffaella!) műsorát vezette, 1986/1987-ben a Rai 1 vasárnapi műsorát Domenica In adását vezette. 1986. novemberében konfliktusa volt a Novella 2000 heti bulvármagazinnal, mivel a magazin azt állította, hogy Raffaella és élettársa Sergio Japino nem törődnek családtagjaikkal, az újság különösen kiemelte Raffaella Carrát, aki haldokló, beteg, 1 hónapja Forlíban kórházban fekvő édesanyját is elhanyagolja.[6] Emiatt a cikk miatt Raffaella a Domenica In egyik adásában beolvasott az ominózus cikket megíró újságírónak: "Ez egy szégyen: egy hetilap olyan cikket jelentetett meg, amely a magánéletemről elfogadhatatlan módon ír és csupa hazugságokat közöl" és kijelentette, hogy "megszoktam hogy lejárató kampányt indítanak ellenem, de azt nem fogom eltűrni, hogy az édesanyámmal szórakozzanak." [7] A búlvárlap igazgatója hozzátette, hogy amikről írtak, azokról egyértelmű bizonyítékaik vannak és kiemelte, hogy "számára meglehetősen fura, hogy Raffaella a közszolgálati televíziós műsorát egy bulvárlap cikkének kommentálására használja fel, amiért én is ugyanúgy előfizetői díjat fizetek."

1990-es évek[szerkesztés]

Raffaella 1992 és 1995 között Spanyolországban volt műsorvezető a TVE egyes csatornáján, ahol az Hola Raffaella három évadát vezette, a csatornán vezette az A las ocho con Raffaella (8-kor Raffaellával) műsorát. A Telecinco csatornán vezette délelőtti műsorát: En casa con Raffaella (Otthon Raffaellavál). Emellett a TVE szilveszteri műsoraiban is szerepelt.

1995-ben visszatért Olaszországba és elindult a Rai 1-n addigi karrierjének legnézettebb és legemlékezetesebb műsora: a Carràmba! Che sorpresa (Nahát! Micsoda meglepetés!), amely 2002-ig minden szombat este látható volt, 40%-os közönségarányt ért el. A műsor része volt a Carràmba! Che fortuna! (Nahát! Micsoda szerencse!) blokkban lottósorsolás volt.

Lemezei[szerkesztés]

  • Raffaella (1970)
  • Raffaella Carrà (1971)
  • Raffaella…senzarespiro (1972)
  • Scatola a Sorpresa (1973)
  • Milleluci (1974)
  • Felicità tà tà / Rumore (1975)
  • Forte Forte Forte (1976)
  • Raffaella Carrà (1977)
  • Fiesta (1977)
  • Hay que venir al sur (1978)
  • Canta en castellano (1979)
  • Latino (1980)
  • Raffaella Carrà (1981)
  • Raffaella Carrà 1982 (1982)
  • Fatalità (1983)
  • Raffaella Carrà/Bolero (1984)
  • Fidati/Dolce far niente (1985)
  • Curiosità (1986)
  • Raffaella (1988)
  • Inviato Speciale (1990)
  • Raffaella Carrà (1991)
  • Hola Raffaella (1993)
  • Carramba che Rumba (1996)
  • Fiesta, I Grandi Successi (1999)
  • Raffica (2007)
  • Replay (2013)

Televíziós műsorvezetései[szerkesztés]

Olaszország[szerkesztés]

Spanyolország[szerkesztés]

Érdekességek[szerkesztés]

  • Dalait a mai napig Olaszországban számos meleg szórakozóhelyen és melegfelvonulásokon is játsszák, emiatt meleg ikonnak tekinthető hazájában.[8]

Források[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
  1. http://port.hu/adatlap/film/tv/warum-hab-ich-bloss-2-x-ja-gesagt/movie-141026
  2. http://www.retrovisore.net/costume/lombelico-dello-scandalo/
  3. http://www.queerblog.it/post/8267/tanti-auguri-raffaella-carra-icona-gay-ma-diteci-il-perche
  4. http://www.aerec.org/it/riconoscimenti/premio_carriera/schede_premi/carra.htm
  5. http://elpais.com/diario/1984/03/03/radiotv/447116401_850215.html
  6. http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1986/11/05/il-caso-carra-diventato-politico-socialisti.html
  7. Raffaella Carrà SFOGO. youtube.com, 2007. április 24. (Hozzáférés: 2017. január 22.)
  8. Icone gay della musica: la classifica delle più amate dal popolo lgbt. gaywave.it, 2014. július 30. (Hozzáférés: 2017. január 14.)