Grúzia az Eurovíziós Dalfesztiválokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Grúzia
Adatok
Műsorsugárzó
Korábbi nemzeti válogatók Erovnuli Shesarchevi konkursi (2015)
Evrovizia 2016 - Airchie sheni simgera! (2016 dal)
Evroviizis erovnul konkurss (2017)
Grúz Idol (2019, 2020 előadó)
The Voice Grúzia (2023 előadó)
Nemzeti döntő 2007 dal, 2008, 2010 dal, 2011–2012
Belső kiválasztás 2007 előadó, 2010 előadó, 2013–2014, 2016 előadó, 2018, 2020 dal, 2021–2022, 2023 dal
Részvételek és eredmények
Részvételek 15 (7 döntő)
Első részvétel 2007
Legjobb eredmény 9. (2010, 2011)
Legrosszabb eredmény utolsó (2014 elődöntő, 2018 elődöntő, 2022 elődöntő)
Összpontszám a döntőkben 2004 óta 631 (39.)
Külső hivatkozások
Honlap A GPB eurovíziós honlapja
Grúzia profilja a eurovision.tv-n
Sablon • Wikidata • Segítség

Grúzia eddig tizenöt alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.

A grúz műsorsugárzó a Grúz Közszolgálati Televízió, amely 2005-ben lett tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 2007-ben ugyanabban az évben csatlakozott a felnőtt versenyhez, mint a gyerek versenyhez.

Története[szerkesztés]

Évről évre[szerkesztés]

Grúzia 2007-ben vettek részt először a versenyen. Ekkor és a következő évben is továbbjutottak az elődöntőből. Előbbinél 12. helyen zártak a döntőben, míg utóbbinál eggyel jobb helyen, 11. helyezést értek el. A 2008-as orosz–grúz háború után a GPB bejelentette, hogy nem kíván részt venni a 2009-es moszkvai versenyen.[1] Novemberben Grúzia megnyerte a Junior Eurovíziós Dalverseny (többek között az Oroszországtól kapott maximális 12 pontnak köszönhetően), majd néhány héttel később a grúz tévé bejelentette, hogy mégis részt vesz a versenyen, és egy nemzeti döntőn választották ki indulójukat.[2] Azonban a győztes, Stephane és 3G "We don't wanna put in" című dalát az EBU elmarasztalta politikai tartalma miatt, és végül Grúzia bejelentette végleges visszalépését.[3]

2009 nyarán a grúz tévé bejelentette, hogy 2010-ben visszatérnek a versenyhez.[4] A következő két évben a kilencedik helyen végeztek, viszont 2012-ben, amikor a szomszédos Azerbajdzsánban került megrendezésre a verseny, első alkalommal nem sikerült döntőbe jutniuk. 2013-ban 15. helyen végeztek a döntőben, a következő évben azonban az elődöntő utolsó helyén végeztek. 2015-ös szereplésük már sikeresebb volt: az elődöntő 4. helye után 11.-ek lettek a döntőben. Pár évre rá az énekesnő kijelentette, hogy dala, a Warrior, és az egész előadása politikai jellegű volt, hiszen szerette volna elmesélni, hogy szeretett hazájában az orosz megszállások iránt mit érez.[5] 2016-ban ismét továbbjutottak, és a 20. helyen végeztek a döntőben. A következő három évben azonban kiestek az elődöntőben, 2017-ben 11.-ként mindössze 17 pontra lett volna szükségük, hogy továbbjussanak, 2018-ban utolsó helyen, míg 2019-ben 14. helyen végeztek. 2022-ben sem jutottak tovább.

2020-ban Tornike Kipiani képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. A grúz műsorsugárzó jóvoltából végül újabb lehetőséget kapott az ország képviseletére a következő évben.[6] Az énekesnek végül nem sikerült továbbjutnia a döntőbe, összesítésben utolsó előtti helyen végeztek. 2022-ben sem jutottak tovább, a második elődöntő utolsó helyezettjei lettek. 2023-ban a 2011-es Junior Eurovízió győztes csapatának egyik tagja, Iru Khechanovi versenyzett Grúzia színeiben, akinek szintén nem sikerült továbbjutni a döntőbe, tizenkettedik lett az elődöntőben.

Nyelvhasználat[szerkesztés]

A nyelvhasználatot korlátozó szabály 1999-ig volt érvényben, vagyis Grúzia 2007-es debütálásakor már szabadon megválaszthatták az indulók, hogy milyen nyelvű dallal neveznek.

Eddigi tizenöt versenydaluk közül két grúz nyelvű, tizenkettő angol nyelvű, egy pedig angol és grúz kevert nyelvű volt.[7]

Nemzeti döntő[szerkesztés]

Az ország első indulóját, Sophót a grúz tévé jelölte ki a feladatra. Egy nemzeti döntő keretében az énekesnő öt dalt énekelt, melyek közül a nézők választhatták ki a kedvencüket.[8] 2010-ben ugyanilyen lebonyolítású nemzeti döntőt rendeztek; Sopho Nizharadze hat dala közül választották ki a győztest.[9]

2008-ban több résztvevővel rendeztek nemzeti válogatót. A tizenkettő induló közül a közönség választotta ki a nyertest.[10] A következő évben tíz versenyzőből egy zsűri és a nézők együtt választották ki az indulót.[11] A dalok többsége politikai témájú volt, így a győztes is. A dalverseny szabályai azonban ezt nem teszik lehetővé, így az EBU nem fogadta el a benevezett dalt, ami miatt a grúz tévé végül a visszalépés mellett döntött.[3]

Visszatérésük után először 2011-ben rendeztek újra nemzeti döntőt, ahol a nézők és a szakmai zsűri közösen döntött.[12] A következő évben ugyanígy választották ki az ország képviselőjét.[13] Miután nem jutottak tovább az elődöntőből, így 2013-ban nem rendeztek döntőt, a grúz tévé jelölte ki indulójukat, akik végül bejutottak a döntőbe.[14] A következő évben ugyanígy cselekedtek, viszont nem sikerült kvalifikálni magukat a döntőbe, ezért 2015-ben újból döntőt rendeztek.[15][16] 2015-ben ismét a GPB jelölte ki a grúz előadót, míg dalukat dalválasztó műsor segítségével választották ki a nézők és a zsűri.[17] Az öt versenydal közül a Midnight Gold nyert, amely a zsűrinél csak második helyen végzett, de a nézők több, mint 1300 szavazattal első helyre szavazták.

2017-ben minden idők legnagyobb grúz döntőjét rendezték.[18] Összesen 25 szerzemény versenyzett az ország képviseléséért. Végül Tamara Gachechiladze a nézők által második, a zsűri által pedig első helyen végzett, így összességében őt hirdettek ki győztesként. Az énekesnő végül 11. helyen végzett az elődöntőben, így 2014 óta először ismét nem jutottak tovább. A következő évben ismét a műsorsugárzó választotta ki a grúz résztvevőt.[19]

2019 óta a grúz nemzeti döntő az Idol énekes tehetségkutató show-műsor, a 2021-es év kihagyásával, amikor a 2020-as képviselőjük új lehetőséget kapott a műsorszolgáltatótól, miután elmaradt a verseny a Covid19-pandémia miatt.[20][21] A következő évtől kezdve ismét belső kiválasztást alkalmazott a köztévé, 2023-ban pedig egy újabb tehetségkutató-formátummal, a grúz The Voice-al választják ki előadójukat.

Résztvevők[szerkesztés]

Év Előadó Dal Magyar fordítás Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
2007 Sopho Visionary Dream Látomásos álom 12. 97 8. 123
2008 Diana Gurtskaya Peace Will Come Eljön a béke 11. 83 5. 107
2010 Sopho Nizharadze Shine Ragyogás 9. 136 3. 106
2011 Eldrine One More Day Még egy nap 9. 110 6. 74
2012 Anri Jokhadze I’m a Joker Mókás vagyok Nem jutott be a döntőbe 14. 36
2013 Nodi Tatishvili és Sopho Gelovani Waterfall Vízesés 15. 50 10. 63
2014 The Shin és Mariko Three Minutes to Earth Három perc a Földért Nem jutott be a döntőbe 15. 15
2015 Nina Sublatti Warrior Harcos 11. 51 4. 98
2016 Nika Kocharov & Young Georgian Lolitaz Midnight Gold Éjféli arany 20. 104 9. 123
2017 Tamara Gachechiladze Keep the Faith Őrizd meg a hitet! Nem jutott be a döntőbe 11. 99
2018 Ethno-Jazz Band Iriao For You Neked Nem jutott be a döntőbe 18. 24
2019 Oto Nemsadze Keep on Going Haladj előre! Nem jutott be a döntőbe 14. 62
2020 Tornike Kipiani Take Me As I Am Úgy fogadj el, amilyen vagyok Elmaradt a verseny
2021 Tornike Kipiani You Te Nem jutott be a döntőbe 16. 16
2022 Circus Mircus Lock Me In Zárj be Nem jutott be a döntőbe 18. 22
2023 Iru Echo Visszhang Nem jutott be a döntőbe 12. 33
2024

Visszaléptetett indulók[szerkesztés]

Év Előadó Dal Magyar fordítás
2009 Stephane & 3G We Don’t Wanna Put In Nem akarunk betenni / Nem akarjuk Putyint

Szavazástörténet[szerkesztés]

2007–2022[szerkesztés]

Grúzia a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:

Hely Ország Pont
1.  Ukrajna 66
2.  Örményország 65
3.  Azerbajdzsán 62
4.  Svédország 58
5.  Fehéroroszország 56
6.  Litvánia 55
7.  Lettország 51
8.  Észtország 47
9.  Szerbia 46
10.  Belgium 45

Grúzia a következő országoktól kapta a legtöbb pontot az elődöntőben:

Hely Ország Pont
1.  Litvánia 81
2.  Örményország 78
3.  Ukrajna 66
4.  Görögország 58
5.  Fehéroroszország 54
6.  Azerbajdzsán 46
7.  Ciprus 44
8.  Törökország 43
9.  Lettország 42
10.  Izrael 38

Grúzia még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Írország, Montenegró, Szlovákia

Grúzia még sosem kapott pontot az elődöntőben a következő országoktól: Bosznia-Hercegovina, Szlovákia

Grúzia a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Ukrajna 132
2.  Örményország 125
3.  Azerbajdzsán 119
4.  Olaszország 77
5.  Litvánia 75
6.  Svédország 72
7.  Oroszország 63
8.  Izrael 43
9.  Ciprus 37
10.  Portugália 35

Grúzia a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Örményország 75
2.  Litvánia 69
3.  Ukrajna 51
4.  Oroszország 45
5.  Azerbajdzsán 43
6.  Fehéroroszország 34
7.  Görögország 32
8.  Moldova 27
9.  Lengyelország 24
10.  Törökország 22

Grúzia még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Bosznia-Hercegovina, Írország, Montenegró, Románia

Grúzia még sosem kapott pontot a döntőben a következő országoktól: Albánia, Ausztria, Dánia, Franciaország, Románia, Szerbia, Szlovákia

Háttér[szerkesztés]

Év Rendező Kommentátor Pontbejelentő
2007 finn Helsinki Sandro Gabisonia és Sopho Altunashvili Neli Agirba
2008 szerb Belgrád Bibi Kvachadze Tika Patsatsia
2009 orosz Moszkva Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
2010 norvég Oslo Sopho Altunishvili Mariam Vashadze
2011 német Düsseldorf Sofia Nizharadze
2012 azeri Baku Temo Kvirkvelia Sopho Toroshelidze
2013 svéd Malmö Liza Tsiklauri
2014 dán Koppenhága Lado Tatishvili és Tamuna Museridze Szopo Gelovani és Nodiko Tatisvili
2015 osztrák Bécs Natia Bunturi
2016 svéd Stockholm Tuta Chkheidze Nina Sublatti
2017 ukrán Kijev Demetre Ergemlidze Nika Kocharov
2018 portugál Lisszabon Tamara Milanova
2019 izraeli Tel-Aviv Helen Kalandadze és Gaga Abashidze (összes adás)
 Nodiko Tatisvili (döntő)		 Gaga Abashidze
2021 holland Rotterdam Nika Lobiladze Oto Nemsadze
2022 olasz Torino Helen Kalandadze
2023 brit Liverpool Archil Sulakevidze
2024 svéd Malmö

Díjak[szerkesztés]

Barbara Dex-díj[szerkesztés]

Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
2011 Eldrine One More Day 9. 110  Németország, Düsseldorf

Marcel Bezençon-díj[szerkesztés]

Kategória Év Előadó Dal Zeneszerző(k)
Szöveg / zene 		Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Sajtódíj 2013 Sopho Gelovani és Nodiko Tatishvili Waterfall Thomas G:son és Erik Bernholm 15. 50  Svédország, Malmö

Galéria[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Georgia will not participate in Moscow Eurovision. esctoday.com. [2008. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 27.)
  2. ↑ Georgia returns to the Eurovision Song Contest. esctoday.com. [2008. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 19.)
  3. ↑ a b Georgia drops out of Eurovision over Putin song. AFP. [2009. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 11.)
  4. ↑ Georgia returns to Eurovision in 2010. esctoday.com. [2009. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 23.)
  5. ↑ Georgia's Nina Sublatti says "Warrior" rails against Russian occupation (amerikai angol nyelven). wiwibloggs, 2019. június 22. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  6. ↑ Herbert, Emily: Georgia: Tornike Kipiani Will Represent Georgia at Eurovision 2021 (brit angol nyelven). Eurovoix, 2020. március 19.
  7. ↑ Grúzia indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 19.)
  8. ↑ 2007-es grúz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 18.)
  9. ↑ 2010-es grúz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. [2010. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 27.)
  10. ↑ 2008-as grúz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 18.)
  11. ↑ 2009-es grúz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. [2009. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 18.)
  12. ↑ 2011-es graze nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  13. ↑ Georgia is looking for its star for Baku! (angol nyelven). Eurovision.tv, 2011. december 16. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  14. ↑ Nodi Tatishvili & Sophie Gelovani to represent Georgia in Malmö (angol nyelven). Eurovision.tv, 2012. december 31. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  15. ↑ Georgian Eurovision representative announced tomorrow (angol nyelven). Eurovision.tv, 2014. február 3. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  16. ↑ Georgia: National final on January 14 (angol nyelven). Eurovision.tv, 2014. december 3. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  17. ↑ Granger, Anthony: Georgia: Nika Kocharov and Young Georgian Lolitas To Eurovision 2016 (brit angol nyelven). Eurovoix, 2015. december 15. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  18. ↑ Granger, Anthony: Georgia: Call For Eurovision 2017 Entries (brit angol nyelven). Eurovoix, 2016. november 4. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  19. ↑ Music band Iriao will present Georgia at 2018 ESC (amerikai angol nyelven). 1TV. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  20. ↑ 18 acts are confirmed for Eurovision 2021! (angol nyelven). Eurovision.tv, 2020. május 16. (Hozzáférés: 2021. március 1.)
  21. ↑ Herbert, Emily: Georgia: Tornike Kipiani Will Represent Georgia at Eurovision 2021 (brit angol nyelven). Eurovoix, 2020. március 19. (Hozzáférés: 2021. március 1.)

További információk[szerkesztés]

Az Eurovíziós Dalfesztiválon részt vevő országok
Aktív EBU-tagországok (39)
Öt Nagy (5)
Tagországok (34)
Inaktív EBU-tagországok (9)
Korábbi EBU-tagországok (2)
Már nem létező EBU-tagországok (2)
Debütálását tervezte, de nem indult el (2)
Lehetséges jövőbeni EBU-tagországok (3)
A vastag betűs országok legalább egyszer győztek már a dalfesztiválon.
Grúzia az Eurovíziós Dalfesztiválokon
 
Előadók
 
Dalok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Grúzia_az_Eurovíziós_Dalfesztiválokon&oldid=26448939”