Ausztrália az Eurovíziós Dalfesztiválokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
EuroAustralia.svg Ausztrália
Adatok
Műsorsugárzó Special-Broadcasting-Service-Logo.svg
Nemzeti döntő Eurovision: Australia Decides (2019–2020, 2022–)
Belső kiválasztás 2015–2018, 2021
Részvételek és eredmények
Részvételek 7 (6 döntő)
Első részvétel 2015
Legjobb eredmény 2. (2016)
Legrosszabb eredmény 14. (2021 elődöntő)
Összpontszám a döntőkben 2004 óta 1388 (13.)
Külső hivatkozások
Honlap Az SBS eurovíziós honlapja
Ausztrália profilja a eurovision.tv-n

Ausztrália eddig hét alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Az ausztrál műsorsugárzó a Special Broadcasting Service (SBS), amely társult tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 2015-ben csatlakozott a versenyhez.

Története[szerkesztés]

Évről évre[szerkesztés]

Az ausztrál SBS televízió több mint 30 éve, 1983 óta közvetíti az Eurovíziós Dalfesztivált. A dalfesztivál évről évre népes nézőközönséget vonz és nagy népszerűségnek örvend Ausztráliában, elsősorban az ország erőteljes európai politikai és kulturális kapcsolatai miatt.

2009-ben volt először önálló ausztrál kommentátora a versenynek Julia Zemiro és Sam Pang személyében. 2017 óta Myf Warhurst és Joel Creasey kommentálja a műsort az ausztrál nézőknek.

Ausztrália 2014-ben küldött egy vendégprodukciót, melyet versenyen kívül, a második elődöntő szavazási szünetében közvetítettek. Ekkor Jessica Mauboy adta elő Sea of Flags című dalát, mely kifejezetten erre az alkalomra íródott.

2015. február 10-én jelentették be, hogy Ausztrália is küld versenydalt a 60. dalfesztiválra. Emellett jogot kaptak arra, hogy szavazzanak mindkét elődöntőben és a döntőben is. Erre korábban egyetlen ország esetében sem volt példa. Az ausztrál versenyző közvetlenül a döntőbe jutott, és ugyanazokkal a feltételekkel versenyzett, mint a többi ország. Minden ország szavazhatott az ausztrál dalra is, viszont továbbra is fennállt az a szabály, hogy senki sem szavazhat a saját országára. (Ausztrália automatikus döntőbe jutásának az volt a magyarázata, hogy nem szerették volna, ha csökkenti a többi, elődöntőkön résztevevő országok döntőbe jutási esélyét.) Az ország első hivatalos indulója Guy Sebastian és a Tonight Again című dal végül az 5. helyet szerezte meg a bécsi döntőn. Ha Ausztrália megnyerte volna a versenyt, akkor az SBS lett volna a társ-házigazdája a következő versenynek, melyet egy európai országban rendeztek volna meg egy EBU-tag műsorszolgáltató társasággal közösen.

Ausztrália az eredeti tervek szerint csak egyszeri lehetőséget kapott a részvételre, viszont ha megnyerte volna a versenyt, akkor jogot nyert volna arra, hogy a következő Eurovízión is részt vegyen. Később, 2015. november 17-én bejelentették, hogy az ország a soron következő, stockholmi versenyen is indulhat, ezúttal viszont részt kell vennie az egyik elődöntőben. Az SBS Dami Im dél-koreai származású énekesnő Sound of Silence című dalát választotta az ország képviseletére, így ő lett az első ázsiai énekes az Eurovízión. 2016-ban új szavazási rendszert vezettek be; az 1975-2015 között használatos rendszer szerint Ausztrália nyerte volna a 2016-os versenyt. Az új szabályok értelmében viszont a második helyen végeztek. 2017-ben Isaiah Firebrace-el a 9. helyezést érték el, 2018-ban pedig eddigi legrosszabb eredményület (20. hely) szerezték meg a 2014-ben vendégprodukcióként fellépő Jessica Mauboy-al. 2019-ben bejelentették, hogy ezúttal a szigetország először nemzeti döntővel választja ki indulóját, aki végül Kate Miller-Heidke és a Zero Gravity című dal lett.[1] Nem sokal a döntő után az EBU bejelentette, hogy öt évre meghosszabbítják Ausztrália részvételét a dalversenyen.[2]

2020-ban Montaigne és a Don’t Break Me nyerte el az indulás jogát a nemzeti döntőn, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. Az ausztrál műsorsugárzó jóvoltából az énekesnő lehetőséget kapott az ország képviseletére a következő évben egy új versenydallal, melynek címe Technicolour volt. Április 20-án az SBS bejelentette, hogy az ország delegációja nem tud a helyszínre utazni, ezért az énekesnő előre felvett live-on-tape produkciójával versenyeztek.[3] Ausztrália volt az első és egyetlen ország, amelyik bejelentette, hogy nem vesznek részt élőben a versenyen. A május 18-i elődöntőben végül az ország eurovíziós történelme során először nem sikerült kvalifikálni magát a döntőbe. A következő évben azonban bejutottak a döntőbe, ahol tizenötödik helyen végeztek.

Nyelvhasználat[szerkesztés]

A nyelvhasználatot korlátozó szabály 1999-ig volt érvényben, vagyis Ausztrália 2015-ös debütálásakor már szabadon megválaszthatták az indulók, hogy milyen nyelvű dallal neveznek.

Ausztrália eddigi hét dalának mindegyike teljes egészében angol nyelvű volt. Nem meglepő, hogy Ausztrália a szabad nyelvhasználat éveiben is a saját nyelvén énekelt, hiszen hagyományosan előnynek tekintik, ha valaki angol nyelvű dallal nevez. A többi részt vevő ország – melyeknek nem hivatalos nyelve az angol – gyakran angol nyelvű dalokkal nevezett, amikor lehetőség volt rá.

Nemzeti döntő[szerkesztés]

Ausztráliában nem alakult ki hagyományos, minden évben megrendezett nemzeti válogató. 2015 és 2018 között az ausztrál köztévé belső kiválasztással választotta ki az előadókat és dalokat. 2019-ben először rendeztek nemzeti döntőt Eurovision: Australia Decides névvel.[4] A sorozat egyfordulós volt, összesen tíz dal versenyzett az eurovízióra való kijutásért, ahol egy többtagú szakmai zsűri és a nézők választották ki az ausztrál eurovíziós dalt. 2020-ban nem változtattak a formátumon, azonban 2021-ben nem rendezték meg a műsort, mivel a 2020-as képviselőjük új lehetőséget kapott a műsorszolgáltatótól, miután elmaradt a verseny a Covid19-pandémia miatt.[5] 2022-től ismét ezzel a műsorral választják ki dalukat a versenyre.[6]

Résztvevők[szerkesztés]

Év Előadó Dal Magyar fordítás Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
2015 Guy Sebastian Tonight Again Ma éjjel újra 5. 196 Automatikusan döntős
2016 Dami Im Sound of Silence A csend hangja 2. 511 1. 330
2017 Isaiah Don’t Come Easy Nem jön könnyen 9. 173 6. 160
2018 Jessica Mauboy We Got Love Szeretet kaptunk 20. 99 4. 212
2019 Kate Miller-Heidke Zero Gravity Nulla gravitáció 9. 284 1. 261
2020 Montaigne Don’t Break Me Ne törj össze! Elmaradt a verseny
2021 Montaigne Technicolour Színpompa Nem jutott be a döntőbe 14. 28
2022 Sheldon Riley Not the Same Nem ugyanaz 15. 125 2. 243
2023

Szavazástörténet[szerkesztés]

2015–2022[szerkesztés]

Ausztrália a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben:

Hely Ország Pont
1.  Svédország 64
2.  Belgium 44
3.  Moldova 42
4.  Izrael 38
5.  Szerbia 36
6.  Csehország 35
7.  Málta 32
8.  Lengyelország 31
9.  Ukrajna 31
10.  Írország 26

Ausztrália a következő országoktól kapta a legtöbb pontot az elődöntőben:

Hely Ország Pont
1.  Lengyelország 73
2.  Belgium 66
3.  Izrael 60
4.  Svédország 47
5.  Finnország 44
6.  Németország 42
7.  Dánia 40
8.  Lettország 40
9.  Ukrajna 38
10.  Izland 38

Ausztrália még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országnak: Albánia

Ausztrália a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Svédország 71
2.  Ukrajna 44
3.  Belgium 39
4.  Izland 38
5.  Franciaország 37
6.  Egyesült Királyság 36
7.  Moldova 33
8.  Bulgária 33
9.  Spanyolország 32
10.  Olaszország 32

Ausztrália a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben:

Hely Ország Pont
1.  Svédország 75
2.  Lengyelország 60
3.  Egyesült Királyság 59
4.  Izland 56
5.  Finnország 54
6.  Dánia 52
7.  Spanyolország 50
8.  Németország 50
9.  Moldova 46
10.  Izrael 45

Ausztrália még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Albánia, Fehéroroszország, Görögország, Magyarország, Montenegró, San Marino és Szlovénia

Ausztrália még sosem kapott pontot a döntőben a következő országtól: Litvánia

Háttér[szerkesztés]

Év Rendező Kommentátor Pontbejelentő
19832000 kommentár nélkül vagy kommentár a BBC-n keresztül Nem vettek részt
2001 dán Koppenhága Mary Coustas
2002 észt Tallinn kommentár a BBC-n keresztül
2003 lett Riga Des Mangan
2004 török Isztambul
20052008 Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
2009 orosz Moszkva Julia Zemiro és Sam Pang Nem vettek részt
2010 norvég Oslo
2011 német Düsseldorf
2012 azeri Baku
2013 svéd Malmö
2014 dán Koppenhága
2015 osztrák Bécs Lee Lin Chin
2016 svéd Stockholm
2017 ukrán Kijev Myf Warhurst és Joel Creasey
2018 portugál Lisszabon Ricardo Gonçalves
2019 izraeli Tel-Aviv Electric Fields
2021 holland Rotterdam Joel Creasey
2022 olasz Torino Courtney Act
2023 n. a. n. a. n. a.

Díjak[szerkesztés]

Marcel Bezençon-díj[szerkesztés]

Kategória Év Előadó Dal Zeneszerző(k)
Szöveg / zene
Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Zeneszerzői díj 2016 Dami Im Sound of Silence Anthony Egizii és David Musumeci 2. 511  Svédország, Stockholm
2019 Kate Miller-Heidke Zero Gravity Kate Miller-Heidke és Keir Nuttall 9. 285  Izrael, Tel-Aviv

Galéria[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Australia decides: Kate Miller-Heidke is going to Eurovision 2019 (angol nyelven). Programs. (Hozzáférés: 2019. március 23.)
  2. Australia secures spot in Eurovision for the next five years. eurovision.tv. (Hozzáférés: 2019. március 23.)
  3. Montaigne: “I’m still absolutely stoked I can present Technicolour” (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2021. április 20. (Hozzáférés: 2021. május 18.)
  4. Australia announces national selection show for Eurovision 2019 (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2018. október 14.
  5. National selection 'Eurovision – Australia Decides' will be back in 2020 (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2019. augusztus 29.
  6. 🇦🇺 Australia: 'Eurovision - Australia Decides' Returns for 2022 (brit angol nyelven). Eurovoix, 2021. augusztus 26.

További információk[szerkesztés]