Oroszország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oroszország
Adatok
Műsorsugárzó |
Nemzeti döntő1994, 2003, 2005, 2008–2010, 2012, 2021
Belső kiválasztás1995, 1997, 2000–2004, 2006–2007, 2011, 2013–2016, 2018–2020
Részvételek és eredmények
Részvételek23 (22 döntő)
Első részvétel1994
Legjobb eredmény1. (2008)
Legrosszabb eredmény15. (2018 elődöntő)
RendezésekMoszkva 2009
Összpontszám a döntőkben 2004 óta2999 (4.)
Külső hivatkozások
HonlapA Rosszija 1 eurovíziós honlapja
Oroszország profilja a eurovision.tv-n
SablonWikidataSegítség

Oroszország huszonhárom alkalommal vett részt 1994 és 2021 között az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Az orosz műsorsugárzó a Pervij Kanal és a Rosszija 1, amelyek 1993-ban lettek tagjai az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1994-ben csatlakoztak a versenyhez. A két műsorsugárzó felváltva közvetíti a versenyt és nevezi az orosz indulót.

Oroszország eddig egy alkalommal, 2008-ban aratott győzelmet.

Története[szerkesztés]

Évről évre[szerkesztés]

Oroszország 1994-ben vett részt először, és az első tízben végzett. Ezt azonban rossz eredmények követték, ami miatt az 1993 és 2003 között érvényben lévő kieséses rendszer értelmében több évet is ki kellett hagyniuk.

A 2008-as verseny helyszíne.

A visszatérés után sokkal sikeresebbek voltak: 2000-ben és 2006-ban másodikak, 2003-ban és 2007-ben harmadikak lettek. 2003-ban nagyon közel kerültek a győzelemhez, mindössze három ponttal kaptak kevesebbet, mint a győztes. 2008-ban két évvel korábbi versenyzőjük, Dima Bilannak sikerült megszerezni az első győzelmét Oroszországnak, így a 2009-es versenynek Moszkva adott otthont. 2009-ben, majd egy évvel később is a 11. helyen végeztek.

2011-ben a 16. helyet érték el. 2012-ben az első elődöntő megnyerése után a döntőben a 2. helyen végeztek; a következő 4 évben is ott voltak a legjobb 10 között (2013-ban ötödikek, 2014-ben hetedikek, 2015-ben másodikak, 2016-ban megnyerték a nézői szavazást, az új szavazási rendszer bevezetésének következtében azonban végül a harmadik helyen végeztek). 2017-ben az ukrán hatóságok kitiltották három évre Ukrajnából az orosz versenyzőt, Julia Samoylovát és az EBU több lehetőséget is felajánlott, de az orosz műsorsugárzó végül visszalépett a versenytől.[1] 2018-ban az énekesnő új lehetőséget kapott, hogy képvisje az országot, akinek nem sikerült bejutnia a döntőbe, így az oroszok legrosszabb eredményét szerezte meg. 2019-ben ismét egy visszatérő előadó indult Oroszország színeiben Sergey Lazarev személyében, aki csak úgy, mint 2016-ban, ismét harmadik helyen végzett.

2020-ban a Little Big képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. Versenydaluk, az Uno, később a legtöbb megtekintéssel rendelkező videó lett a dalfesztivál hivatalos YouTube csatornáján.[2] Az orosz műsorsugárzó jóvoltából végül nem kaptak újabb lehetőséget az ország képviseletére a következő évben, habár előzetesen jelezték részvételi szándékukat a versenyen. 2021-ben az elődöntőből harmadik helyezettként sikeresen továbbjutott a döntőbe Manizha, ahol ismét a legjobb tízben, a kilencedik helyen végeztek. 2022-ben eredetileg szerepeltek a résztvevők listáján, viszont az orosz-ukrán krízis következtében több résztvevő ország műsorsugárzója arra kérte az EBU-t, hogy zárja ki az országot. Február 25-én az EBU közlemény adott ki, amelyben kifejtették, hogy Oroszország nem vehet részt a torinói versenyen.[3]

Nyelvhasználat[szerkesztés]

Oroszország 1994-es debütálásakor még érvényben volt a nyelvhasználatot korlátozó szabály. Ennek értelmében indulóiknak az ország hivatalos nyelvén, vagyis orosz nyelven kellett énekelniük. Ezt a szabályt 1999-ben eltörölték, azóta főleg angol nyelvű dalokkal neveztek.

Oroszország eddigi huszonhárom dalából tizenhat angol nyelvű, öt orosz nyelvű, egy angol és udmurt, egy pedig orosz és ukrán kevert nyelvű volt.[4]

Nemzeti döntő[szerkesztés]

Oroszországban nem alakult ki hagyományos, minden évben megrendezett nemzeti válogató. Az orosz műsorsugárzó általában a nemzeti döntő nélküli belső kiválasztás mellett döntött, eddig nyolcszor rendeztek orosz nemzeti döntőt, legutóbb 2021-ben.

1994-ben kilenc dal közül egy zsűri választotta ki az ország első indulóját.[5] A következő nemzeti döntőre 2005-ig kellett várni, ekkor a döntőt már három elődöntő is megelőzte, és a győztest a nézők választották ki telefonos szavazás segítségével.[6]

2008-ban a huszonhét fős mezőnyből egy zsűri és a nézők közösen alakították ki az eredményt,[7] míg 2009-ben tizenhat előadó közül két fordulós szavazás során választották ki a győztest. Az első körben a nézők kiválasztották a három legjobbat, és közülük egy zsűri választott.[8]

Résztvevők[szerkesztés]

Év Előadó Dal Magyar fordítás Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
1994 Youddiph Eternal Wanderer Örök vándor 9. 70 Nem volt elődöntő
1995 Philipp Kirkorov Kolibelnaya dlya vulkana Altatódal egy vulkánhoz 17. 17
1996 Andrey Kosinskiy Ya eto ya Az vagyok, ami vagyok Nem jutott ki a dalfesztiválra
1997 Alla Pugacheva Primadonna 15. 33
2000 Alsou Solo Egyedül 2. 155
2001 Mumiy Troll Lady Alpine Blue Alpesi kék hölgy 12. 37
2002 Prime Minister Northern Girl Északi lány 10. 55
2003 t.A.T.u Ne ver', ne boysia Ne higgy, ne félj 3. 164
2004 Julia Savicheva Believe Me Higgy nekem 11. 67 Automatikusan döntős
2005 Natalia Podolskaya Nobody Hurt No One Senki nem bánt senkit 15. 57 Automatikusan döntős
2006 Dima Bilan Never Let You Go Sosem hagylak elmenni 2. 248 3. 217
2007 Serebro Song #1 Első dal 3. 207 Automatikusan döntős
2008 Dima Bilan Believe Hinni 1. 272 3. 135
2009 Anastasia Prikhodko Mamo Anya 11. 91 Automatikusan döntős
2010 Peter Nalitch & Friends Lost and Forgotten Elveszve és elfelejtve 11. 90 7. 74
2011 Alexey Vorobyov Get You Elkaplak 16. 77 9. 64
2012 Buranovskiye Babushki Party for Everybody Buli mindenkinek 2. 259 1. 152
2013 Dina Garipova What If Mi van, ha 5. 174 2. 156
2014 Tolmachevy Sisters Shine Ragyogás 7. 89 6. 63
2015 Polina Gagarina A Million Voices Egy millió hang 2. 303 1. 182
2016 Sergey Lazarev You Are the Only One Te vagy az egyetlen 3. 491 1. 342
2018 Julia Samoylova I Won’t Break Nem fogok összetörni Nem jutott be a döntőbe 15. 65
2019 Sergey Lazarev Scream Sikítás 3. 370 6. 217
2020 Little Big Uno Egy Elmaradt a verseny
2021 Manizha Russian Woman Orosz nő 9. 204 3. 225

Visszaléptetett indulók[szerkesztés]

Év Előadó Dal Magyar fordítás
2017 Julia Samoylova Flame Is Burning Ég a láng

Rendezések[szerkesztés]

Év Város Helyszín Műsorvezető(k)
2009  Oroszország, Moszkva Olimpiai Stadion Natalia Vogyanova, Andrej Malahov, Alszu, Ivan Urgant

Háttér[szerkesztés]

Év Rendező Kommentátor Pontbejelentő
1993 ír Millstreet Vadim Dolgachyov Nem vettek részt
1994 ír Dublin Sergei Antipov Irina Klenskaya
1995 ír Dublin Marina Danielyan
1996 norvég Oslo Vadim Dolgachyov Nem vettek részt
1997 ír Dublin Philipp Kirkorov és Sergei Antipov Arina Sharapova
1998 brit Birmingham Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
1999 izraeli Jeruzsálem Aleksej Zhuravlev és Tatjana Godunova Nem vettek részt
2000 svéd Stockholm Zhanna Agalakova
2001 dán Koppenhága Alexander Anatolievich és Konstantin Mikhailov Larisa Verbickaya
2002 észt Tallinn Yuriy Aksuta és Elena Batinova Arina Sharapova
2003 lett Riga Yana Churikova
2004 török Isztambul
2005 ukrán Kijev
2006 görög Athén Yuriy Aksuta és Tatjana Godunova
2007 finn Helsinki Yuriy Aksuta és Elena Batinova
2008 szerb Belgrád Dmitry Guberniev és Olga Shelest Oxana Fedorova
2009 orosz Moszkva Yana Churikova (összes adás)
Philipp Kirkorov (elődöntők)
Aleksey Manuylov (döntő)
Ingeborga Dapkunaite
2010 norvég Oslo Dmitry Guberniev és Olga Shelest Oxana Fedorova
2011 német Düsseldorf Yuriy Aksuta és Yana Churikova Dima Bilan
2012 azeri Baku Dmitry Guberniev és Olga Shelest Oxana Fedorova
2013 svéd Malmö Yuriy Aksuta és Yana Churikova Alsou
2014 dán Koppenhága Dmitry Guberniev és Olga Shelest
2015 osztrák Bécs Yuriy Aksuta és Yana Churikova Dmitry Shepelev
2016 svéd Stockholm Dmitry Guberniev és Ernest Matskyavichys Nyusha
2017 ukrán Kijev Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt
2018 portugál Lisszabon Yuriy Aksuta és Yana Churikova Alsou
2019 izraeli Tel-Aviv Dmitry Guberniev és Olga Shelest Ivan Bessonov
2021 holland Rotterdam Yuriy Aksuta és Yana Churikova Polina Gagarina
2022 olasz Torino Nem vettek részt és nem közvetítették a versenyt

Díjak[szerkesztés]

Barbara Dex-díj[szerkesztés]

Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
2003 t.A.T.u. Nye ver, nye bojszja 3. 164  Lettország, Riga

Marcel Bezençon-díj[szerkesztés]

Kategória Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Sajtódíj 2016 Sergey Lazarev You Are the Only One 3. 491  Svédország, Stockholm

ESC Radio Awards[szerkesztés]

Kategória Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Legjobb férfi előadó 2008 Dima Bilan Believe (Dima Bilan-dal) 1. 272  Szerbia, Belgrád
Legjobb dal
Legjobb női előadó 2015 Polina Gagarina A Million Voices 2. 303  Ausztria, Bécs
Legjobb férfi előadó 2016 Sergey Lazarev You Are the Only One 3. 491  Svédország, Stockholm
Legjobb dal

Galéria[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. EBU: (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2017. április 13.
  2. Eurovision this month: 'Uno' breaks records & artists prepare for 2021 (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2020. július 31.
  3. EBU statement regarding the participation of Russia in the Eurovision Song Contest 2022 (brit angol nyelven). Eurovision.tv, 2022. február 25.
  4. Oroszország indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
  5. 1994-es orosz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
  6. 2005-ös orosz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
  7. 2008-as orosz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
  8. 2009-es orosz nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. [2009. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 22.)

További információk[szerkesztés]