Mia Martini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mia Martini
Mia Martini 1973-ban
Mia Martini 1973-ban
Életrajzi adatok
Születési név Domenica Berté
Született 1947. szeptember 20.
Bagnara Calabra
Elhunyt 1995. május 12. (47 évesen)
Cardana al Campo
Pályafutás
Műfajok popzene
Tevékenység énekesnő, dalszerzőnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mia Martini témájú médiaállományokat.

Mia Martini, született Domenica Berté (Bagnara Calabra, 1947. szeptember 20.Cardana al Campo, 1995. május 12.) világhírű olasz könnyűzenei énekes-dalszerzőnő.

Élete[szerkesztés]

Gyermek és fiatalkora[szerkesztés]

Családjában a négy leánygyermek közül ő volt a második. Nővére, Leda 1945-ben, szintén dalszerző-énekes húga, Loredana 1950-ben, Olivia 1957-ben született. Édesapjuk Giuseppe Amades Berté latin-görög szakos középiskolai tanár volt, akinek erőszakos viselkedése beárnyékolta a család életét és az énekesnő és testvérei gyerekkorát. Az édesapja hordóval verte édesanyját, amikor a családi otthonban Beethoven egyik zenéje szólt, abból tudta, hogy apja megint bántalmazza édesanyját így húgát, Loredanát mindig magával vitte a közeli tengerpartra. Egyik alkalommal félve apja erőszakosságától megszökött otthonról, mikor angolból 4-es jegyet kapott (ami olasz iskolarendszerben az elégtelen osztályzatnak felel meg) és Rómában találták meg. Teste tele volt karcolásokkal. [1]

Édesapja édesanyjával való szakítás után Marchébe költözött tanári állást vállalt, mivel anyjukkal való rossz viszonya miatt átmenetileg otthagyta őket.

1964-ben megnyerte a bellariai zenei fesztivált a Come puoi farlo tu (Hogy tudod azt megtenni) című dalával, Mimi Berté néven. Ezt újabb siker, az Ed ora che abbiamo litigato (Most, hogy épp veszekedtünk) című követte. Zenéjében olyan előadók voltak rá hatással mint Etta James és Aretha Franklin. Akkoriban költözött szüleivel és testvéreivel Rómába. Itt húgával Loredanaval és Renato Zeróval alkottak triót.

1969-ben négy hónapnyi börtönbüntetésre ítélték, mivel Szardínián egy diszkóban marihuána cigarettát birtokolt.[2]

1970-es évek: Fénykora[szerkesztés]

Mia Martini és húga, Loredana Berté 1973-ban

1970-ben találkozott Alberto Crocetta ügyvéddel és Patty Pravo énekesnővel, akik segítették karrierjében. Ekkor döntött úgy Mal, a Piper Club kiadó tulajdonosa, hogy a nemzetközi piaci lehetőségnek megfelelően Domenica felvegye a Mia Martini művésznevet. A Mia keresztnevet Mia Farrow-tól kölcsönözte, a Martinit pedig abból a három dologból vette, amikről a külföldieknek elsőként Olaszország jut eszükbe: spagetti, pizza és Martini. 1972-ben immáron ezen a néven aratta első komoly sikerét; a Piccolo uomo (Kis férfi) című dalával megnyerte a Festivalbárt, a dalhoz színes videó készült és Lignano Sabbiadoro üdülőtelepülésen forgatták.[3]

A Piccolo uomo német, spanyol és francia nyelven is megjelent, emiatt az NSZK-ban, Franciaországban és Spanyolországban is ismertté vált az énekesnő. 1973-ban a Minuetto (Menüett) dal aratott komoly sikereket, ez utóbbi dallal részt vett az 1973-as Canzonissima műsorban is.[4]

Lemezei számos országba eljutottak, dalai spanyolul, franciául és németül is megjelentek. A francia közönség őt tartotta az olasz Édith Piafnak, jellegzetes hangja miatt.

1977-ben ő képviselte hazáját a Londonban megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol a 18 versenyző közül a 13. helyezést érte el Libera (Szabad nő) című dalával. Ebben az évben kezdett együtt dolgozni Ivano Fossatti énekes-dalszövegíróval, akivel szerelmi viszonyba is került és szintén ebben az évben részt vett Tokióban a Yamaha Festiválon, amin megnyerte a fesztivál Kritikusok Díját a Ritratto di donna (Női képmás) című dalával.

1978-ban duettet énekelt Charles Aznavour francia sanzonénekessel Párizsban az Olympia színházban.

1980-as évek: Átmeneti visszavonulása és újabb siker[szerkesztés]

Anyagi és egészségi (méhfibróma) gondok nyomasztották.

1981-ben egyéves szünet után visszatért a zenei életbe, két komoly műtétet hajtottak végre hangszálain, mivel 1979-ben csomót fedeztek fel a hangszálain. Az énekesnő a műtét után 1 évig néma volt. Hangja ennek köszönhetően vált jellegzetesen rekedtessé. A külsejét teljesen megváltoztatta: rövid, fiúsra vágatta haját és vastagabb szemöldököt hagyott meg magának. Az énekesnő a műtét miatt abban sem volt biztos, hogy egyáltalán tud-e a műtét után énekelni.[5] [6]

A rengeteg kritika miatt megszólalt Loredana Berté énekesnő is, akit felháborított a zeneipar hozzáállása és az, hogy a nővére énekesként nem kapja meg azt az elismerést, amit megérdemelne.

1982-ben részt vett a Sanremói Fesztiválon E non finisce mica il cielo (Az égnek egyáltalán nincs vége) című dallal, amit Ivano Fossati írt neki. A fesztiválon azonban nem jutott be a döntőbe. Ebben az évben segített húgának Loredanának a Non solo una signora (Nem csupán nő) című dala elkészítésében.

1983-ban visszavonult a zenei élettől, mert - utólag egy interjúban elhangzott - állítása szerint: {{idézet Az életem lehetetlenné vált, bármit is tettem, semmilyen választ nem kaptam és minden ajtót bezártak előttem. Voltak, akik féltek tőlem. Így például elutasították, hogy részt vehessek bármely olyan rendezvényen ahol elvileg én nekem is részt kellett volna vennem. Emlékszem, hogy egy menedzser arra figyelmeztetett, hogy ne vegyek részt egy bizonyos fesztiválon, mert egy lemezkiadó sem állíttatná velem egy színpadra a saját énekeseit. Az egész helyzet vele olyan abszurdnak tűnt, emiatt döntöttem, hogy visszavonulok.}}[7]

1985-ben a DDD lemezkiadó megpróbálta őt újraindítani a zenei életben, Sanremói Fesztiválon adta volna elő a Paolo Conte által írt Spaccami il cuore dalt, de a dalok kiválasztásában illetékes bizottság egyik női tagja még azt is elutasította, hogy egyáltalán meghallgassák Mia énekhangját. Aki megjegyezte, hogy "ha elismerjük őt, akkor a fesztiválnak vége lesz". Emiatt anyagi gondok bántották és a hangulatjavítók rabja lett, ami korai halálát is okozta a későbbiekben.[8]

1989-ben 6 év után visszatért a zenei életbe az Almeno tu nell'universo (Legalább te a Világmindenségben) című dalával, amellyel a 9. helyezést érte el és elnyerte Kritikusok Díját. A figyelem ekkor Loredana húgának Björn Borggal kötött házassága folytán is rájuk irányult. Mina, a másik remek énekesnő volt egyik zenei partnere akkoriban, de több más híres énekessel is együttműködött.

1990-es évek[szerkesztés]

1990-ben a Sanremói Fesztiválra, a La nevicata del '56 ('56 havazása) című dallal tért vissza. (Az 1956 februárjában Rómában pusztított, -35 ○C-os, dermesztő fagyok emlékére.) Még abban az évben Claudio Baglionival a Stelle di stelle (Csillagok csillagai) című duettet énekelte, amely Baglioni Oltre című albumában jelent meg. 1992-ben Sanremóban, a Gli uomini non cambiano (A férfiak nem változnak) című dalával újra nagy sikert aratott. Ugyanebben az évben másodszor is részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválon, ezúttal negyedik helyezést ért el Rapsodia című dalával. 1993-ban szintén a Sanremói Fesztiválon húgával, Loredanával duettet adtak elő a Stiamo come stiamo (Vagyunk, akik vagyunk) című dalt, amely a 14. helyet érte el.

Halála[szerkesztés]

1995 elején Mia bejelentette, hogy turnéra indul Mimmo Cavallo énekes-dalszerzővel, annak ellenére, hogy ekkor már pár éve méhfibrómában szenvedett, amit nem akart megműttetni, mert féltette a hangját. Emiatt véralvadásgátló gyógyszert kezdett szedni. Barátai, kollégái és családja is ezt teszi utólag felelőssé Mia haláláért. Acirealében és Bariban is kórházi kezelésben részesült erős gyomor- és a bal karjában érzett fájdalom miatt.

Május 14-én menedzsere, aki már napok óta nem tudta felvenni a kapcsolatot Miával, a rendvédelmi erők segítségét kérte, hogy a Mia apjának Varese megyében Cardano al Campo településen található házába bejusson (az énekesnő itt lakott már egy hónapja, hogy közel legyen édesapjához, akivel évekkel azelőtt összeveszett). A házban megtalálták Mia holttestét, Busto Arsizio ügyésze boncolást rendelt el, amely megállapította, hogy halálát kokain túladagolás következtében kialakult szívmegállás okozta.[9]

Énekversenyeken[szerkesztés]

Azzurro[szerkesztés]

  • 1989: Donna
  • 1990: Danza pagana
  • 1992: Cu'mme és O' marenariello

Cantagiro[szerkesztés]

  • 1971: Amore...amore...un corno és Padre davvero
  • 1972: Piccolo uomo
  • 1990: Donna, Danza pagana, Domani più su, Un altro atlantico, Piccolo uomo, Minuetto, E non finisce mica il cielo, La nevicata del '56, Almeno tu nell'universo és Quante volte
  • 1992: Gli uomini non cambiano, Lacrime és Minuetto - három szakaszt megnyert
  • 1993: Vieneme (Enzo Gragnaniello és Roberto Murolo közreműködésével)

Canzoniere dell'estate[szerkesztés]

  • 1992: Rapsodia
  • 1993: Vieneme (Enzo Gragnaniello és Roberto Murolo közreműködésével)

Caravella dei successi[szerkesztés]

  • 1975: Al mondo

Eurofestival[szerkesztés]

  • 1977, London: Libera - 13. hely
  • 1992, Malmö: Rapsodia - 4. hely

Sanremói Fesztivál[szerkesztés]

  • 1982: E non finisce mica il cielo - döntős, Kritikusok Díja
  • 1989: Almeno tu nell'universo - 9. helyezés, Kritikusok Díja
  • 1990: La nevicata del '56 - döntős, Kritikusok Díja
  • 1992: Gli uomini non cambiano - 2. helyezés
  • 1993: Stiamo come stiamo (húgával, Loredana Bertével) - 14. helyezés
  • 1972-ben, az RCA Italiana jelölte Sanremóba, a Credo c. dallal, de a válogatásnál kiesett
  • 1976-ban, a Ricordi jelölte Sanremóba, a L'amore è il mio orizzonte, aztán meg is jelentette
  • 1981-ben, a DDD jelölte Sanremóba, az E ancora canto, aztán bekerült Mimì c. albumba
  • 1985-ben, a DDD jelölte Sanremóba, a Spaccami il cuore, de kiesett
  • 1994-ben, a Polygram kötelezte a Fesztiválon való fellépésre, az E la vita racconta c. dallal, de segítségül egy lemágneseződött demószalagot küldtek el, így nem győzte meg az elbírálókat.

Festival Italiano[szerkesztés]

  • 1994: Viva l'amore

Festivalbar[szerkesztés]

  • 1972: Piccolo uomo - 1. helyezés
  • 1973: Minuetto - 1. helyezés
  • 1974: Inno - vendégfellépő
  • 1975: Donna con te - 4. helyezés
  • 1976: Che vuoi che sia... se t'ho aspettato tanto - 7. helyezés
  • 1978: Vola
  • 1981: Ti regalo un sorriso
  • 1989: Donna - Martini Mia c. albumával aranylemezes lett
  • 1990: Domani più su - 3. helyezés

Midem, Cannes[szerkesztés]

  • 1973: Tu t'en vas quand tu veux
  • 1975: Sabato
  • 1977: Se finisse qui

Velencei nemzetközi könnyűzenei mustra[szerkesztés]

  • 1972/73: Donna sola - Aranygondola-díj
  • 1973/74: Il guerriero és Bolero
  • 1974/75: Inno és Agapimu
  • 1976/77: Che vuoi che sia... se t'ho aspettato tanto
  • 1981: E ancora canto

Tenco-díj[szerkesztés]

  • 1989: Almeno tu nell'universo és Donna

Saint-Vincent[szerkesztés]

  • 1978: Vola
  • 1982: Bambolina bambolina
  • 1985: Spaccami il cuore
  • 1989: La donna cannone

Garda-parti Aranyvitorla[szerkesztés]

  • 1982: Quante volte
  • 1991: Pensieri e parole

Viva Napoli[szerkesztés]

  • 1994: Luna rossa

World Popular Song Festival Yamaha[szerkesztés]

  • 1977: Ritratto di donna - 1. helyezés

Egyéb dalbemutatók[szerkesztés]

  • 1963: Festival di Bellaria: Come puoi farlo tu - 1. helyezés
  • 1971: Festival di Avanguardie e Nuove Tendenze: Padre davvero - 1. helyezés
  • 1975: Musical de Mallorca: Nevicate - Európai Kritikusok Díja
  • 1981: Girofestival: a Mimì c. albummal
  • 1982: Premiatissima: Quante volte, Io appartango a te és Solo noi
  • 1992: Il Canzoniere dell'estate: Rapsodia
  • 1993: Il Canzoniere dell'estate: Vieneme, Roberto Murolo és Enzo Gragnaniello közreműködésével

Díjak és elismerések[szerkesztés]

  • 1964: 1. helyezés, Festival di Bellaria az Il magone c. dallal
  • 1971: 1. helyezés, Festival di Musica d'Avanguardia e Nuove Tendenze di Viareggio a Padre davvero c. dallal
  • 1972: Premio della critica discografica a Nel mondo, una cosa c. albumért
  • 1972: 1. helyezés, Festivalbar a Piccolo uomo c. dallal
  • 1972: Aranylemez a Piccolo uomo c. dallal
  • 1972: 1. helyezés, Mostra Internazionale di Musica Leggera di Venezia a Donna solával
  • 1973: 1. helyezés, Festivalbar 1973 a Minuetto c. dalért
  • 1973: Aranylemez a Minuetto c. dallal
  • 1973: Ezüstálarc az év legjobb énekesnőjének
  • 1974: Premio Deborah per il miglior trucco
  • 1974: Aranylemez az év másfélmillió példányban eladott lemezért
  • 1975: Premio della Critica di Palma de Mallorca a Nevicatéért
  • 1975: Premio Deborah per il miglior trucco
  • 1975: Premio de Il canzoniere dell'estate az év legjobb énekesének
  • 1975: Telegatto a Vota la voce szavazásban az év legjobb énekesnőjének
  • 1977: Megnyerte a "World Song Popular Festival Yamaha di Tokyo" versenyt, a Ritratto di donnával
  • 1981: Eolo d'oro (Arany Aiolosz) Milazzo városától
  • 1982: a Fesztivál Mia Martini-díja a E non finisce mica il cielo c. dalért
  • 1984: Sigillo d'oro (Aranypecsét) a Rete 4-től
  • 1989: Targa Tenco, az év legjobb előadójának
  • 1989: a Fesztivál Mia Martini-díja a Almeno tu nell'universo c. dalért
  • 1989: Telegatto, az év legjobb előadónőjének
  • 1989: Címlapon az Il mattino 1891 újságban, „megújult sikereiért, amelyek hangja kivételes megjelenítő képességének köszönhetők"
  • 1990: a Fesztivál Mia Martini-díja a La nevicata del '56-ért
  • 1990: Targa Onda TV, Szicília helyi tévéhálózatától
  • 1991: La più bella sei tu és az Almeno tu nell'universo
  • 1992: 1. helyezés Sanremói Fesztiválon
  • 1992: Rokonszenv-díj a Lacrime televíziós bemutató sajtókonferenciáján
  • 1992: Három megnyert szakaszdíj, és 852 pont a Cantagirón
  • 1992: Premio de Il Canzoniere dell'estate az év legjobb előadójának
  • 1992: Premio Civiltà del mare Bagnara Calabra városától

Érdekességek[szerkesztés]

  • Legkeresettebb kislemezei: a Minuetto, Piccolo uomo, Donna sola és Almeno tu nell'universo; -albumai: a Nel mondo, una cosa, Il giorno dopo, Martini Mia és Lacrime.
  • 30 éves pályafutása alatt sokszor váltott lemezkiadót: CAR Juke Box, Durium, Esse Records, RCA Italiana, Dischi Ricordi, Warner Bros Records, DDD, Fonit Cetra, Polygram, RTI Music.
  • 1978-ban részt vett a Stryx c. műsorban Gipsy Stryx szerepében a Bene c. dalával, amelyben máglyán megégetett cigány boszorkányt alakított, válaszként a neki címzett sok átokra.
  • 1982-ben, sok tévés szereplésén azt a zongoraklaviatúrát ábrázoló sálat és övet viselte, amelyet húgától, Loredanától kapott ajándékba.
  • Utolsó fellépőruháit Giorgio Armani tervezte.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  1. "La verità sulla morte di Mimì"Berté accusa il padre padrone. (Hozzáférés: 2017. szeptember 25.)
  2. Mia Martini, vent'anni dopo. Le maldicenze la uccisero ma il suo talento è immortale. repubblica.it, 2015. május 12. (Hozzáférés: 2016. december 23.)
  3. Mia Martini Piccolo uomo (video completo a colori 1972). (Hozzáférés: 2017. szeptember 25.)
  4. Mia Martini, vent'anni dopo. Le maldicenze la uccisero ma il suo talento è immortale. repubblica.it, 2015. május 12. (Hozzáférés: 2016. december 23.)
  5. Buon compleanno Mimì, uccisa dalla calunnia e celebrata in un grande concerto. (Hozzáférés: 2017. szeptember 25.)
  6. Mia Martini, vent'anni dopo. Le maldicenze la uccisero ma il suo talento è immortale. repubblica.it, 2015. május 12. (Hozzáférés: 2016. december 23.)
  7. Mia Martini. radiomargherita.com, 2016. december 9. (Hozzáférés: 2016. december 23.)
  8. Mia Martini. radiomargherita.com, 2016. december 9. (Hozzáférés: 2016. december 23.)
  9. Mia Martini. radiomargherita.com, 2016. december 9. (Hozzáférés: 2016. december 23.)
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap