Latin Unió

Latin Unió
A Latin Unió tagországai
Alapítva	1954. május 15.
Megszűnt	2012. július 31.
Székhely	Párizs ( é. sz. 48° 46′, k. h. 2° 11′48.76666667, 2.18333333)
Latin Unió Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 46′, k. h. 2° 11′48.76666667, 2.18333333
A Latin Unió weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Latin Unió témájú médiaállományokat.

A Latin Unió (spanyolul Unión Latina, portugálul União Latina, franciául Union Latine, románul Uniunea Latină, katalánul Unió Llatina) az 1954-es Madridi Megegyezés nyomán létrehozott kormányközi szervezet, melynek célja az újlatin nyelvű népek identitásának ápolása és kulturális örökségük értékesítése és terjesztése.

A szervezet jellege

A Latin Unió csak 1983 óta működik ténylegesen. Azóta tagjainak száma, a Madridi Megegyezés ratifikálása útján vagy utólagos csatlakozás révén, 12-ről 36-ra nőtt. Ma csaknem az összes olyan országot csoportosítja, amelyek a tagjai lehetnek. Ezek a következő, 1992-ben leszögezett követelményeknek legalább egyikét teljesítik:

• nyelvi követelmények:
  • újlatin hivatalos nyelv;
  • újlatin oktatási nyelv;
  • újlatin nyelv a mindennapi kommunikáció eszközeként és a tömegkommunikációban;
• nyelvi és kulturális követelmények:
  • számottevő újlatin nyelvű irodalom;
  • többségében újlatin nyelvű írott sajtó, úgy a példányszámot, mint a kiadványok számát illetően;
  • nagyarányú újlatin nyelvű televíziós adások;
  • nagyarányú újlatin nyelvű rádióadások;
• kulturális követelmények:
  • közvetlen vagy közvetett ókori római kulturális hagyaték, amelyhez a tagállamok hűségesek, és amelyet gyarapítanak, főleg a latin nyelv és az idegen újlatin nyelvek tanítása útján;
  • a társadalom szervezettsége, főleg a jogrendszer terén;
  • a alapvető szabadságokok, az emberi jogok, a demokrácia, a tolerancia és a vallásszabadság általános elveinek tiszteletben tartása;

A Latin Unió eleinte Spanyolországra, Portugáliára, Latin Amerikára és más volt spanyol és portugál gyarmatokra korlátozódott, de ma a világ minden részén jelen van. 36 állam a tagja és négy kormánynak (Argentínának, Mexikónak, a Szuverén Máltai Lovagrendnek és a Vatikánnak) van megfigyelői státusza. Székhelye Párizsban van. A Latin Unió költségvetését a tagországokra kirótt kötelező hozzájárulások táplálják.

A szervezet sokoldalú, minden tagállamot érintő projekteket fejleszt ki, és képviseleti hálózattal rendelkezik húsz országban.

Az alábbi területeken tevékenykedik:

• a közös hagyaték értékállandóságának biztosítása, terjesztése és védelme, az alkotás és a kulturális cserék támogatása, a latinitás eszméjének fejlesztése és elmélyítése;
• az újlatin nyelvek (spanyol, portugál, francia, olasz, román és katalán) tanításának és tanulásának fellendítése jelenlétük biztosításával a oktatási rendszerek kínálatában és újító tananyagok kifejlesztésével;
• az újlatin nyelvek tudományos és technikai terminológiáinak gazdagítása, a tagországok közötti közreműködés fejlesztése a nyelvekkel kapcsolatos iparágak terén, az internetes hálózatok fejlődésének és használatának az elősegítése a latinitás keretén belül.

Hivatalos nyelvek

A Latin Unió hivatalos nyelvei a spanyol, a francia, az olasz, a portugál, a román és a katalán. Az első négyet használja munkanyelvként. Minden általános elterjedésű szöveget lefordítanak erre a négy nyelvre, és egyeseket románra is.

Tagállamok

A Latin Unió négy földrészen van jelen. Tagállamai a következők:

Andorra Angola Bissau-Guinea Bolívia Brazília Chile Costa Rica Dominikai Köztársaság

Ecuador Egyenlítői-Guinea Elefántcsontpart Franciaország Fülöp-szigetek Guatemala Haiti Honduras

Kelet-Timor Kolumbia Kuba Makaó Moldova Monaco Mozambik Nicaragua

Olaszország Panama Paraguay Peru Portugália Románia San Marino

Salvador São Tomé és Príncipe Spanyolország Szenegál Uruguay Venezuela Zöld-foki Köztársaság

Megfigyelők

• Argentína
• Máltai lovagrend
• Mexikó
• Vatikán

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Union latine című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• A Latin Unió honlapja. Hozzáférés: 2017. március 15.