BCamot 311–313
| BCamot 311–313 | |
| MÁV BCamot 311-313 | |
| Pályaszám | |
| MÁV BCamot 311-313 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | MÁV + MÁVAG |
| Gyártásban | 1926 |
| Műszaki adatok | |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 1020 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 60 km/h |
| Hossz | 19630 /19870* mm |
| Szolgálati tömeg | 38,6 t |
| Tapadási tömeg | 10,0 t |
| Hajtás | kardánhajtású, kúpkerekes |
| Gőzvontatás | |
| Jelleg | 1A' A1’ |
| Teljesítmény | 2x75 LE (2x55 kW) |
| Erőátvitel | mechanikus, 4 fokozatú |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | NAG BM 70 |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Ülőhelyek száma | II/III o. 24/49 db |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A MÁV BCamot 311–313 psz.-ú motorkocsik gőzmotorkocsi alvázra épített, 1A’ Al’ tengelyelrendezésű benzin-mechanikus motorkocsisorozat volt a MÁV-nál. Gyártotta MÁV Istvántelki Főműhely és a MÁVAG Budapesten 1926-ban.
Története[szerkesztés]
A MÁV-nál - hasonlóan a többi vasúttársasághoz - már a 20. század elején történtek próbálkozások a személyszállítás gazdaságossá tételére. Ennek egyik útja a kis személyforgalmú mellékvonalak személy és teherforgalmának szétválasztása, illetve a viszonylag kis számú személyforgalom kiszolgálására a költséges gőzmozdonyok helyett un. motorkocsik alkalmazása. Ám a belsőégésű motorok akkori színvonala még nem tette lehetővé a vasútüzemi felhasználásukat, így az un. gőzmotorkocsikat kezdték el kifejleszteni a század első éveiben. Jelentős részt vállalt ebben a MÁV Gépgyár (később MÁVAG) is. Ám a gőzmotorkocsik üzembiztonsága egyrészt nem volt kielégítő, másrészt nagy volt a karbantartásigényük és kényesek voltak a fűtőanyagra és a tápvízre is.
A század 20-as éveire a robbanómotorok gyors fejlődésnek indultak (nem kis érdeme volt ebben a két magyar mérnök-feltalálónak Bánki Donátnak és Csonka Jánosnak, akik feltalálták a porlasztót és ezzel megoldódott a teljesítményigénynek megfelelő üzemanyag-levegő keverék biztosítása a motornak) és már alkalmasak voltak a vasúti felhasználásra. Így az időközben technikailag túlhaladott gőzmotorkocsik egy részét átépítették robbanómotorosra. Így született meg ez a motorkocsisorozat.
Források[szerkesztés]
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8
