Az Egyesült Királyság világörökségi helyszínei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Stonehenge a Stonehenge, Avebury és a megalit-kultúra környező emlékei néven ismert világörökségi helyszín része.

Az Egyesült Királyság világörökségi helyszíneihez jelenleg 28 helyszín tartozik. Az UNESCO által elismert helyszínek közül 17 található Anglia területén[1], négy Skóciában, három Walesben, egy Észak-Írországban, további egy-egy pedig a tengerentúli brit felségterületnek számító Bermudán, a Pitcairn-szigeteken és a Szent Ilona szigeten.

Az első világörökségi helyszínek az Óriások útja (Giant's Causeway) és a hozzá tartozó tengerpart, a durhami székesegyház és vár, az Ironbridge Gorge ipartörténeti műemlékei, a Studley Királyi Park a Fountains-apátság romjaival, Stonehenge, Avebury és a megalit-kultúra környező emlékei (Anglia), valamint I. Eduárd király várai és városfalai Gwynedd grófságban (Wales) voltak, amelyeket 1986-ban vettek fel a listára. Legutoljára 2009-ben a Pontcysyllte vízvezeték és csatorna lett világörökség.

Az Egyesült Királyság egyike volt azon 26 országnak, amelyek elfogadták az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) alapokmányát. Nagy-Britannia évente 130 000 fonttal járul hozzá a fejlődő országokban található világörökségi helyszínek megóvásához.

A brit kormány tanácsadó szervezeteként működik az United Kingdom National Commission for UNESCO (Egyesült Királyság Nemzeti UNESCO Bizottság), amely egyrészt felelős a világörökségi helyszínek megóvásáért, másrészt tanácsokat ad a kormánynak a világörökségi helyszíneket érintő politikai kérdésekben.

2008-ban az akkor hivatalban lévő kulturális, média és sportminiszter, Andy Burnham, aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy túl sok helyszínt jelölnek a világörökségi listára és felhívta a kormány, hogy vizsgálja felül álláspontját. Ezt részben a helyszínek fenntartásának egyre növekvő költségei, részben pedig a vártnál alacsonyabb bevétel indokolta. A látogatók jelentős része nem is volt tisztában azzal, hogy a világörökségi listára került az adott helyszín.[2]

Az UNESCO által elismert világörökségi helyszínek közül 23 kulturális, négy természeti és egy tartozik a vegyes kategóriába. Ez nagyjából megfelel a világszerte elismert világörökségi helyszínek megoszlásával: ezek közül 77,4% kulturális, 19,8% természeti és csak 2,8% tartozik a vegyes kategóriába. A vegyes kategóriába tartozó Saint Kilda-szigetcsoportot eredetileg (1986-ban) a természeti kategóriába vették fel, de azóta a világörökségi terület határait kiterjesztették és mára magában foglalja az egykor a szigetcsoporton élő közösséget is.

Az alábbi listák tartalmazzák a jelenleg hivatalosan elismert világörökségi helyszíneket, a brit kormány által javasolt helyszíneket és azokat a helyszíneket, amelyeket a javasolt listára neveztek.

Hivatalos helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Királyság világörökségi helyszínei
A világörökségi helyszín megnevezése Kép Típus Felvétel Hivatkozás Megjegyzés
Óriások útja (Giant's Causeway) és a hozzá tartozó tengerpart Causeway-code poet-4.jpg természeti 1986 [1] Az „Óriások útját” több, mint 40 000 bazaltoszlop alkotja, amelyeket a földtörténeit harmadidőszak vulkanikus tevékenysége hozott létre
A durhami székesegyház és vár Durham Cathedral and Castle.jpg kulturális 1986 [2] A durhami katedrális a normann építészet legnagyobb és legkiemelkedőbb példája, míg a katedrális boltozatos mennyezete a gótikus építészet kezdetét jelzi. A katedrálisban találhatók Szent Cuthbert és Beda Venerabilis földi maradványai, ezért jelentős zarándokhely. A vár a durhami hercegérsek székhelye volt.
Ironbridge Gorge ipartörténeti műemlékei Ironbridge002.JPG kulturális 1986 [3] Az Ironbridge Gorge völgyben bányák, gyárak, munkástelepek és az ipari forradalom korában létrehozott közlekedési infrastruktúra maradványai találhatók meg. A környék koksztermelése hozzájárult az ipari forradalom beindításához, míg az itt található híd volt az első, teljesen vasból épített híd, ennek következtében jelentős műszaki és építészeti hatása is volt abban a korban.
A Studley Királyi Park a Fountains-apátság romjaival Fountains Abbey view02 2005-08-27.jpg kulturális 1986 [4] A szerzetesrendek 1536 és 1541 közötti feloszlatása előtt az itt található Fountains-apátság volt az egyik legnagyobb és leggazdagabb ciszteri apátság Angliában, egyike azon keveseknek, amelyeket még a 12. században alapítottak. A királyi park, amely magában foglalja az apátság romjait, jórészt az eredeti terveknek megfelelően maradt fenn és a 19. században nagy hatással volt az európai kertépítésre.
Stonehenge, Avebury és a megalit-kultúra környező emlékei Stonehenge back wide.jpg kulturális 1986 [5] Az újkőkorszaki Avebury és Stonehenge a világ két legnagyobb és lehíresebb megalitikus helyszínei. A kapcsolódó megalitikus helyszínek: Silbury Hill, Beckhampton Avenue és West Kennet Avenue.
I. Eduárd király várai és városfalai Gwynedd grófságban (Wales) Beaumaris, circular towers and moat, 2006.jpg kulturális 1986 [6] I. Eduárd angol király uralma alatt (1272–1307) számos erődítmény épült Wales területén, hogy féken tartsák a meghódított lakosságot és elősegítsék az angol telepesek terjeszkedését. A világörökségi helyszínbe számos kastély tartozik, mint Beaumaris, Caernarfon, Conwy és Harlech. Ezek a kastélyok a korabeli erődítmények építészetileg legkiemelkedőbb példái.
Saint Kilda-szigetcsoport (Hirta, Dun, Soay és Boreray szigetek) St Kilda Village Bay.jpg vegyes 1986, 2004, 2005 [7] Bár a szigetcsoportot eredetileg a természeti kategóriába nevezték, később a világörökségi helyszín a régen itt élő közösséget is magába foglalja. A St. Kilda szigetcsoporton 2000 évig folyamatosan élt emberi közösség, de az utolsó állandó lakos az 1930-as években elhagyta a szigetet. A szigeten számos prehisztorikus és későbbi építészeti stílus maradványai megtalálhatók, emellett fontos fészkelőhely. A szigeteken található a világ legnagyobb szula-kolóniája és több, mint 160 000 lunda pár.
A Blenheim kastély Blenheim Palace 2006 cropped.jpg kulturális 1987 [8] A Blenheim kastély John Churchill, Marlborough első hercegének rezidenciája volt, John Vanbrugh és Nicholas Hawksmoor tervei alapján épült, míg a parkot Capability Brown tervezte. A kastély, amelyet a franciák felett aratott blenheimi győzelem emlékére emeltek, az angol romantikus építészeti stílus kiemelkedő példája.
Bath városa Royal.crescent.aerial.bath.arp.jpg kulturális 1987 [9] A rómaiak által alapított fürdőváros a középkorban az angol textilipar egyik fontos központja lett, majd a 18. századtól kezdve ismét visszanyerte hírnevét, mint kedvelt fürdőváros. A városban megtalálhatók a római múlt emlékei és a környékbeli homokkőből emelt, palladiano stílusú épületek.
A Római birodalom határai – Hadrianus fala, Antoninus fala és a limes (Egyesült Királyság – Nagy-Britannia és Észak-Írország, Németország) Hadrianswall2007.jpg kulturális 1987, 2005, 2008 [10] A Németországgal közösen fenntartott helyszínből angol területen találhatók Hadrianus (Kr. u. 122) és Antoninus fala (Kr. u. 142), amelyek a barbár törzsektől védték a római tartományok lakosságát. A helyszín eredetileg csak Hadrianus fala volt, de később (2005-ben és 2008-ban) úgy módosították, hogy a Kr. u. 2. századi Római Birodalom határvidékének maradványait magába foglalja.
A Westminster-palota, a westminsteri apátsági templom és a Szent Margit-templom (London) Palace of Westminster.jpg kulturális 1987 [11] A jelenleg a brit parlamentnek székhelyének számító Westminster-palota a 11. századtól kezdve az angol, majd később a brit közigazgatás központja volt. Hódító Vilmos megkoronázása után minden angol és brit uralkodót a Westminsteri apátságban koronáztak meg. A Szent Margit-templom korábban a Westminster-palotához csatolt kápolna volt, bár a palotánál korábban épült.
Henderson-sziget HendersonISS004-E-6793.PNG természeti 1988 [12] A Csendes-óceán déli részén található sziget szinte teljesen mentes az emberi behatástól és érintetlen formában őrizte meg eredeti növény- és állatvilágát, amelyek közül tíz növény- és négy állatfaj csak ezen a szigeten él.
A londoni Tower Tower of London, Traitors Gate.jpg kulturális 1988 [13] Az 1066-ban Hódító Vilmos által kezdett erődítmény a normann építészeti stílus egyik kiemelkedő alkotása, amely a normann hódítás után egész Anglia területén elterjedt. A királyi hatalmat jelképező épületet III. Henrik és I. Eduárd bővítette ki a 13. században és máig az egyik legfontosabb és leglátogatottabb épület az Egyesült Királyságban – többek között itt őrzik a brit koronaékszereket.
A canterburyi katedrális, a Szent Ágoston-apátság és a Szent Márton-templom Canterbury Cathedral - Portal Nave Cross-spire.jpeg kulturális 1988 [14] A Szent Márton-templom a legrégebbi templom Angliában – a templomot és a kapcsolódó apátságot akkor építették, amikor az első keresztény hittérítők megjelentek az angolszászok között. A katedrális román és gótikus stílusban épület és jelenleg a Anglikán Közösség fejének, a canterbury-i érsek székhelye.
Edinburgh ó- és újvárosa Looking down Royal Mile, Edinburgh.jpg kulturális 1995 [15] Edinburgh óvárosát a középkorban alapították, míg az újvárost 1767–1890 között építették fel. A két városrész között szembeötlőek a különbségek – az óvárost girbegurba utcák, az újvárost alaposan megtervezett városkép jellemzi. Utóbbi terveihez hozzájárult William Chambers és William Playfair, akik a 18. és 19. század híres várostervezői voltak.
A Gough-sziget vadrezervátuma Gough island top view.png természeti 1995 [16] A Gough-sziget és a szomszédos Inaccessible Island együttesen olyan ökoszisztémát őriztek meg, amelyet szinte nem is befolyásolt az ember. A két sziget a Szent Ilona-szigetcsoport tagja.
Maritime Greenwich Royal Naval College 2008.jpg kulturális 1997 [17] Greenwich egyik fő látványossága az itt található Királyi Obszervatórium, de emellett számos palladiano stílusú épület, illetve Sir Christopher Wren és Inigo Jones alkotásai találhatók itt.
Orkney-szigetének neolitikus építményei Orkney Skara Brae.jpg kulturális 1999 [18] A helyszínen számos újkőkorszaki építmény maradványai találhatók, amelyek közül a legfontosabbak Skara Brae település, Maes Howe sírhely, illetve a Stennessi és Brodgari körök.
Blaenavon ipartörténeti műemlékei Big Pit Mining Museum.jpg kulturális 2000 [19] A 19. században Wales volt a kőszén kitermelésének és a vaskohászatnak az egyik legfontosabb központja. Blanavonban fennmaradtak azok az ipari helyszínek, épületek, amelyeket ez a két ipar hozott létre, illetve tett lehetővé, többek között bányák, gyárak, munkáslakások és vasútvonalak.
St. George történelmi városa és erődítményei, Bermuda John Smith 1624 map of Bermuda with Forts 01.jpg kulturális 2000 [20] Az 1612-ben alapított St. George a legrégebbi város az Újvilágban (ahogy az amerikai kontinenst akkor elnevezték), és jó példája a 17. században létesített kolóniáknak. A város körül fennmaradt erődítmények a 17.–20. századi katonai építészet fejlődését illusztrálják.
Derwent Valley textilgyárai Arkwright Masson Mills.jpg kulturális 2001 [21] A Derwent völgyét tartják a modern gyári termelés bölcsőjének, az bevezetett újítások – például a gyárhoz kapcsolódó munkáslakások, a vízerővel hajtott szövőszék – hozzájárultak az ipari forradalom kiteljesedéséhez. Hatásukat egész Európában és Észak-Amerikában is éreztették.
Saltaire ipari falu Saltaire from Leeds and Liverpool Canal.jpg kulturális 2001 [22] Saltaire-t Titus Salt textilgyáros alapította és munkásait telepítette ide. A helyszín, amelybe beletartozik a Salt Mill textilgyár is, a korabeli paternalizmus jellegzetes példája.
New Lanark New Lanark buildings 2009.jpg kulturális 2001 [23] A Derwent völgyben kifejlesztett gyári termelés mintájára épült New Lanark a közeli textilüzem munkásainak biztosított otthont. Robert Owen később megvásárolta és egy mintaközösséget próbált létrehozni, nyilvános épületekkel, iskolákkal és modern gyárakkal.
Dorset és Kelet-Devon tengerpartja („Jurassic Coast") Gad cliff dorset.jpg természeti 2001 [24] A Dorset környéki tengerpart sziklái fontos fosszília-lelőhelyek, amelyek az elmúlt 185 millió év szárazföldi és tengeri élővilágába biztosítanak bepillantást.
Királyi Botanikus Kertek, Kew Kew Gardens Palm House, London - July 2009.jpg kulturális 2003 [25] A Kew-ben található, 1759-ben alapított Királyi Botanikus Kerteket Charles Bridgeman, William Kent, Capability Brown és William Chambers tervezték, az itt összegyűjtött növényfajok (a világ legnagyobb gyűjteménye!) a botanika fejlődését segítették elő.
Liverpool tengeri kereskedelmi városrészei Albert dock at night.jpg kulturális 2004 [26] A 18. és 19. században Liverpool volt a világ egyik legfontosabb kereskedelmi kikötője. Kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai elősegítették a Brit Birodalom terjeszkedését és fenntartását és a rabszolgaság megszüntetéséig a rabszolgakereskedelem egyik fontos központja volt. Az Amerikába kivándorló britek nagy számban hajóztak ki Liverpoolból.
A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék Crowns peh.jpg kulturális 2006 [27] Devon és Cornwall területén számos ón- és rézbánya működött, az iparág a 18. és 19. században élte virágkorát – amikor is a világ réztermelésének 2/3-a innen származott. A cornwalli és devoni bányákban kifejlesztett fejtési és bányaművelési technikákat aztán világszerte átvették.
Pontcysyllte vízvezeték és csatorna WalesC0047.jpg kulturális 2009 [28] A vízvezeték lényegében az Ellesmere Csatorna vizét vezeti át a Dee folyó völgye felett. A vízvezetéket az ipari forradalom idején fejezték be, építése során innovatív módon alkalmazták az öntött és kovácsolt vasat, amelyet aztán széles körben másoltak a világon.

Javasolt helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A javasolt helyszínek listájára azok a helyszínek kerülnek fel, amelyeket 5–10 éven belül szándékoznak nevezni az UNESCO felé. A javasolt listát a kormány bármikor felülvizsgálhatja. A legutolsó ilyen felülvizsgálatra 2006-ban került sor és ekkor határozták meg a jelenlegi lista 15 helyszínét:

  1. A Cairngorm hegység, Skócia
  2. Chatham Haditengerészeti Hajógyár, Anglia
  3. Darwin otthona és munkahelye: Down House és környéke, Anglia
  4. A Flow Country, Skócia
  5. A Forth Bridge, Skócia
  6. Fountain Cavern, Anguilla – az őslakos indiánok rajzait tartalmazó mészkőbarlang[3]
  7. Gibraltár védművei
  8. A Great Western Railway vasútvonal PaddingtonBristol közötti szakaszának részei, Anglia
  9. Lake District, Anglia
  10. Manchester és Salford (Ancoats, Castlefield és Worsley), Anglia
  11. Monkwearmouth-Jarrow apátság, Anglia
  12. Mount Stewart Gardens, Észak-Írország
  13. A New Forest nemzeti park, Anglia
  14. Shakespeare szülőháza, Stratford, Anglia
  15. The Wash és Norfolk északi partvidéke, Anglia

Jelentkezők a javasolt helyszínek listájára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Királyság világörökségi politikájának felülvizsgálata 2008 decemberében kezdődött és a brit kormány tervei szerint egy új listát fog benyújtani az UNESCO-nak, hogy 2012-től kezdődően újra jelöljenek helyszíneket a világörökségi listára.[4] 2010-ben a kormány felkérte a helyi önkormányzatokat és más civil szervezeteket, hogy az Egyesült Királyság területéről nevezenek meg olyan helyszíneket, amelyeket fel akarnak venni a várólistára. Létrehoztak egy, a kormány mellett működő független szakértői bizottságot, amely ebben a korai fázisban fogja kiszűrni azokat a jelöléseket, amelyeknek a legkevesebb esélye van a sikerre. 2010. július 7-én a Kulturális, média és sportminisztérium közzétett egy listát, amely felsorolja a fennmaradt 38 helyszínt – egyesek közülük már rajta vannak a korábban összeállított „javasolt helyszínek” listáján. A teljes lista itt található.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]