Saltaire ipari falu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saltaire ipari falu
Világörökség
Saltaire Salts Mill.jpg
Salts Mill déli homlokzata, Saltaire
Adatok
Ország Egyesült Királyság
Világörökség-azonosító 1028
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV
Felvétel éve 2001
Elhelyezkedése
Saltaire ipari falu  (Egyesült Királyság)
Saltaire ipari falu
Saltaire ipari falu
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 53° 50′, ny. h. 1° 47′Koordináták: é. sz. 53° 50′, ny. h. 1° 47′

Saltaire egy viktoriánus mintatelepülés Bradford város körzetében Yorkshire nyugati részén, Angliában, az Aire folyó és a Leeds-Liverpool Csatorna partján. A falu a Világörökség része és egyben az ERIH (Európai Ipari Örökségek Útvonala) egyik állomása.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saltaire-t Sir Titus Salt alapította 1853-ban. A falu neve az alapító vezetéknevéből és a folyó elnevezéséből tevődik össze. Salt egész vállalkozását ide, a Nyugat-Yorkshire-i Shipley mellé költöztette Bradford városából, részben azért, hogy jobb ellátást biztosíthasson a dolgozóinak, mint amit Bradfordban kaphattak volna, részben pedig azért, hogy hatalmas textilfeldolgozóját egy vízi- és egy vasút mellé telepíthesse. Salt a bradfordi Lockwood and Mawson céget kérte fel az építészeti tervezésre.

Néhány évvel korábban Edward Akroydat kezdett hasonló tervek megvalósításába, szintén Nyugat-Yorkshire-ben, Copley-ben. Más mintatelepülések is keletkeztek jóval Saltaire előtt, így például Robert Owen faluja New Lanarkban, Skóciában, amely a 19. század elejére fejlődött ki, és szintén világörökségi helyszín.

Salt csinos kőházakat épített (sokkal jobbakat a bradfordi kunyhóknál), mosodákat folyóvízzel, fürdőházakat, egy kórházat, ráadásul szórakoztató és oktatóintézményt könyvtárral, olvasószobával, koncertteremmel, biliárdszobával, tudományos laboratóriummal és tornateremmel. A faluban volt még szociális otthon, bérelhető kertek, egy park és egy csónakház.

Sir Titus 1876-ban elhunyt, testét mauzóleumba helyezték, amely a Kongregáció temploma mellett áll. Amikor Sir Titus Salt fia meghalt, Saltaire-t egy társaság vette át, melynek egyik tagja a haworthi James Roberts, aki azelőtt tizenkét éves korától az ottani üzemekben dolgozott, és aki minden évben elutazott Oroszországba, és folyékonyan beszélt oroszul. Sir James Roberts Saltaire tulajdonosa lett, de nagy befektetései voltak Oroszországban, így a forradalom idején elvesztette vagyonát. Az orosz tanszék vezetője lett a Leeds Egyetemen és megvásárolta a Brontes-féle haworthi parókiát a nemzet számára. T. S. Eliot róla tesz említést a The Waste Land (Elveszett Föld) című művében. East Sussex-ben, Fairlight-ban temették el.

Saltaire napjainkban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001 decemberében Saltaire felkerült az UNESCO Világörökség-listájára. Ez azt jelenti, hogy a kormány kötelessége a helyszín védelme. A falu meglehetősen épen maradt fenn, némiképp azonban romboló hatással van rá a forgalom, mivel az Aire völgye fontos kelet-nyugati útvonal. A vandalizmus áldozatául esett park felújításra szorul.

A mintatelepülés épületei egyenként állnak védelem alatt, a legnagyobb védettséget (I. kategóriájút) a Kongregáció temploma élvezi (1972 óta United Reformed Church). Saltaire Műemléki terület.

A Victoria Hall (eredetileg a Saltaire Intézet) ma konferenciák és koncertek helyszíne, valamint itt találjuk a Viktoriánus nádorgona múzeumot.

A Saltaire Fesztivál, ami először 2003 -ban került megrendezésre a falu alapításának 150. évfordulója ünneplésére, már hagyományos egyhetes rendezvény minden év szeptember-októberében.

Salt üzemei ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma a Salt üzemei alkotta komplexumot üzleti, kereskedelmi, szórakozási és lakhatási célokra használják. A főépületben találjuk:

  • Az 1853 Galériát: számos teremben tekinthetjük meg a bradfordi születésű David Hockney képzőművész alkotásait: festményeket, rajzokat, fotómontázsokat és díszleteket.
  • Ipari cégeket, úgy mint a Pace Micro Technology elektronikai gyárat.
  • Különféle boltokat. Vannak itt könyveket, művészkellékeket, ékszereket, ruházati cikkeket, antikvitást, biciklit, és háztartási cikkeket árusító boltok; az utóbbiban például olyan nemzetközi hírű tervezők termékei vásárolhatjuk meg, mint Alvar Aalto vagy Philippe Starck.
  • Éttermeket és kávézókat.

A csatorna másik oldalán található "New Mill" részben a National Health Service Trusts (Nemzeti Egészségügyi Szolgáltató Tröszt) irodáinak, részben lakásoknak ad otthont.

Egyéb mintatelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Woodlands, Dél Yorkshire
  • Port Sunlight
  • Ackroyden
  • Stewartby
  • Forges de Syam, Champagnole
  • Bournville
  • New Lanark

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Saltaire című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.