Saint Kilda-szigetcsoport

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saint Kilda-szigetcsoport
Világörökség
St Kilda.jpg
Gleann Mòr, tájkép a Saint Kilda-szigetcsoportról
Adatok
Ország Egyesült Királyság
Világörökség-azonosító 387
Típus Természeti és kulturális helyszín
Kritériumok III, V, VII, IX, X
Felvétel éve 1986, 2003, 2005
Elhelyezkedése
Saint Kilda-szigetcsoport (Egyesült Királyság)
Saint Kilda-szigetcsoport
Saint Kilda-szigetcsoport
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 57° 49′, ny. h. 8° 34′Koordináták: é. sz. 57° 49′, ny. h. 8° 34′

A Külső-Hebridáktól nyugatra fekvő Saint Kilda-szigetcsoport több vulkanikus eredetű szigetből áll. A legnagyobb sziget a Hirta, ezt követi a Soay, majd a Boreray, s körülöttük több kisebb sziget található, mint a Dùn, Stac Levenish, Stac Lee és a Stac an Armin. A szigetcsoport legmagasabb pontja a 430 m magas Conachair, amelynek északi oldalán egy 300 méter magas függőleges sziklafal van. Boreray 384 m, Soay 378 m magasra nyúlik, így ez a társulás Nagy-Britannia legmagasabb tengeri sziklacsoportja. Mellettük van még néhány függőleges kőoszlop, a legmagasabb a Stac an Armin, amely 196 m magas, a Stac Lee pedig 172 m.

A szigetcsoport már a történelem előtti idők óta folyamatosan lakott volt, de a lakosság létszáma drasztikusan visszaesett, amikor a 19. században sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba és Ausztráliába. Az otthon maradottakat pedig különböző betegségek tizedelték. 1930. augusztus 29-én költöztették el a szigeteken maradt utolsó 36 lakost.

A Stac Lee

A szigetcsoport 8,5 km²-es szárazföldi területe több nagy létszámú tengeri madár-kolóniának ad otthont. A világ egyik legnagyobb, 60 000 párt számláló szula-fészkelőhelye mellett itt van Nagy-Britannia legnagyobb északi sirályhojsza-telepe, a sziklákon kb. 30 000 pár költ. Jelentős a lundák száma is. A szigetcsoporton nincsenek fák, s ennek oka a hűvös nyarakban és a nagy viharokban keresendő. Így a növényzetet a sovány gyep, a moha és a törpecserje képviseli.

A szigetcsoport szárazföldi területe már 1986-ban a Világörökség védelme alá került, majd ezt terjesztették ki 2003-ban a körülötte fekvő tengerre, így ma a védelem alá eső terület nagysága 225 km². 2005 júliusában a Saint Kilda-szigetcsoport megkapta mindkét világörökségi státuszt, a természetit és a kulturálist is.