Északi sirályhojsza

Északi sirályhojsza
	;
Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Viharmadár-alakúak (Procellariiformes);
Család:	Viharmadárfélék (Procellariidae);
Nem:	Fulmarus;
Faj:	F. glacialis;
Tudományos név
	Fulmarus glacialis; (Linnaeus, 1761)
Szinonimák
Elterjedés
	Elterjedési terület
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Északi sirályhojsza témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Északi sirályhojsza témájú médiaállományokat.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Az északi sirályhojsza (Fulmarus glacialis) a madarak osztályába, a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó faj.

[szerkesztés] Előfordulása

Az Atlanti- és a Csendes-óceán északi partjainál költ. A telet a tengereken tölti. Az összefüggő jég határától Bretagne magasságáig megtalálható. Az északi sirályhojsza régebben a legtávolabbi észak madara volt.

[szerkesztés] Alfajai

Fulmarus glacialis auduboni
Fulmarus glacialis glacialis
Fulmarus glacialis minor
Fulmarus glacialis rodgersii

[szerkesztés] Megjelenése

A fajra a 43-52 centiméteres testhossz a jellemző, szárnyfesztávolsága elérheti a 100-117 centimétert is, testtömege 700-900 grammot. Tollruhája a fehértől a világosszürkén át a sötétszürkéig terjed. Orrnyílása csövesen megnyúlt. Az északi sirályhojsza első pillantásra sirályhoz hasonlít, de nincs vele közeli rokonságban. Teste zömökebb, nyaka rövidebb, vastagabb, szárnya keskenyebb. Egészen más repülése alapján is könnyen megkülönböztethető: a sirályok élénk szárnycsapásokkal repülnek, csak időnként vitorlázva, míg az északi sirályhojsza kifeszített szárnyakon siklik és köröz, miközben fejét hol az egyik, hol a másik oldalra fordítja. Többnyire alacsonyan száll a víz fölött.

[szerkesztés] Életmódja

A víz felszínén tengeri élőlényekkel és emberi hulladékkal táplálkozik, de a víz alá bukva is vadászik. A legidősebb madarak elérik a 40 éves kort is.

[szerkesztés] Szaporodása

Sziklapárkányokon telepesen fészkel. A költési időszakban a madarak fészkelőtelepeiktől 30-40 kilométernél távolabbra nem távoznak el. Fészkében csak egy fehér tojás van.