Nagy vészmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy vészmadár
Puffinus gravisPCCA20070623-3641B.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család: Viharmadárfélék (Procellariidae)
Nem: Puffinus
Faj: P. gravis
Tudományos név
Puffinus gravis
(O'Reilly, 1818)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy vészmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy vészmadár témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy vészmadár témájú kategóriát.

Puffinus gravisPCCA20070623-3738B.jpg

A nagy vészmadár (Puffinus gravis) a madarak (Aves) osztályába, a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó faj.

A faj az Atlanti-óceán északi részén, az európai partok közelében rendszeresen megfigyelhető, de inkább ritka kóborlóként, mint rendszeresen megjelenő fajként van nyilvántartva. Mint majd minden viharmadárfaj, Közép-Európában viszont kifejezetten ritkán látható. Németországban Helgoland szigetének közelében volt egy megfigyelési esete 1986 októberében és egy másik egyedet láttak Sylt szigetén 1983 októberében[1].

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkelőkolóniái az Atlanti-óceán déli részén, a Tristan da Cunha szigetcsoporton vannak, ahol a Nightingale-szigeten, az Inaccessible-szigeten és a többi szigettől elkülönülten álló Gough-szigeten is fészkel.

Egyike azon kevés déli féltekén költő viharmadárfajnak, amelyik a költési időszak után elhagyja a déli féltekét és az északi félteke vizei fölött tölti a telet. Az északi féltekén egy minden évben ismétlődő nagy kört tesz meg. A költőhelyeit elhagyva először Dél-Amerika, majd Észak-Amerika keleti partvidéke mentén halad észak felé, majd augusztus környékén érkezik vissza a dél-atlanti vizekre. Ősszel kisebb számban, rendszertelenül jelenik meg az észak-atlanti partoknál Európában, ahol Izlandtól Portugáliáig fordul elő. Nagyon ritkán az Északi-tengerre is ellátogat és szintén kivételesen a Földközi-tengerre is berepül, ahol Szardínia térségéig is ellátogathat.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 43-51 centiméter, szárnyfesztávolsága 105-122 centiméter. Testének felső fele egyszínű sötétbarna, nyakán egy fehér csíkkal. Hasa és testének alsó fele fehér, kivéve néhány sötét folttal az alsó szárnyevezőtollakon és farka alsó részén.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyílt tengeren halászik, kisebb halakra és kalmárokra, melyeket a tenger felszínéről szed fel. Előszeretettel követ halászhajókat hulladékot remélve.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaporodótelepein nagy kolóniákat alkot. Egyetlen tojását a csupasz talajra rakja. A kikelő fiókákat csak éjszaka eteti kikerülve a nagyobb sirályok támadását.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hans-Günther Bauer, Einhard Bezzel und Wolfgang Fiedler (Hrsg): Das Kompendium der Vögel Mitteleuropas: Alles über Biologie, Gefährdung und Schutz. Band 1: Nonpasseriformes – Nichtsperlingsvögel, Aula-Verlag Wiebelsheim, Wiesbaden 2005, ISBN 3-89104-647-2, S. 215

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]