Kvazár
Az 1960-as években a kutatók csillagszerűnek tűnő rádióforrásokat találtak, melyeket kvazároknak neveztek el (az angol quasi-stellar radio source – csillagszerű rádióforrások – rövidítéséből). Annak ellenére, hogy a források csillagszerűek voltak, színképük hasonlított a Seyfert-galaxismagok színképjeihez. A Seyfert-galaxisok magjának fényessége a galaxisban található csillagok összfényességének a 10-1000-szerese. A kvazárok luminozitása elérheti a 1012 Lo-t is. A kvazárokhoz hasonló elven termelnek energiát, de sokkal kisebbek a mikrokvazárok, de ezek egy nagy tömegű objektumból (valószínűleg egy fekete lyukból) és egy csillagból állnak, melyek egymás körül keringenek. Legismertebb példájuk az SS 433.
A kvazár közepén óriási energiaforrás van, nagy valószínűséggel egy fekete lyuk. Ezt néhány fényév átmérőjű korong veszi körül, melynek közelében gyorsan úszó gázfelhők találhatók. A korongtól távolabb pedig, kb. 100 fényévnyire, ott ahol a kvazár egybeolvad az anyagalaxissal, vékonyabb és hidegebb felhők keringenek. 1960-ban már pontosan meg tudták határozni, hol található az űrben rádióforrás. 1962-ben úgy tűnt, mintha egy csillag egybeesne egy rádióforrással, a 3C 273-mal. Maarten Schmidt csillagász jött rá, hogy a rádióforrás színképében látható vonalak megfelelhetnek a hidrogéngáznak, ha a csillagszerű égitest fénye eltolódott a vörös szín felé. A 3C 273 tehát olyan égitest, mely a fénysebesség 16%-ával távolodik tőlünk.
A Földről megfigyelhető égitestek közül a kvazároknak a legnagyobb a vöröseltolódásuk. Ezért a kutatók feltételezik, hogy ezek az objektumok a tőlünk legnagyobb sebességgel távolodó objektumok. A becsült tényleges fényességük és a látszólagos fényességük közötti különbségből megbecsülhető, hogy több milliárd fényévre helyezkednek el, s ezek az egyik legtávolabbi megfigyelhető objektumok a Világegyetemben.
A ma ismert kvazároknak csak kb. 1/10-e bocsát ki rádióhullámokat. A legtávolabbi kvazárok látszólag a fénysebesség többszörösével távolodnak tőlünk - ld. Hubble-törvény.f [1]
A világegyetemben vannak úgynevezett gravitációs lencsék, melyek eltorzíthatják a kvazárok valódi képét. Ilyen híres lencse például az Einstein-kereszt, mely egy kvazár sokszoros képét mutatja.
Röntgenműholdak segítségével a kvazárok röntgensugárzásában nagyon gyors változásokat fedeztek fel. Ezek időtartama néhány nap és néhány óra között változott. Mivel a változást okozó fizikai folyamat nem terjedhet a fénysebességnél gyorsabban, ezeknek az objektumoknak (például eltérő összetételű beszívott gáz vagy porfelhő) a mérete nem lehet nagyobb néhány fénynapnál.
Tartalomjegyzék |
A kvazárok kapcsolata más objektumtípusokkal [szerkesztés]
A kvazárok, a blazárok és az aktív galaxisok egy osztályt alkotnak fizikai kinézetük szerint: mindegyik közepén van egy szupermasszív fekete lyuk. Az aktív ebben az esetben azt jelenti, hogy a közelében elhaladó csillagokat a fekete lyuk hatalmas árapálykeltő ereje ízekre (atomokra) szedi, és anyaguk egy részét – a forgó fekete lyuk dipólszerű mágneses terének megfelelő irányokba – koncentrált sugárnyalábban kilövi a térbe. Ha erre a képződményre (galaxismag, fekete lyuk, anyagsugár (jet)) oldalról nézünk rá, aktív galaxismagot (AGN-t), ha kb. 45 fokos szögben, akkor blazárt (azaz BL Lacertae típusú objektumot), ha pedig pontosan a jet irányából, akkor kvazárt látunk.
Az AGN-ek, blazárok és kvazárok fénye folyamatosan ingadozik, napos és éves, valamint évtizedes és évszázados időskálán is fényességváltozásokat mutat. Ritkán előfordul, hogy egy kvazár kitörést produkál: hirtelen felfényesedik.
A legismertebb kvazárok [szerkesztés]
A következő táblázat néhány ismertebb kvazár adatait tartalmazza: látszólagos fényesség magnitúdóban; z: vöröseltolódás; távolság megaparsecben (1 Mpc = 106 pc = 3,26 millió fényév):
| Kvazár | Fényesség ( m ) | Vöröseltolódás | Távolság (Mpc) |
|---|---|---|---|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ Landau-Lifsic 1976: Landau-Lifsic: Elméleti fizika II. Tankönyvkiadó, Bp. 1976
- ↑ Adsabs.harvard.edu Allen 2011: Allen és társai. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, kötet 410, füzet 2, 860-884. o. 2011
További információk [szerkesztés]
- Különleges röntgensugárzó kvazárok – Hírek.csillagászat.hu; Kovács József, 2008. április 14.
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
||||||||||||||
