Vándoralbatrosz
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Sebezhető       |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Diomedea exulans (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vándoralbatrosz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vándoralbatrosz témájú médiaállományokat. |
.jpg)
A vándoralbatrosz (Diomedea exulans) a madarak osztályába, a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül az albatroszfélék (Diomedeidae) családjába tartozó faj.
A legnagyobb szárnyfesztávolságú madár 360 centiméterével.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Antarktisz körüli izolált szigeteken , így Déli-Georgián, a Marion- és a Prince Edward-szigeteken, a Crozet-szigeteken, a Kerguelen-szigeteken, a Campbell-szigeten, az Auckland-szigeteken és Új-Zéland legdélebbi apró szigetein költ.
A meleg légáramlatok által nagy távolságokat jár be, naponta akár 500 kilométeren keresztül is vitorlázhat, egy évben akár többször megkerülheti a földet is.
Alfajai [szerkesztés]
- Diomedea exulans exulans
- délsarki albatrosz (Diomedea exulans antipodensis)
- Tristan da Cunha-szigeteki albatrosz vagy atlanti albatrosz (Diomedea exulans dabbenena) – egyes rendszerekben önálló faj (Diomedea dabbenena) néven
- amszterdam-szigeti albatrosz (Diomedea exulans amsterdamensis) – egyes rendszerekben önálló faj (Diomedea amsterdamensis) néven
- északi királyalbatrosz (Diomedea exulans sanfordi)
- Diomedea exulans gibsoni
Megjelenése [szerkesztés]
A fajra a 107-135 centiméteres átlagos testhossz és 250-360 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző. Testtömege 5900-12000 gramm között változik. A felnött madarak tollazata hófehér, kivéve a szárnyaik végét.
Életmódja [szerkesztés]
Hosszú, keskely szárnyaival vándorol, majd a csendes vízre ereszkedve, vadászik halakra és lábasfejűekre. Általában éjszaka vadászik, akkor a tintahalak közelebb vannak a vízfelszínhez. Emésztésük során a táplálék egyrészéból egy olajos folyadék keletkezik amit vagy később emészt meg, vagy a fiókáit eteti vele.
Szaporodása [szerkesztés]
Szárazföldön csak a költési időszakban tartózkodik. A párok násztáncot járnak, kinyújtott nyakkal egymással szemben bólogatnak, csőrüket összeütögetik. Minden második év nyarán 1 tojást tojnak földből és növényi anyagokból épített fészkükbe, a költési idő akár több hónap is lehet. A fiókák kirepülési ideje 10-12 hónap. Alacsony szaporodási képességüket, hosszú életkorral egyensúlyozzák.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 9.)
