Vándoralbatrosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vándoralbatrosz
070226 wandering albatross off Kaikoura 3.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család: Albatroszfélék (Diomedeidae)
Nem: Diomedea
Faj: D. exulans
Tudományos név
Diomedea exulans
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vándoralbatrosz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vándoralbatrosz témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vándoralbatrosz témájú kategóriát.

Vitorlázik a levegőben

A vándoralbatrosz (Diomedea exulans) a madarak osztályába, a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül az albatroszfélék (Diomedeidae) családjába tartozó faj.

A legnagyobb szárnyfesztávolságú madár 360 centiméterével.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antarktisz körüli izolált szigeteken , így Déli-Georgián, a Marion- és a Prince Edward-szigeteken, a Crozet-szigeteken, a Kerguelen-szigeteken, a Campbell-szigeten, az Auckland-szigeteken és Új-Zéland legdélebbi apró szigetein költ.

A meleg légáramlatok által nagy távolságokat jár be, naponta akár 500 kilométeren keresztül is vitorlázhat, egy évben akár többször megkerülheti a Földet.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajra a 107-135 cm átlagos testhossz és 250-360 cm szárnyfesztávolság jellemző. Testtömege 5,9-12 kg között változik. A felnőtt madarak tollazata hófehér, kivéve a szárnyaik végét.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú, keskeny szárnyaival vándorol, majd a csendes vízre ereszkedve, vadászik halakra és lábasfejűekre. Általában éjszaka vadászik, akkor a tintahalak közelebb vannak a vízfelszínhez. Emésztésük során a táplálék egy részéből egy olajos folyadék keletkezik, amit vagy később emészt meg, vagy a fiókáit eteti vele.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vándoralbatroszok násztánca a Kerguelen-szigeteken
A vándoralbatrosz tojása
A vándoralbatrosz tojása

Szárazföldön csak a költési időszakban tartózkodik. A párok násztáncot járnak, kinyújtott nyakkal egymással szemben bólogatnak, csőrüket összeütögetik. Minden második év nyarán 1 tojást tojnak földből és növényi anyagokból épített fészkükbe, a költési idő akár több hónap is lehet. A fiókák kirepülési ideje 10-12 hónap. Alacsony szaporodási képességüket hosszabb életkorral ellensúlyozzák.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]