Morus Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Morus Tamás
Hans Holbein d. J. 065.jpg
Morus Tamás (Ifj. Hans Holbein festménye)
Születése 1478. február 7., London
Halála 1535. július 6. (57 évesen), London
Egyháza római katolikus
Boldoggá avatása 1886.
Szentté avatása 1935.
Szentté avatta: XI. Piusz pápa
Ünnepnapja június 22.
Minek/kiknek a védőszentje? államférfiak és jogászok

Morus (Szent) Tamás (eredeti, angol nevén Thomas More) (London, 1478. február 7. – London, 1535. július 6.) angol jogász, író, költő, államférfi.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja bíró volt Londonban, aki fiát korán iskolába küldte. Tizenhárom éves korában apród lett egy érsek udvarában, majd hamarosan az Oxfordi Egyetemre került. Két év múlva apja hazahívta, így tanulmányait Londonban fejezte be. Először ügyvéd volt, majd politikai pályára lépett és tagja lett az angol parlamentnek. Lelkes humanista volt, szoros barátság fűzte Rotterdami Erasmushoz. Angol és latin költeményeket írt és előadásokat tartott Szent Ágoston Civitas Dei című művéről.

Bár vonzotta a papi hivatás, különösen a karthauziak érdekelték, mégsem ment egyházi pályára. Megházasodott, feleségétől, Jane Colttól négy gyermeke, három lány és egy fiú született. A korban szokatlan módon leányainak is komoly képzést adott, latint, görögöt és csillagászatot is tanultak. A görög–római kultúra mellett a humanizmus eszméi is megérintették, a Historia Ricardi Tertii című történeti munkája az angol humanista történetírás egyik első terméke.

1511-ben, hatévi házasság után felesége meghalt. Újra megházasodott, második felesége özvegy volt, és hét évvel idősebb nála. A család hamarosan London előkelő városrészébe, Chelsea-be költözött.

Harc a protestánsok ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évről évre fontosabb jogászi, politikai és diplomáciai megbízatásokat kapott, legnagyobb sikere az a franciaországi diplomáciai küldetés volt, amely döntően hozzájárult a cambrai béke létrejöttéhez, amely véget vetett I. Ferenc francia király és V. Károly német-római császár viszályának.

1509-ben VIII. Henrik lépett az angol trónra, aki kezdetben a római katolikus egyház egyik leghűbb támogatója volt, s Luther Márton ellen készített írása nyomán kiérdemelte a pápától a Fidei Defensor, a hit védője címet. 1522-ben azonban a király beleszeretett egyik udvarhölgyébe, Boleyn Annába. Mivel Aragóniai Katalinnal kötött házasságából csak lány gyermeke született, megkísérelte frigyét Rómában érvényteleníttetni. Amikor ez nem sikerült, elhatározta, hogy a német fejedelmi családok példájára elszakad Rómától. Ehhez a diplomáciában jártas, és mind a világi, mind az egyházi hatóságok előtt népszerű Morus segítségét is igénybe kívánta venni, akit 1529-ben kinevezett lordkancellárrá.

A kancellár nem kívánt állást foglalni a király előző házasságának érvényességéről folyó vitában, arra hivatkozva, hogy se nem egyházjogász, se nem erkölcstan-tudós. (Tamás a király válása ügyében Aragóniai Katalin mellett állt, mivel mindketten hithű katolikusok voltak, Boleyn Annával ellentétben, aki inkább a lutheri tanokhoz vonzódott, s Henriket is igyekezett az "új vallás" felé terelgetni.) Henrik azonban az angol egyház fejének ismertette el magát, amellyel egyben kétségbe vonta a pápa fennhatóságát Angliában. Morus, aki elkötelezett katolikus volt, 1532. május 16-án lemondott hivataláról, s Fisher püspökhöz hasonlóan, ő is érvényesnek ítélte meg Henrik Katalinnal kötött házasságát, és nem Erzsébet hercegnőt, hanem a király legidősebb élő leányát, Máriát tartották Henrik jogos trónörökösének, míg nem születik törvényes fia Katalintól.

Henrik egyházfői minőségére hivatkozva elvált első feleségétől, és újraházasodott, feleségül vette Boleyn Annát. A koronázáson Morus nem jelent meg, amit a király rossz néven vett.

A pápa hamarosan érvénytelennek nyilvánította a király második házasságát, és kimondta a kiközösítést. A király ekkor a parlamenttel az angol egyház egyetlen fejévé nyilváníttatta magát, hivatalosan is eltörölte a pápa addigi kiváltságait. Minden alattvalónak esküt kellett tennie erre az új törvényre. A volt kancellár megtagadta az eskü letételét, ezért a londoni Towerbe zárták.

A per és a kivégzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eleinte fogadhatott látogatókat, de mivel továbbra is ellenállt, ettől is eltiltották. 1535. június 22-én lefejezték barátját, Fisher bíborost. Kilenc nappal később őt is bíróság elé állították. A tárgyaláson kijelentette, hogy világi uralkodó nem igényelhet magának vallási jogokat. A király parancsára ezért őt is halálra ítélték, és július 6-án lefejezték.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élete során elismertséget szerzett mint vezető humanista tanító. Jelentős befolyással volt az angol jogra, főképp az egyenlőség előtérbe helyezésével. Politikai munkája mellett írói tevékenysége is jelentős. Számos dala népdalként maradt fenn.

Utópia

1516-ban kiadott Utópia című könyve komoly érdeklődést váltott ki, több nyelvre lefordították. Ebben jelent meg a polgári utópista szocializmus első koncepciója, és sok utána következő szociális utópia példaképének számít, gondolatai messze túlmutatnak saját korán.

Morus Tamást Fisher János bíborossal együtt 1886-ban a római katolikus egyház boldoggá avatta, 1935-ben, halálának négyévszázados évfordulóján pedig XI. Piusz pápa szentté nyilvánította. Ünnepüket 1969-ben tették általánossá az egyházban. Az államférfiak és jogászok védőszentje. Hivatalos ünnepnapja június 22. Az anglikán egyház 1980-ban vette fel szentjei közé.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]