Christopher Wren

Sir Christopher Wren
Godfrey Kneller: Sir Christopher Wren 1711-ből,
Született	East Knoyle, Wiltshire, Anglia 1632. október 20.
Elhunyt	London 1723. február 25.
Nemzetisége	angol
Beceneve	számos templom és egyházi épület tervezője, építész, fizikus, csillagász, matematikus

Sir Christopher Wren (1632. október 20. – 1723. február 25.) angol tudós, asztronómus, földmérő és korának egyik legnagyobb barokk építésze. A nagy londoni tűzvész utáni városrendezés, valamint 51 megrongálódott templom helyreállításának irányítása fűződik a nevéhez. A londoni Szent Pál-katedrális rekonstrukciójának tervezője. A Magyar Tudományos Akadémia céljaihoz hasonló Királyi társaság (Royal Society) egyik alapítója volt, 1680–82 között elnöke is. Tudományos munkájának nagy elismeréssel adózott Sir Isaac Newton és Blaise Pascal.

Élete

Ifjúkora és tanulmányai

Wren a Wiltshire megyei East Knoyle-ban született. East Knoyle akkori rektora, a később Windsor Dékánja címet kapott Christopher Wren egyetlen életben maradt fiaként nevelkedett.

Gyermekként „tüdőbajos kinézete volt.” Bármilyen beteges gyermek volt is, szép kort élt meg. Első tanítója édesapja volt és egy hozzájuk járó magántanár. Miután 1635 márciusában édesapja megkapta dékáni kinevezését, a család rendszeresen Windsorban töltötte az év egy részét. Keveset tudunk Wren windsori életéről, és félrevezető lenne azt állítani, hogy I. Károly király fiával gyermekkori barátok lettek volna, akik "gyakran együtt játszottak".

Wren tanulmányairól nincsenek megbízható adataink. Nem bizonyított a történet, miszerint 1641 és 1646 között a Westminster Iskola tanulója volt. Fia, harmadik Christopher Parentalia című, apja életéről szóló összeállításában azt olvassuk, hogy "egy rövid ideig" járt a Westminsterbe, mielőtt Oxfordba ment (1650-ben). Ifjúkori élményeiről fennmaradt (bár időhöz nem köthető) kevés forrásunkban azt találjuk, hogy erős latin alapműveltséget kapott, és tanult rajzolni is. A Parentalia szerint Susan nevű nővérének férje, Dr. William Holder "vezette őt be" a matematika alapjaiba. Wren ekkor kezdett érdeklődést mutatni a mechanikus szerkezetek tervezése iránt. Valószínűleg Holder mutatta be Wrent Sir Charles Scarburgh-nak, akinek segédjeként anatómiai tanulmányokat folytatott.

Wren 1650. június 25-én iratkozott be az oxfordi Wadham College-ba. A Wadham hagyományos oktatást nyújtott. A tananyag még mindig Arisztotelész tanaira alapult, valamint a latin nyelv művelésére. Anakronisztikus azt képzelni, hogy Wren modern értelemben vett tudományos képzésben részesült. Megismerkedett azonban John Wilkins-szel, a Wadham igazgatójával, aki egy kiváló tudósokból álló csoportba tartozott. Eme csoport tevékenységének eredménye volt később a Királyi Társaság megalapítása. Számos kitűnő matematikus, eredeti, és néha briliáns elméjű gyakorlati munkás és kísérleti filozófus alkotta ezt a kört. Talán ez a kapcsolat indította Wrent, hogy tudománnyal foglalkozzon és matematikát tanuljon a főiskolán. 1651-ben kapott főiskolai diplomát, három évvel később pedig egyetemit.

Munkássága

Miután átvette egyetemi diplomáját, Wrent az All Souls College tagjának választották, és rögtön aktív kutató- és kísérletező munkába kezdett Oxfordban. 1657-ben véget értek oxfordi napjai, mert kinevezték az asztronómia professzorának a londoni Gresham College főiskolára. Saját helyiségeket és ösztöndíjat biztosítottak számára. Hetente kellett latin és angol nyelvű előadásokat tartania minden érdeklődőnek – a belépés szabad és ingyenes volt. Wren új lelkesen vállalta új feladatát. Továbbra is találkozott azokkal, akikkel gyakran vitázott a Wadhamban, hiszen ők látogatták Wren londoni előadásait, majd 1660-ban hivatalos heti értekezéseket kezdtek tartani. Ezekből a heti értekezésekből kezdett formálódni a Királyi Társaság, Anglia első számú tudományos testülete. Kétségtelenül jelentős szerepet töltött be a társaság formálódásának ebben a korai szakaszában, hiszen széles körű, oly sok mindenre kiterjedő tudása segített a különböző tudósok közötti véleménycserében. Az egyik ilyen ülésről szóló beszámolóban olvashatjuk:

„Memorandum November 28, 1660. Ezek a személyek, legtöbbjük rendszeres szokása szerint, összegyűltek a Gresham College-ban, hogy meghallgassák Wren úr előadását, úgymint Lord Brouncker, Robert Boyle, Mr Bruce, Sir Robert Moray, Sir Paule Neile, John Wilkins, Dr Goddard, Dr Petty, Mr Ball, Mr Rooke, Mr Wren, Mr Hill. Az előadás után pedig szokásuknak megfelelően visszavonultak társalgás céljából.”

1662-ben javaslatot tettek egy, a "Pszicho-Matematikus Kísérleti Tanulás" elterjesztését célzó társaság alapítására. Ez a testület II. Károlytól kapta meg a királyi engedélyt, így jött létre a "Londoni Királyi Társaság a Természetes Tudás Terjesztésére" . Amellett, hogy alapító tag volt, Wren volt a Királyi Társaság elnöke 1680 és 1682 között.

1661-ben Wren a Sir Henry Savile-ról elnevezett Savilian Chair of Astronomy címet kapta Oxfordban, 1669-ben pedig II. Károly adott neki vezető tisztséget. 1661 és 1668 között Wren élete főleg Oxfordban zajlott, bár a Királyi Társaság miatt időnként Londonba kellett utaznia.

Wren tudományos eredményeit legfőképpen a Királyi társaság feljegyzéseiből ismerjük. Több témában folytatott tudományos munkát, érdekelte az asztronómia, az optika, a hosszúsági körök meghatározásának tengerészeti problémája, a kozmológia, a mechanika, a mikroszkópia, a földmérés, a gyógyítás, és a meteorológia. Megfigyeléseket és méréseket folytatott, elemezte a kapott eredményeket, modelleket épített, és számos különböző eszközt használt, fejlesztett és talált fel. Ugyanekkor fordult figyelme az építészet felé.

Wren első építészeti próbálkozása a Cambridge-i Pembroke College kápolnájának tervezése volt. Ezt követte az oxfordi Sheldonian színház megalkotása, amely 1662-ben készült el. Az épületet a londoni Sheldon püspök adományozta volt egyetemének. Formáján a római Marcellus színház klasszikus stílusának befolyását érezhetjük, némi modern empirikus hatással keverve. Talán ebben az időszakban unszolták Wrent, hogy építse újjá a megrongálódott Szent Pál-katedrálist. Amikor 1665-ben Párizsba látogatott, tanulmányozhatta a találékonyságának virágkorát élő építészetet, valamint Bernini, a nagy olasz szobrász és építész rajzait. Hazatérésekor készítette el a katedrális első terveit. Egy héttel később azonban a nagy tűzvész a város kétharmadát elpusztította. Wren benyújtotta a város újjáépítésére vonatkozó terveit II. Károlynak, ám ezeket végül sosem használták fel. Királyi főépítészként jelen volt a város újjáépítésének általános folyamatát ellenőrizve, de nem vett közvetlenül részt az egyes épületek újratervezésében. 51 templom építéséért volt személyesen felelős, ám ez nem feltétlenül jelenti, hogy az egyes épületek teljesen az ő terveit tükrözik.

Wrent 1673. november 14-én ütötték lovaggá. Miután lemondott oxfordi professzori pozíciójáról, kitüntetést kapott. Ekkorra már jelentős építészeti tevékenységet folytatott a korona szolgálatában, valamint fontos szerep volt London újjáépítésében a nagy londoni tűzvész után.

Ezen kívül meglehetősen aktív közéleti személyiség volt. A parlamentbe is megválasztották Old Windsor képviselőjének 1680-ban, 1689-ben és 1690-ben, de nem foglalta el ezt a posztot.

1669-re Wren karrierje szépen ívelt fölfelé, és megengedhette magának, hogy megházasodjon. Harminchét évesen feleségül vette gyermekkori szomszédját, az akkor harminchárom éves Faith Coghillt, Sir John Coghill of Bletchingham leányát. Keveset tudunk Faith életéről vagy viselkedéséről, fennmaradt azonban egy szerelmeslevél, amelyben a következőt olvashatjuk:

„"Végre elküldtem önnek az óráját, amely boldogságát olyannyira irigylem, mert oly közel lehet Önhöz, és oly gyakran gyönyörködhet a szemeiben……esedezem, vigyázzon rá, mert elvarázsoltam; minden egyes ütése a szívem dobbanását fogja Önnek jelezni, mely ugyanolyan hőn szolgálja Önt, mint eme óra, hacsak nem még hűségesebben; hisz gondolom órája néha csal, henyél vagy kelletlen…de felőlem mindigis biztos lehet…"”

* (Valamivel korábban Faith egy medencébe ejtette az óráját, és Londonba küldték Wrennek, hogy javítsa meg. Ezt a levelet csatolta a csomaghoz.)

Rövid házasságukból két gyermek született: Gilbert, egy beteges gyermek, akit rángógörcsök gyötörtek, 1672 októberében született, ám alig másfél évesen meghalt. Második gyermekük, aki az édesapja után a Christopher nevet kapta 1675 februárjában látta meg a napvilágot. Az ifjabb Christophert az apja tanította építészmesterségre. Ez a Christopher felügyelte a Szent Pál-katedrális tető alá kerülését 1710-ben, és ő írta a híres Parentalia című művet. Faith Wren 1675. szeptember 3-án hunyt le bárányhimlőben. A St.-Martin-in-the-Field templom szentélyében helyezték ötök nyugalomra, Gilbert fia mellé. Néhány nappal ezután Wren anyósa, Lady Coghill magával vitte a kis Christophert, hogy Oxfordshire-ben nevelkedjen.

1677-ben, tizenhét hónappal első feleségének halála után Wren újra megnősült. Jane Fitzwilliamet vette el, aki még az első Mrs. Wrennél is titokzatosabb volt, főleg Wren barátai és társasága számára. Robert Hooke, aki heti két-három alkalommal találkozott Wrennel, a naplója bejegyzése szerint soha azelőtt nem hallot erről a hölgyről, sőt csak az esküvőjük után fél évvel látta először. Csupán annyi ismeretes a második Mrs. Wrenről, hogy a liffordi ír nemes, Lord Fitzwilliam lánya volt, az édesanyja pedig egy sikeres londoni üzletember lánya. Nekik is két gyermekük született: egy kislány, Jane (1677-1702); és egy kisfiú, William, "Szegény Billy" 1679 júniusában, aki értelmi fogyatékos volt. Ez a második házasság is rövid ideig tartott. Jane Wren tuberkolózisban halt meg 1680 szeptemberében. Faith és Gilbert mellett temették el. Wren többé nem házasodott meg; 90 életévéből csupán kilencet élt házasságban.

Bletchingham volt Wren vejének, William Holdernek az otthona. Holder a helyi parókia lelkésze és az oxfordi Pembroke College tagja. Meglehetősen jó képességekkel megáldott értelmiségiként állítólag ő vezette be Wrent az aritmetikába és geometriába.

II. Károly halála után, 1685-ben, Wren figyelme elsősorban a Whitehall felé fordult. Az új király, II. Jakab, új kápolnát, galériát, tanácstermet rendelet, valamint egy folyóparti lakosztály a királynő számára. Később, amikor II. Jakabot elmozdították trónjáról, Wren olyan építészeti projektekbe kezdett, mint a Kensington Palota, Hampton Court és a londoni Greenwich Kórház, amely utolsó nagyszabású munkája volt, és az egyetlen, amely 1711-ben, a Szent Pál-katedrális befejezése után még kivitelezés alatt állt.

Idős kora

Wrent számos kritika érte későbbi élete során, megkérdőjelezték hozzáértését, és támadták ízlését. 1712-ben terjesztettek egy kéziratot, Anthony Ashley-Cooper, Shaftesbury harmadik grófjának írását, Tervezéssel kapcsolatos levél címmel. Mivel Shaftesbury újfajta brit építészeti stílus bevezetését szorgalmazta, górcső alá vette Wren katedrálisát, ízlését és hosszan tartó uralmát a királyi építkezéseken.

Az általános hiedelemmel ellentétben ^[forrás?] Wren nem a fia házában halt meg. A Wren család birtoka Hampton Court területén volt. Wren sok évvel korábban vette, hogy fiának, Christophernek öröksége legyen. Kényelmi szempontból Wren Londonban, a St. James streeten is bérelt egy házat. Egy 19. századi legenda szerint onnan gyakran tett nem hivatalos látogatást a készülő katedrálisban, hogy ellenőrizze 'legnagyobb alkotásának' alakulását. Egyik ilyen londoni kirándulása alkalmával meghűlt. A következő néhány nap során betegsége rohamosan súlyosbodott. 1723. február 25-én egyik szolgálója fel akarta kelteni szundításából, ám kiderült, hogy Wren meghalt.

1723. március 5-én helyezték örök nyugalomra. Földi maradványait a Szent Pál-székesegyház kriptájának délkeleti sarkába helyezték, Jane lánya, Susan nővére és annak férje, William Holder teste mellé. Egyszerű sírfelirata így hangzik:

Subtus conditur Hujus Ecclesias et Urbis Conditor, CHRISTOPHERUS WREN; Qui vixit annos ultra nonaginta, Non sibi, sed bono publico. Lector, si monumentum requiris,Circumspice. Obiit 25 Feb. MDCCXXIII., aetat. XCI.

Fordítása: "Itt nyugszik Christopher Wren, ennek a templomnak és A városnak építője; aki több mint kilencven évig élt, de nem magáért Hanem a köz javára.—Olvasó, ha emlékét keresed, nézz körül. --1723. február 25-én hunyt el, 91 éves korában."

Az utolsó sorok, melyeket legidősebb fia és örököse, ifjabb Christopher Wren írt, minden idők leghíresebb sírfeliratává lettek.

Tudományos munkái

Wren egyik barátja, korának szintén nagy tudósa és építésze Robert Hooke szerint: "Arkhimédész óta nemigen találtatott egy emberben a gyakorlatias kéz és filozofikus elme ilyen tökéletes egysége."

Tudományos eredményei

Az oxfordi All Souls College tagjaként megalkotott egy átlátszó méhkast tudományos megfigyelés céljából. A távcsővel végezhető precíziós méréseket lehetővé tevő mikrométerek feltalálása után elkezdte a Hold megfigyelését. Kísérletezett a földi mágnesességgel, és részt vett orvosi kísérletekben, így elsőként fecskendezett sikeresen anyagot a véráramba (egy kutya testébe).

A Gresham College-ban végzett kísérleteiben foglalkozott azzal, hogyan határozható meg a hosszúság a mágneses változás és a Hold megfigyelésének segítségével a navigáció támogatása céljából, és segített Sir Paul Neile-nek a távcsöve megépítésében. Ugyanekkor a mikroszkópot is tanulmányozta és fejlesztette. 1652 körül megfigyelte a Szaturnusz bolygót, és megpróbálta megmagyarázni a megjelenését. Elméletét De corpore saturni címmel írta le, de mielőtt megjelentethette volna, Huygens előrukkolt a Szaturnusz gyűrűiről alkotott hipotézisével. Wren azonnal belátta, hogy ez az elmélet az övénél job, ezért saját írását sosem publikálta. Ezenkívül egy kivételesen részletes holdmodellt készített, melyet a királynak is bemutatott. Matematikai munkásságát is meg kell említenünk; 1658-ban sikerült meghatároznia a ciklois egy ívének hosszát. A bizonyítási eljárás során a problémát egy kör húrjainak összeadására redukálta.

Egy évvel csillagászprofesszori kinevezése után megalakult a Királyi társaság, melynek Wren aktív tagja lett. Professzorként beleásta magát a mechanikába, elsősorban a rugalmas testek ütközését és az ingamozgást tanulmányozva mélyrehatóan. Széles körű érdeklődése a meteorológia irányába is kiterjedt, és fabrikált egy "időjárásjelző-órát", amely több adatot rögzített: hőmérsékletet, páratartalmat, csapadékmennyiséget, és légköri nyomást, - ezek segítségével lőrejelezhetővé tette az időjárást. Ezeken kívül Wren az izomműködéssel kapcsolatos kísérleteket is folytatott. Feltételezése szerint az izzadás és az izmok zsugorodása két heterogén folyadék elegyéből eredő fermentative mozgás következménye lehet. Bár ez nem igaz, mégis egy megfigyelésen alapuló hipotézis, és az orvoslás új hozzáállását mutatja: a szakosodást. Egy másik tudományág, amelyben Wren tevékenykedett, az optika. Megjelentette egy perspektivikus rajzokat készítő gép leírását, és foglalkozott a konkáv lencsék és tükrök csiszolásának kérdésével. Ebből a munkából jött létre Wren másik fontos matematikai felfedezése, miszerint a hiperbola egyfajta kúpszelet. Ezeket az eredményeket 1669-ben publikálta. Az ezt követő évek során Wren folytatta munkáját a Királyi Társaságban, bár az 1680-as évek után tudományos érdeklődése alábbhagyni látszott: építészi és hivatali munkái kétségkívül minden idejét kitöltötték.

Itt csupán néhányat említettünk Wren tudományos munkái közül. Egyéb, nem említett területeken is tevékenykedett a mezőgazdaságtól kezdve a ballisztikáig, vizsgálta a vizet és a fagyást, a fényt és a fénytörést, hogy csak néhány dolgot említsünk szerteágazó érdeklődéséből. Thomas Birch History of the Royal Society (A Királyi Társaság története) című műve egyik legfontosabb forrásunk a tudományos társaság létrejöttének, hanem napi tevékenységének nyomon követéséhez is. Wren tudományos munkáinak többsége is itt van följegyezve.

Építészeti tevékenysége

Szt. Pál székesegyház főhomlokzat

Szt. Pál székesegyház alaprajzi vázlat

Szt. Pál székesegyház utolsó terve

Westminster-Abbey nyugati főhomlokzat

Wren korában a mai értelemben vett építészet nem létezett. A 17. század korai éveitől kezdve a virtuosi néven emlegetett tanult úriemberek nemritkán úriemberhez illő tevékenységként foglalkoztak az építészettel, és eme időtöltést az alkalmazott matematika egyik ágaként űzték. Ez olvasható Vitruvius sorai között, a 16. századi szerzők, mint például John Dee és Leonard Digges pedig már nyíltan kimondják ezt. Wren oxfordi diákévei során nemcsak megismerte Vitruvius Tíz könyv az építészetről című művét, hanem ösztönösen el is sajátította az építészeti tervezés abban leírt alapjait. A múltban az épületeket a patrónus igényei és az olyan hivatásos építőmesterek javaslatai szerint konstruálták, mint az ácsmester vagy a kőművesmester.

Első lépései az építészet felé

A Királyi társaság és az optika használata révén a király felfigyelt Wrenre. 1661-ben unokatestvére, Matthew egy királyi küldöttség kíséretében felkereste "Európa egyik legjobb Földmérőjét" azzal a felkéréssel, hogy irányítsa Tangier megerősítését. Wren egészségi indokra hivatkozva visszautasította az ajánlatot. Bár a meghívás II. Károly opportunizmusából eredhetett, aki nem feltétlenül tudta illeszteni az embereket a feladataikkal, Wren valószínűleg már gyakorlott építész volt ekkor.

Még 1661-ben Wren nem hivatalos tanácsot adott a régi, két évtizede elhanyagolt Szent Pál-katedrális felújítására. Építészeti érdeklődése kortársai számára is nyilvánvaló volt. Két évvel később indult egyetlen külföldi útjára, a Párizsba és az Île-de-France vidékére. Útja során elsőkézből tanulmányozhatta a modern tervezés és építés részleteit. Ekkor már tökéletesen értett az építészet csínját-bínját, sőt, mestere volt. Számos kollégájával ellentétben ő nem tervezési szabályok és képletek gyűjteményeként tekintett erre a tudományra, hanem ebben aknázta ki a birtokában levő értelmet és ösztönt, a tapasztalatát és a képzeletét.

Építészeti pályafutása

Építészi karrierje 1663-ban kezdődött, amikor a londoni Szent Pál-katedrális helyreállításának egyik felügyelőbiztosává nevezték ki. Ugyanebben az évben valósult meg első terve, a cambridge-i Pembroke College kápolnája. 1665-66-ban már inkább építészként, mint tudósként járt tanulmányúton Franciaországban.

1667-ben királyi biztosként felelős lett a Szent Pál-katedrális és 51 másik, a londoni nagy tűzvészben elpusztult templom helyreállításáért. Két évre rá kinevezték a királyi építkezések főfelügyelőjévé. Egészen 1714-ig megtartotta ezt a hivatalát, s ezzel a kései XVII. század hivatalos angol építészete fölött valóságos egyeduralmat gyakorolt.

Korai művei szakszerűek és akadémikusak, de még nem jelzik későbbi képességeiit. Az oxfordi Sheldonian Theatre (1664-69) ötletesen megkonstruált tetőzete figyelemre méltóbb (amelyet aztán a XIX. század végén mással helyettesítettek), mint a tervezés eredetisége, hiszen gondosan követte Serlio leírását a római Marcellus-színház-ról.

London belvárosának templomainál, amelyekhez Franciaországból való visszatérése után fogott, már pepótolta azt, ami hiányzott korábbi épületeiből: a kompozíció szabadságát és a tér ötletes kihasználását. Stílusa a Szent Pál-székesegyház grandiózus belső terének építésével (1675-1710) érett meg. A templom külseje is hatásos, híven követi a XVII. századi francia egyházi építészet példáit, de a kupola és az oldaltornyok elrendezése inkább az ördöngős Borromini Sant' Agnese-templomáról (Roma, Piazza Navona)látott metszetek - talán Piranesi - nyomán készült.

Munkái két világosan elhatárolódó stílust képviselnek. Az egyik a szigorú, monumentális klasszicizmus, amelyre jó példa a chelsea-i Royal Hospital (1682-91), a másik egy szabadabb, barokkos stílus, amelyet a Szent Pál-székesegyházhoz készített második terve (1703) vezetett be. Ez a stílus pályafutása végén, a greenwichi Royal Hospitalhoz készített terveiben (1696-1707) bontakozott ki teljes egészében, amelyeken feltűnik Levau párizsi Collége des Quatre Nations-jának hatása.

Az 1670-es években Wren jelentős szekuláris megrendelést kapott, ami építészetének érettségét és a különféle megbízásokra adott válaszainak érzékenységét mutatja. Legfontosabbak számos figyelemre méltó alkotásai közül a Nagy londoni tűzvész után emelet emlékmű, a greenwichi Királyi Obszervatórium, valamint a később róla elnevezett könyvtár a cambridgi Trinity Collegeban. Az utóbbi kettő építésében Robert Hooke is részt vett, de Wren felügyelete alatt készült el a végső terv.

Főfelügyelőként szinte kizárólag a királyi építésügyi hivatalnak dolgo¬zott. Kevés független megbízatása között van a cambridge-i Trinity College könyvtára (1676-84), amely klasszikus stílusát példázza. Az oxfordi Christ Church Tom-tornya (1681-82) nagyratörő próbálkozás a gótikával.

Érett építészeti korszaka

Történelmi véletlen, hogy Wren minden nagyszabású egyházi munkája az 1680-as évek utánra datálódik. Ötvenéves korára mind az ő természete, mind az angol építészet fejlődése kész volt egy monumentális, ám emberi építészet eszméjének befogadására, amelyben az egyes részletek az egészhez, és az épületet használó emberekhez is viszonyultak. Az első nagy project, amelyet Wren tervezett, aemlített Chelsea Kórház volt, amely ebben az értelemben ugyan nem tetszetős a szemnek, ám olyan különös sikerrel töltötte be funkcióját, hogy még most is kórházként tudják használni. A Windsor kastély üléstermének felújítása az építészet, szobrászat, és festészet különleges elegyítése miatt vált jelentős alkotássá. (Ezt a megbízást eredetileg Hugh May kapta, aki azonban a munkálatok befejezése előtt, 1684 februárjában meghalt. Wren átvette a posztját, és befejezte a munkát.)

Bár Wren továbbra is több királyi építkezésen játszott fontos szerepet, az 1690-es évek után kevésbé aktívan űzte az építésztervezői foglalkozását. 1696-ban kinevezték a Greenwichi Tengerészkórház építésének felügyelőjévé, három évvel később pedig a Westminster-apátság építésének ellenőrévé. Az előbbinek 1716-ig tett eleget, az utóbbit haláláig folytatta.

Építészetének hatása és építészettörténeti értékelése

Eletműve jelentős befolyást gyakorolt a késő XVII. századi és kora XVIII. századi brit építészetre. A királyi építkezéseken legtehetségesebb asszisztense Hawksmoor volt. Hatása elsősorban Vanbrugh, William Talman, Thomas Archer és Gibbs munkásságában mutatkozik meg. Halálakor Wren 90 éves volt. Már azok sem voltak fiatalok, akik a tanítványai voltak, és akik sikerük nagy részét Wren eredeti vezetésének köszönhették.

Az őket követő építészek újabb generációi már elnéztek Wren stílusa fölött. Azt a barokk iskolát, melyet tanoncai alkottak, tűzre vetette az új generáció, aki félresöpörte Wren hírnevét, és inkább Inigo Jones és palládionizmusa felé tekintett. A 18-19. század építészei nem felejthették el Wrent, de nem tudták neki megbocsátani munkáinak azon elemeit, amelyeket a szabálytalannak, hagyományellenesnek bélyegeztek. A templomok hagyták a legmaradandóbb nyomot a következő korok építészetén. Franciaországban, ahol az angol építészetnek ritkán volt befolyása, a Szent Pál-katedrális hatása mégis látható a Szent Geneviève-templomon (ez a mai Panthéon), amelynek építése 1757-ben kezdődött. Kupolája a Szent Páléhoz hasonló, és ez a forma még számtalan változatban megismétlődik, például a szentpétervári Szent Izsák-székesegyház (1840-42) vagy a washingtoni Capitolium (1855-65) épületén.

A 20. században Wren munkásságának kevesebb lehetősége volt hatni az angol építészetre. Az 1944-ben elhunyt Sir Edwin Lutyens, volt az utoló jelentős építész, aki bevallása szerint Wren-függő volt. A 19-20. századforduló időszakának angol építészete - és a hatására kialakult nemzetközi irányvonal - szándékoltan száműzte a historizálást, így Wren alkotásainak szelleme nem mutatott az építészet fejlődésének fő - a 20. századi modern építészet - irányába, melynek szerepét a J. Ruskin és W. Morris által képviselt Arts an Crafts mozgalom vette fel. Wren munkásságában rejlő, követendő példák kimeríthetetlen bányáját 20. századvég építészete fedezi fel újra.

Jelentős építészeti alkotásai

• Cambridge: Trinity College könyvtára (1676-84),
• Cambridge: Pembroke College kápolnája. (1665-66)
• Oxford: Christ Church Tom-tornya (1681-82)
• Oxford: Sheldonian Theatre (1664-69)
• Greenwich: Royal Hospital (1696-1707)
• Chelsea: Royal Hospital (1682-91)
• London: St Mary-le-Bov templom (1670-1677)
• London: Saint-Bride templom (1670-1684)
• London: Saint-James templom (1680-1684)
• London: Saint-Stephen-Walbrook templom (1672-1687)
• London: Szent Pál-székesegyház második terve (1703)
• London: Szent Pál székesegyház újjáépítése (1675-1710)
• London: Westminster Abbey rekonstrukciós munkái

Érdekes tények

Sir Christopher Wren szabadkőműves páholy vezetője is volt.

A Merkúr bolygó egyik kráterét Sir Christopher Wren tiszteletére a tudósról nevezték el.

Egy időben Wrennek tulajdonították a Newmarketen lévő King's House tervezését. Ez a hiedelem azt a kétes hitelességű történetet keltette életre, miszerint II. Károly, aki több mint hat láb (kb. 180 cm) magas volt, panaszkodott az alacsony mennyezet miatt. Wren erre állítólag azt válaszolta volna, hogy 'mindenhol elég magas a plafon' , mire a király addig görnyedt, míg egy magasságba került hű alattvalójával, végül megjegyezte, 'Ej-ej, Sir Christopher, szerintem tényleg elég magas.'

Források és szakirodalom

• Szerk. B.: Művészlexikon, (4. k. p.:732-733.) – Bp. Corvina K. 1995 – ISBN 963-13-3967-X
• M. L. Borrás-M.D.Serrano: A Művészet története (7.k. Barokk p. 286-287.) - Bp. 1987. Corvina K. - ISBN 963-13-2393-5
• Beard, G.: The Work of Christopher Wren, Edinburgh, 1982;
• Downes, K.: Christapher Wren, Harmondsworth, 1971;
• Little, B.: Sir Christopher Wren: a Historical Biography, London, 1975;

• Ez a szócikk fordítás részleteket is tartalmaz a következő helyről: Ez a szócikk részben vagy egészben a Sir Christopher Wren című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
• St Paul's Cathedral: Sir Christopher Wren, [Vaughan Hart, (ISBN 0714829986 paperback)
• On a Grander Scale: The Outstanding Career of Sir Christopher Wren (ISBN 0-00-710775-7 hardback, ISBN 0-00-710776-5 paperback)
• His Invention So Fertile: A Life of Christopher Wren (ISBN 0-19-514989-0)
• Parebtalia, or, Memoirs of the family of the Wrens
• The lives of the professors of Gresham College
• The Americans (ISBN 0-618-37719-0)