„Ung vármegye” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Kapcsolódó szócikkek: bőv. |
|||
| 62. sor: | 62. sor: | ||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
* [[Kárpátalja története]] |
* [[Kárpátalja története]] |
||
* [[Kárpátalja közigazgatása]] |
|||
* [[Ungi közigazgatási kirendeltség]] |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2014. február 28., 01:27-kori változata
| Ung vármegye | |||
| |||
| Ország | Magyar Királyság | ||
| Központ | Ungvár | ||
| Népesség | |||
| Népesség | ismeretlen | ||
| Nemzetiségek | ruszinok, magyarok | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 3230 km² | ||
| Térkép | |||
 | |||
| Ung vármegye térképe | |||
 | |||
| Ung vármegye domborzati térképe | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ung vármegye témájú médiaállományokat. | |||
Ung vármegye (szlovákul Užská župa) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében. Területe ma Ukrajna, Szlovákia és Magyarország része.
Földrajz
A vármegy északi, nagyobbik része hegység, déli része síkság által volt lefedve. Az északi részén a Kárpátok északkeleti csoportja, délnyugati részén az Alföld egyik nyúlványa feküdt. A vármegye fő folyója az Ung és a Tisza. Északról Galícia, keletről Bereg vármegye, délről Zemplén és Szabolcs vármegyék, nyugatról pedig Zemplén vármegye határolta.
Történelem
A vármegye keletkezésének időpontja vitatott, egyrészt I. Szent István alapításának tartják [1] , másrészt 1085 tájára keltezik. 1313 óta nemesi vármegye, amely a 14. század elején Aba Amadé és fiai örökbirtoka volt. I. Károly 1317-ben foglalta vissza. A három részre szakadt ország idején rövid megszakítással a Királyi Magyarország területéhez tartozott.
II. József közigazgatási reformja idején a IV. Munkácsi Kerületbe tartozott. 1851-1860 között a III. Kassai Kerület része.
1918-tól a vármegye két község (Záhony és Győröcske) kivételével csehszlovák megszállás alatt volt, és ezt a trianoni békeszerződés 1920-tól véglegesítette. A Magyarországon maradt terület az 1923-as megyerendezéskor egyesült Szabolcs vármegyével és létrejött az 1938-ig fennálott Szabolcs és Ung k.e.e. vármegye.
Ung vármegye egy része az I. bécsi döntéssel 1938-tól Magyarország része lett, ekkor azonban a két már említett községet véglegesen Szabolcshoz csatolták, annak része azóta is, viszont Ung megyéhez kerültek délen és nyugaton egykori Zemplén megyei területek és Szabolcs megye egykori Tisza-jobbparti községei. Ung megye maradéka 1939-ben, Kárpátalja megszállása következtében lett átmenetileg magyar terület, ez a rész azonban nem a vármegyéhez, hanem a külön közigazgatási egységet képező Ungi közigazgatási kirendeltséghez került.
A II. világháború után visszaálltak az 1938 előtti országhatárok, 1945-ben azonban Csehszlovákia átadta Kárpátalját a Szovjetuniónak, azon belül Ukrajnának, és Ung megyének csak kisebb, nyugati részét tartotta meg.
Keleti, a Szovjetunióhoz került része Ukrajna Kárpátontúli területéhez tartozott, s ez nem változott a Szovjetunió 1991-es széthullásával sem. Csehszlovákia 1993-ban történt felbomlását követően az oda tartozott részt Szlovákia örökölte és az 1996-os közigazgatási reform óta ez a Kassai kerülethez tartozik.
Lakosság
A vármegye összlakossága 1910-ben 160.282 személy volt, ebből:
Közigazgatás
Járási beosztás
A vármegyében az alábbi járások működtek a 19. század utolsó harmadától 1918-ig:
- Nagybereznai járás, székhelye Nagyberezna
- Nagykaposi járás, székhelye Nagykapos
- Szobránci járás, székhelye Szobránc
- Ungvári járás, székhelye Ungvár
- Perecsenyi járás, székhelye Perecseny (1901-ben szervezték)
- Szerednyei járás, székhelye Szerednye (1909-ben szervezték)
1938-44 között, amikor a vármegye átmenetileg ismét Magyarországhoz tartozott és ott működött, a járási beosztás az alábbi volt:
Város
Ung vármegye egyetlen városa Ungvár volt, mely 1871-től rendezett tanácsú város, 1939-1944 között viszont törvényhatósági jogú város volt, vagyis ekkor már nem tartozott a megyéhez.
Ung vármegye címere
A vármegye címere 1571-ből ismert. A két részre vágott pajzs felső kék mezejében arany koronából egy szemben álló páncélos koronás vitéz emelkedik ki, s mindkét kezében három szál arany búzakalászt tart, míg az alsó vörös mezőben két ezüst pólya látható. A pajzsra koronás sisak van téve, melyről jobbra arany és kék, balra ezüst és vörös foszlányok lengnek alá.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
