Etikett (viselkedéskultúra)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Protokoll (illem) szócikkből átirányítva)

Az etikett a társadalmi viselkedési szabályok egy bizonyos korra és nemzeti kultúrára jellemző összessége, régebben az előkelő társadalmi érintkezés formáinak merev rendszere, történelmileg az egyes királyi udvarok viselkedési szabályainak összessége. A diplomáciai protokoll az illemtani szabályokon túlmenően a diplomáciai érintkezés részletesen szabályozott területe.

Illem, etikett, protokoll[szerkesztés]

A viselkedés eszköz a normális emberi kapcsolatok kialakításában mind a magán-, mind a hivatali életben, amelyet két csoport határoz meg:

  • passzívák: mindazok, amelyekre a szülők, a környezet és a társadalom tanít meg: a jellem, a lelkiismeret, a jó modor, a helyes viselkedés, a szerénység, a pontosság, az önuralom (Seneca szerint ez a legfőbb uralom);
  • aktívák: a köszönés, a kézfogás, a megszólítás, a tegezés-magázás, a társalgás, a beszédmodor; ezeket az egyén alakítja ki.

A három rokonértelmű fogalom megkülönböztetése[szerkesztés]

Illem[szerkesztés]

Az illem, vagy viselkedéskultúra célja az emberek közötti kapcsolatok, a társadalmi élet szabályozása. Sűrűn változik, mert minden kornak, generációnak, vallásnak, népcsoportnak,[1] sőt családnak is megvannak az illemszabályai. Az illem maga a jó modor, a kulturált viselkedés, amely eszköz, és bizonyos helyzetekben védelem.

Az illem változását napjainkban többek között a környezettudatosság is alakítja, ennek nyomán fogalmazódnak meg azok a szabályok, amelyeket magukat környezetbarátnak, környezetvédőnek tartó emberek nagyobb valószínűséggel tartanak be. Meszlényi Attila egy egész illemkönyvet dolgozott ki, ami környezetbarát szempontból a szerző szerinti ildomos viselkedést írja le.[2]

Etikett[szerkesztés]

A címkét jelentő francia étiquette szó eredetileg olyan feljegyzést jelentett, amiben a neveket, rangokat, a különböző szertartások lebonyolítását rögzítették. Az udvari szertartás- és illemszabályok összességét jelentette. Fénykorát XIV. Lajos versailles-i udvarában élte. Ma már helyette inkább viselkedéskultúráról beszélünk.

Protokoll[szerkesztés]

Az illemből és az etikettből származtatható. Görög eredetű, a Bizánci Birodalomig vezethető vissza.[3] Két szó összetételéből származik: az első jelentésű protosz és az enyv jelentésű kolla szavakból, eredeti jelentése, a könyv elejére ragasztva, megfelel a kartotékrendszer elődjének, az előzéklapnak. A protokollnak ma már tágabb értelme van: viselkedéskultúra + szertartásrend + rendezvényszervezés. A diplomácia elengedhetetlen eszköze, segítségével anélkül fogalmazhatóak meg a gondolatok, hogy bárki megbántódna.

A protokoll fejlődése[szerkesztés]

Az időszámítás előtti korból keveset lehet tudni a protokollról, de vannak meggyőző bizonyítékok az illemszabályok születéséről és terjedéséről, pl. az i. e. 3- i. e. 2. évezredben az indiai Manu törvényei, Theognisz (i. e. 6 - 5. század) megállapítása: „Tévedni emberi dolog”, vagy Arisztotelész (i. e. 384-322) az illemtan alapjává vált mondata: „Az ember természeténél fogva társas lény”. A bizánci birodalomban feljegyezték a tárgyalásokon, hivatalos rendezvényeken elhangzottakat, majd elemezték ezeket. Jó megfigyelő képességű követet küldtek az ellenséghez, aki mindent feljegyzett az ottani katonák létszámáról és fegyverzetéről. Ha több ellenségük is volt egyszerre, a követük segítségével egymásnak uszították őket. Ebből a biztos ítéletű megbízottból született meg a diplomata. Szigorú protokoll követelte meg a császárnak történő jelentéstételt. Bíborbanszületett Konstantin 912-ben írta meg a Ceremónia könyve című művét, amely nemcsak a hivatalos rendezvényekre, hanem a fürdetésre, az étkezésre, az öltözködésre stb. vonatkozó szabályokat is tartalmazta, és ezek betartását a császár szigorúan megkövetelte. A középkorban az államfők elismerték a pápa elsőbbségét, aki azok rangsorolását a következőképpen állapította meg (az 1504. évi állapot): a pápa, a német-római császár, majd Franciaország, Spanyolország, Aragónia, Portugália, Anglia, Szicília, Magyarország, Skócia, Navarra, Csehország, Lengyelország és Dánia királya.

A középkori protokoll nagyon szigorú volt. A 15. században halállal büntették azt, aki idegen delegációval mert érintkezni, ennek ellenére ekkor vált szokássá, hogy mindig ugyanazokat a követeket küldték a különböző országokba. 1455-ben Sforza milánói herceg alapította meg az első önálló küldöttséget, de a diplomáciai rangsor kialakulására még 300 évet kellett várni. Franciaországban a protokollfőnökök nemegyszer a király szeretői voltak, közöttük Madame de Pompadour. A spanyol és francia udvar hatására terjedt el Európában az etikett és a protokoll, először Ausztria, majd Poroszország, később, II. Katalin orosz cárnő uralkodása alatt Oroszország is alkalmazta a szabályokat. A protokoll kínosan ügyel a rangokra, és frappáns megoldásokat talál a sértések elkerülésére. Egy példa: 1699. január 26-án, a Karlócai béketárgyaláson a Habsburg, a lengyel, a török és a velencei követ rangegyenlősége miatt kerek, négyajtós épületet ácsoltak össze, amelynek a közepén egy kerek asztal volt. Hasonló eljárást alkalmaztak Bécsben az úgynevezett Táncoló Kongresszuson (1814. szeptember - 1815. június): ajtót vágtak a kastély falán, ily módon a négy tárgyaló fél egyszerre léphetett be a terembe.

A magyar protokoll kezdeteiről[szerkesztés]

Írásos emlékek híján csak következtetni lehet a magyar protokoll kezdeteire. A már említett illem, etikett és protokoll-hármasból csak az utóbbi létezett a honfoglaló ősöknél, az etikett csupán az 1800-as években jelent meg. Ennek az volt az oka, hogy Bölcs Leó bizánci uralkodó követek útján tartotta a kapcsolatot a magyarokkal, valamint az arabokkal folytatott kereskedelem is hatással volt a protokollra. (László Gyula professzor szerint az iszlám nagyobb hatást gyakorolt a magyarokra, mint bármely más nemzet vagy népcsoport abban az időben).

Az első követek Tormás (Árpád vezér dédunokája) és Bulcsú vezér voltak, akik Bíborbanszületett Konstantinhoz mentek követségbe, és minden tekintetben megfeleltek a protokolláris követelményeknek. Árpád nemcsak kiváló hadvezér, hanem tökéletes diplomata is volt: üzenete és ajándékai kellemes meglepetést keltettek Zalán vezérben.

Viselkedéstechnika[szerkesztés]

A viselkedés maga a jó modor, a magatartás, az önfegyelem; sőt a protokoll idesorolja a jellemet, a megjelenést, az öltözködést, a fellépést, az illedelmességet, az udvariasságot, az előzékenységet, a figyelmességet, a tapintatot, a pontosságot, a szerénységet és a türelmet.

1.) jellem: a jóra-rosszra való hajlandóság egyrészt születési, neveltetési kérdés, másrészt belső hajtóerő. A protokoll szerint az akarattól függ, hogy mikor melyik kerekedik felül.
2.) lelkiismeret: erkölcsi tudat, ami alapján az ember meg tudja ítélni a saját tetteit, érzéseit, erkölcsösségét, de még a gondolatait is.
3.) a magatartás, viselkedés: jellemzi az egyént mind a magán-, mind a hivatali életben. A kialakításához több tényező is hozzájárul: erkölcsi tudat, kultúra és kulturáltság, pszichikai beállítottság, családi, társadalmi, iskolai és munkahelyi szokások, követelmények. Az ember a környezetének a viselkedésén keresztül adja át a magatartását: tiszteletadás, határozottság, mértékadás, tapasztalat.
4.) a megjelenés tükrözi az embernek az önmagával és másokkal szemben állított erkölcsét, igényességét és viszonyát. Kiterjed a haj-, bőr- és körömápolásra, a tiszta, vasalt ruházatra, a frizurára, a parfüm- és sminkhasználatra.

Öltözék[szerkesztés]

A hivatali életben a férfiak alapviselete a sötét öltöny: kék, szürke vagy „földszínű” barna, a zokni sötét, lábszárat takaró, a cipő fekete és elöl fűzős vagy cúgos. Lehetőleg rövid, de mindenképpen ápolt haj, rövid, ápolt körmök. Az ingnyak és a kézelő nem lehet kopott. Zakót és nyakkendőt a saját irodáján kívül kötelező viselnie, még kánikulában is. A férfiak nem hordanak ékszert, kivéve karikagyűrűt, vagy a végzettséget jelölő, elismerésként kapott, illetve családi pecsétgyűrűt. Az ing alatt hordhatnak ékszert, de atlétatrikót mindenképpen. A nyakkendőtű nem kívánatos. A zakó hajtókáján lehet kitüntetés, vagy valamilyen klubhoz tartozást jelölő jelvény, de pártjelvény nem! A nyakkendő összhangban van az öltönnyel és az inggel, a nadrág övéig ér. A karóra szíja lehetőleg minél vékonyabb bőr.

A hölgyeknél klasszikus a szoknya-blúz-blézer hármas, a kosztüm. A szoknyát mindig harisnyával kell viselni. A nadrág nem minden üzletfélnél elfogadott, például a latin (francia, olasz, spanyol stb.) partnernél mellőzni kell. Ha a nadrág mellett dönt a hölgy, az szövetből készült és elegánsan szabott legyen. A hivatali életben nem a nőiesség kommunikálása a cél. A hangsúlyt a tudásra kell helyezni, a nőiesség megtartásával. A frizura hagyja szabadon a homlokot, a hosszú haj soha ne lobogjon, egy kis smink nem árt, a körömlakk ne legyen rikító, az ékszer legyen minél kevesebb. A kiegészítők nagyon fontosak. Ugyanaz a kosztüm toppal háromféle sállal már három különböző öltözet. A selyemsálak, kendők nagyon öltöztetnek. A kiegészítők – határidőnapló, irattartó, táska, cipő, pénztárca stb. – bőrből legyenek. Műanyag toll nemkívánatos.

Az állami delegáció öltözködése számtalan szabállyal és formával él, ezek elsajátítása sok időt és nagy tapasztalatot kíván.

Az alkalmi öltözetek[szerkesztés]

White tie (rövidítve: WT) vagy formal-frakk: férfiaknak frakk fehér mellénnyel, fehér, keményített inggel, egyenes gallér tört sarokkal, fehér csokornyakkendővel, a cipő fekete, lakk. A hölgyeknek: nagyestélyi: hosszú ruha, megfelelő kiegészítők, könyökön felül érő kesztyű. Kesztyű és táska viselése mindig kötelező, a kalap az alkalomhoz illő.
Black tie (BT) vagy semi-formal-smoking, férfiaknak szmoking fekete mellénnyel, keményített ing puha lehajtott vagy egyenes gallérral, fekete csokornyakkendő, fekete lakkcipő. A nőknek hosszú ruha a kiegészítőkkel együtt, a nagyestélyinél egyszerűbb kivitelben.
Informal - sötét öltöny, férfiaknak elegáns nyakkendő vagy csokornyakkendő, fekete fűzős cipő, vékony zokni. A nőknek alkalmi ruha.
Casual, business casual – hivatali, ámde lezser öltözet: férfiaknak öltöny, szövet nadrág és zakó, nyakkendő nélkül. A nőknek szoknya, blézer vagy kosztüm.
Slacks - sportos öltözet: viselhető farmer, vászonnadrág, pulóver, sportcipő, nyakkendőt nem kell kötni.

A diplomáciai, főnemesi, nemesi öltözékekben a fentieken kívül előforduló öltözékek:

Ceremoniális öltözet: férfiaknak fekete zsakett csíkos nadrággal, fehér, lehajtott gallérú ing, szürke nyakkendő, fekete fűzős cipő. A nőknek angolos kosztüm vagy komplé, kalap és kesztyű kötelező.
Látogató öltözet: férfiaknak fekete zakó, csíkos vagy sötétszürke nadrág, fehér, lehajtott gallérú ing, szürke vagy sötét mintás nyakkendő. A nők kosztümöt vagy ruhát viselnek kabáttal.

Az egyenruhára vonatkozó előírások[szerkesztés]

Uniform/White tie: díszegyenruha, kitüntetések szalagsávon vagy eredeti formában.
Uniform/Formal: ünnepi öltözet, a kitüntetések szalagsávon.
Uniform/Informal: köznapi egyenruha, kitüntetések szalagsávon.

Jármű[szerkesztés]

A megjelenéshez tartozik a jármű is. Ez általában személygépkocsi, de lehet állati erővel vont jármű. A lipicai lovakat az 1500-as években többek között azért tenyésztették ki, hogy fogadásokon alkalmazzák őket. ([4])

Modor[szerkesztés]

5.) illedelmesség: a franciák ezt az espirit de conduite kifejezéssel írják körül. Gyűjtőnév: a tiszteletadás, a jó modor, a tapintat, a kulturáltan társalgó, nem gesztikuláló és kevés mimikát használó emberre jellemző ez a tulajdonság. Aki ritkán jár társaságba, nem tud teljes mértékben viselkedni még akkor sem, ha jól ismeri az illemszabályokat. A Révai nagy lexikona az illedelmességet az illendőség címszóval határozza meg.
6.) udvariasság: „A jó modor és az igazságszeretet mellett az úriember ismérve. Az udvariasság a műveltség egyik fő tényezője, mely mindenkinek a jóakaratát meghódítja.” (Lord Chesterfield).

Az írott szabály rövid változata: előnyben részesítik:

  • a férfiak a nőket,
  • a fiatalabbak az idősebbeket,
  • a beosztottak a vezetőket.

Az állami és az egyházprotokoll ebben is eltérhetnek.

7.) előzékenység: az udvariasság egyik ága. Itt elmaradnak a szabályok az előzékenység kivételével.
8.) pontosság: a királyok udvariassága. Hivatali időben/munkanapon a munkaidő kezdete valójában a munka kezdetét jelenti, a munkaidő végét követően 10-15 perccel még illik a munkahelyen lenni. Munkaebéd/vacsora alkalmával a vendéglátó 15 perccel a megbeszélt időpont előtt érkezik. Fontosabb társasági alkalmakkor, koktélparti, állófogadás esetén a vendég a kezdés és a befejezés között bármikor érkezhet, díszétkezéseknél pedig legkésőbb a megadott időpontban. A pontosság szabályai országonként változnak, egyes afrikai országokban a több hetes késés sem ritka, de a diplomáciai protokollt az egész világon be kell tartani, egyetlen ország sem sérthető meg.
9.) szerénység: azt jelenti, hogy van mire szerénynek lenni. A szerény ember jó vitapartner, remek társalgó, értelmes, kulturált, illemtudó.
10.) türelem: nélkülözhetetlen az élet minden területén. „Dühösnek lenni annyi, mint más hibáját magunkon megbosszulni.” (Alexander Pope)
11.) köszönés, kézfogás, kézcsók: a köszönés a leggyakoribb és a legtöbb formában megtalálható érintkezési forma, Magyarországon főleg a napszakokhoz kötődik. Az elköszönés is lehet napszaknak megfelelő, de a leggyakoribb a „Viszontlátásra!” forma. Előre köszön a férfi a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, a beosztott a főnöknek, az érkező-távozó a már/még ott lévő(k)nek. Az egyház, vallási közösség képviselőjének mindig a laikus, a „civil” köszön előre. A köszönést mindig illik fogadni és viszonozni. Társaságban az ismeretlenek is fogadják a köszönést.

A „Csókolom!”, „Kezét csókolom!” a mindennapi életben elfogadott forma, de a hivatali életben nem használják. A hölgyeknek - csak kontinentális környezetben - adható kézcsók ma már jelképes, félig kivitelezett lehet; a férfi szája nem érinti meg a nő kezét. Egyházi méltóságok gyűrűjét illethetjük kézcsókkal, nemre, korra, rangra való tekintet nélkül. A tegező köszönés csak a családon belül vagy közeli barátok, munkatársak között hangozhat el. A tegező köszönés legáltalánosabb formája a „Szervusz!” és rövidítései. A szervusz a servus humilissimus latin kifejezés rövidítése, jelentése: alázatos szolgája. A középkorban terjedt el, Magyarországon akkor még a tegeződés volt szokásban.

A köszönés egyéb formái:
  • kalapemelés: a férfi a kalapját - ha az nem egyen- vagy formaruha része - mindig és mindenki előtt köteles megemelni;
  • kézfogás: gyors, határozott, közepesen erős. A nő nyújt először kezet a férfinak, a vezető a beosztottnak, azonos neműek között az idősebb a fiatalabbnak. Külföldön meg kell ismerni az ottani szokásokat; kesztyűs kézzel nem illik kezet fogni, kivéve ha nőről vagy egyenruhás férfiról van szó, mert a kesztyű az egyenruha része.

Kommunikáció[szerkesztés]

12./ bemutatás, bemutatkozás: minden országban szigorú szabályokhoz van kötve. Más szabályok vonatkoznak a magán-, megint mások a hivatali életben.

Hivatalos bemutatkozásnál a néven kívül meg kell mondani a munkahelyet, a beosztást vagy a munkakört, de ezt minél rövidebb formában. A névjegy átadása ma már helyettesítheti a bemutatkozást. A magánéletben elegendő, a név, de egyre gyakoribb forma a becenév használata, pl. "Szólíts Panninak!".

A protokoll szabályai szerint kell bemutatni - a férfit a nőnek, - a fiatalabbat az idősebbnek, - az alacsonyabb beosztásút/rangút a magasabbnak, - a később érkezőt a már ott lévőnek az előző szabályok figyelembe vételével, - ha egy személyt kell bemutatni több személynek, előbb a bemutatandó személy, majd a többiek nevét kell ismertetni életkor és/vagy rang szerint, - hivatalos látogatásnál a titkárnőnek kell bemutatkoznia, a látogatót ő jelenti be a főnökének.

A bemutatkozáskor az ülő férfinak mindig fel kell állnia, kivéve, ha jóval fiatalabbat vagy alacsonyabb rangút mutatnak be neki. A hölgyek is felállnak, ha legalább egykorú vagy -rangú hölgyet mutatnak be neki. Nem kell bemutatkozni, ha úgynevezett „technikai okokból” kerül két vagy több ember kapcsolatba (vásárlásnál, telefonbeszélgetéskor a központosnak, ha a hívott fél a munkahelyét és/vagy az ottani számát mondja meg, ügyfélszolgálati helyiségben a várakozás során stb.).

13./ tegezés, magázás: A magyarok a 16. században (latin mintára) még mindig a tegezést használták, mindenki tegező viszonyban állt a másikkal.

A tegezés két részre oszlott: 1./ baráti tegezés: pl. "Te, Pista!"; 2./ a nemekhez intézett tegezés: „Ahogyan Tekegyelmed kívánja!”. A magázódás, „Uram!”, „Asszonyom!” megszólítás német hatásra indult meg. A maga szót a 17. században használták először, mindig rideg, lenéző szerepe volt. Az ön megszólítás udvarias, tiszteletet sugall.

A tegezés szabályai: csak a nők vagy a náluk jóval idősebb/magasabb rangú férfiak ajánlhatják fel; -a nők egymás között: csak az idősebb/magasabb rangú kezdeményezheti. A tegeződést visszautasítani minden körülmények között sértés!

14./ megszólítás: a régi megszólításformák közül ma is él az Uram! és az Asszonyom!.

Az úrfi és a kisasszony megszólítások a 16. századból származnak, ma már csak az utóbbi használatos. A történelem mindig kreál(t) valamilyen megszólítást a társadalmi- és politikai helyzettől, illetve a foglalkozástól függően: tekintetes, nagyságos, méltóságos, kolléga, kollegina, szaktárs, elvtárs, bajtárs.

15./ a levél

A címszóval kapcsolatos remek forrás lehet többek között Ráth-Végh István A könyv komédiája c. művének A Gorombaság irodalma című része.

A magánlevelet kézzel illik írni és aláírni, és figyelni kell a levélpapír minőségére is. A magánlevél udvarias, érzelem-dús, a kézírás olvasható. A megszólítás magánügy… (Az e-mail korában elavult megállapítás.)

A hivatalos- vagy üzleti levelezés külön tantárgy, nem fér el ebben a szócikkben. Legyen szó csak arról, amit mindenkinek illik tudni. A hivatalos levelezés megszólítási formulájában minden nő „Asszony” és minden férfi „Úr”. A 25 éven felüli nők megszólítása mindig „Asszony”, még akkor is, ha hajadon az illető. Egy igazgató, osztályvezető, főorvos stb. asszony valószínűleg idősebb 25 évesnél.

A diplomáciai- és protokolláris levelezésben a megszólítást a rang szerint finomítani kell. A királyok megszólítása Sire, a királyi hercegeké Monseigneur, a hölgyek megszólítása minden esetben Madame, Szabad György tehát helyesen szólította Asszonyomnak az angol királynőt az Országházban, a döbbent hátrafordulás a franciás 'madam' kiejtésnek szólhatott (a nyilvánosház vezetője), az elvárt, angolos 'medam' helyett.

A pápa megszólítása – neki közvetlenül csak államfők írhatnak – Szentséges Atya [5], Szentatyám, Őszentsége, Szentatya, bíboros és az érsek Őeminenciája, a püspök Excellenciás, a főrabbi, Professzor. A német és olasz nyelvterületen előnyt jelent a professzor és a doktor cím használata.

A hivatalos levélben célszerű visszautalni az eredeti levélre, ha annak nincs meg a másolata (ez a magánlevélben is ajánlott). A hivatalos levél pontos, tárgyszerű, érzelemmentes. A záró formula: „Tisztelettel” vagy „Üdvözlettel”. Nem kell szó szerint venni az angol „Sincerely Yours [Tisztelettel az Öné]” megszólítást, amelynek az értelemszerű jelentése „Szívélyes/Barátságos/Baráti üdvözlettel”.

16./ telefonálás

A telefon ma már nem luxuscikk, hanem a kommunikáció mindennapi eszköze.<br¨> A telefonálás illemszabályai: - rövid beszélgetés; - a hívott félnek is azonosítania kell magát: mondja meg a nevét, ha a munkahelyét hívják, akkor a munkahelye nevét (így a hívó fél biztos lehet abban, hogy jó számot hívott); - a hívó fél köszön, bemutatkozik, közli, hogy kivel szeretne beszélni, megkérdezi, hogy nem alkalmatlan-e az időpont, ha igen, újrahívást ajánl fel; - visszahívás: ha a hívó félnek visszahívást ígérnek, és ő megadja a telefonszámát, nem telefonálhat újra. Vonalmegszakadás esetén a hívó fél kötelessége az újrahívás, a beszélgetés befejezését is ő kezdeményezi. Az üzenetrögzítő használatakor a magán üzenetrögzítőn is magázódjunk. Köszönés, azonosítás után hagyjunk rövid üzenetet. Ha a hívott fél visszahívást ígér, mindenképpen tegye meg.

Rövid intelmek: - mások beszélgetésekor el kell hagyni a helyiséget; - a mobiltelefon nem használható ott, ahol tilos; - vonaltartás legfeljebb fél percig lehet. Gratulálni szabad, de részvétet nyilvánítani nem illik telefonon.

Előre engedés[szerkesztés]

A férfi általában előre engedi a nőt. Kivételek: - tömegközlekedési járműről való leszálláskor, gépkocsiból való kiszálláskor; - étterembe, szórakozóhelyre való belépéskor, ha ez társaságban történik, egy férfi megy elöl, utána a társaság tagjai már vegyesen léphetnek be; - meredek, szűk lépcsőn lefelé, de felfelé már a nő megy elöl; - nehéz- és/vagy lengőajtónál mindig a férfi megy elöl. Járműbe való beszálláskor a férfi nyitja ki az ajtót a nő előtt és csukja be utána.

Étterem, étkezés[szerkesztés]

Az étteremben illik vendégként viselkedni. Nem illik a kést szájba venni, lenyalni, pláne nem illik a fogak közül az ételmaradékot (bármivel!) kipiszkálni. (1637. május 12-én Richelieu bíboros egy lakomán lekerekített hegyű késeket készíttetett ki az asztalokra. Ezt a szokást a Napkirály 1669-ben törvénybe iktatta. A rendelkezés, később törvény valószínű oka a gyilkosság elkerülése a lakomákon.)[6]
A ruhatárnál - ez a színház, szórakozóhely stb. ruhatárára is vonatkozik - érkezéskor a férfi lesegíti a hölgy kabátját, és csak ezután veszi le a sajátját, távozáskor pedig fordítva: először a férfi veszi fel a kabátját, és csak azután segíti fel a hölgyre a kabátot. (Az ok egyszerű: nehogy rámelegedjék a hölgyre a kabát.)

A botrány kezelése[szerkesztés]

A botrány már a kirobbanása előtt észrevehető, megelőzhető. Ha már kirobbant, a botrány okozóját meg kell nyugtatni, ha ez sikertelen, a többiektől el kell különíteni.

A biológiai megnyilvánulások és kezelésük[szerkesztés]

  • dohányzás: a jogszabályok folyamatosan szigorítják a dohányzás szabályait. Alapszabály: aki dohányzik, úgy tegye, hogy ne zavarjon másokat. Ha valahol nincs hamutartó, ott nem illik rágyújtani. Nem illik szivarral, cigarettával, pipával a szájban beszélgetni, járni-kelni, bárhová belépni, a füstöt bárkire ráfújni. Cigarettával a szájban nem illik másnak tüzet adni. A zsúfolt utcán nem illik dohányozni, mert a parázs a tömegben sérülést vagy anyagi kárt okozhat.
  • csuklás: nem mások előtt kell elállítani;
  • ásítás: mások előtt nem illik, le kell nyelni;
  • tüsszentés: csukott szájjal, zsebkendőbe, az orrot és a szájat eltakarva.
  • fülvakarás, kézen kívül bármely testrészhez nyúlás magánügy!
  • köhögés: az eljárás ugyanaz, mint a tüsszentésnél.
  • szellentés: magánügy!
  • „kimenni” akkor kell, amikor lehet...
  • sminkelés, frizuraigazítás: magánügy!
  • fogpiszkálás: szintén magánügy, az asztalnál nem illik.
  • rágógumi: beszéd közben nem illik rágni. Az elrágott rágógumit diszkréten papírzsebkendőbe csomagolva a szemetesbe kell dobni, minden más megoldás sérti a jó ízlést.

Ottlik Károly a Protokoll című művében részletesen ismerteti a különböző nemzetekre jellemző sajátosságokat, nem számítva a többi felhasznált irodalmat. A Magyarországgal szomszédos országok szokásai közismertek, ezért kimaradnak a szócikkből.

Az illem követelményei általában nemzetköziek, de a helyi sajátosságok, erősebbek a nemzetközieknél. Nem modortalanság, ha a finnek nem kívánnak jó étvágyat a terített asztalnál, ha a japán férfi a felesége előtt megy be valamilyen helyiségbe, ha a mexikóiak késéssel érkeznek egy protokolláris rendezvényre.
Külföldre utazás előtt nem csak a nyelvi és a helyi sajátosságokat kell megismerni, hanem az illemszabályokat is, így elkerülhetőek a kellemetlen, mi több, hátrányos helyzetek.

A különböző kultúrák és országok sajátosságai[szerkesztés]

Az etikett követelményei általában nemzetköziek, de a helyi sajátossámaszájgok erősebbek a nemzetközieknél. Nem modortalanság például, ha a finnek nem kívánnak jó étvágyat a terített asztalnál, ha a japán férfi a felesége előtt megy be valamilyen helyiségbe, ha a mexikóiak késéssel érkeznek egy protokolláris rendezvényre. Külföldre utazás előtt nem csak a nyelvi, földrajzi és egyéb sajátosságokat kell megismerni, hanem az illemszabályokat is, így elkerülhetőek a kellemetlen, mi több, hátrányos helyzetek.

Afrika[szerkesztés]

Kenyai férfi hagyományos maszáj öltözetben

A kontinens volt gyarmati országaiban részben megmaradtak ugyan a gyarmati hagyományok, de a nemzeti sajátosságok már jelen vannak az öltözködésben, a viselkedésben, a társadalmi és társasági szokásokban. A kultúrák és szokások szinte megszámlálhatatlanok. Az afrikai embereknek nagyon fontos az etnikai hovatartozás, erre nagyon büszkék és egyben nagyon érzékenyek.
Soha nem szabad a látszat alapján ítélni. Egy hagyományos, törzsi ruhát viselő ember nem biztos, hogy tanulatlan. Nagy szerepet játszik az afrikaiak életében a szerencse, legyen az jó- vagy balszerencse. Ezek a vallásra vagy a babonára vezethetőek vissza. Megszokott az amulettek viselése, az afrikai emberek hite szerint ezek védenek a gonosz szellemek ellen, vagy segítenek kihasználni a természet erőit, illetve javítják a viselőjük anyagi helyzetét.

Elterjedt az iszlám vallás, de megtalálható a kereszténység, és léteznek helyi vallások is. A trópusokra előírt egészségügyi követelményeket szigorúan be kell tartani. Az iszlám vallású országokban nem fogyaszthatnak sertéshúst (lásd az arab országoknál is). Kedvelik a szárnyast, a gyümölcsöt és az édességeket. Szokás a kézzel való étkezés. (Kizárólag jobb kézzel szabad a közös tálba nyúlni, mert a balt más, tisztálkodási célra használják!)

Az arab országokban[szerkesztés]

Az arab országokat főleg az arab műveltség és az iszlám vallás köti össze. Az utcán és a hivatalban hagyományosan öltözködnek, de Európában európai ruhában járnak.
Szokásos a kézfogás.
Az iszlám vallás tiltja a szeszes italok, a sertéshús, a sertészsír, és a velük készült ételek fogyasztását. A kínált üdítőt, vizet visszautasítani nem szabad, mert sértő, az utolsó cseppig kiinni pedig illetlenség. A csészét nem illik letenni, a harmadik kínálás előtt vissza kell adni annak, aki adta. Ha a házigazda az ételből a legfinomabb falatokat kézzel teszi a vendég szájába, az nagy megtiszteltetés. A hús mellé zöldséget adnak, az étkezést különböző, émelyítően édes, szokatlan alapanyagokból készített desszertek zárják.

  • a vallás neve iszlám, a követőjéé muszlim, és nem mohamedán; szintén helytelen, de megtűrt a "muzulmán"[7];
  • a mecsetbe konzervatív öltözékben, csak cipő nélkül szabad belépni, a cipőt a talpával lefelé (a lábbeli tisztátalan!) a bejárat előtt kell hagyni;
  • imádkozó ember előtt nem szabad elhaladni;
  • arab (vagy török) férfitól nem illik érdeklődni a felesége, vagy a család nőtagja felől;
  • a vendéglátás általában nyilvános helyen (étterem, klub) történik, ha viszont a vendéglátó lakásában, nem szükséges ajándékot vinni, vagy a feleségnek virágot küldeni. Ha a feleség nincs jelen, nem illik érdeklődni utána. Ha a házigazda felkéri a hölgyvendégeket, hogy csatlakozzanak a háziasszonyhoz, e kérésnek feltétlenül eleget kell tenniük;
  • kutyát ábrázoló ajándék nem adható, mert a kutya - és a cipő - az iszlám országokban tisztátalan, társalgás közben ezeket a témákat kerülni kell;
  • a lakásban vagy az irodában látott tárgyakat nem illik dicsérni, mert ősi szokás szerint azokat fel kell ajánlani a vendégnek;
  • az arab nőket nem illik mereven nézni (fixírozni);
  • az élvezeti cikkeket nem szabad bal kézzel megfogni. Az arabok a cigarettát nem dobozból kínálják, hanem kivesznek egy szálat, és átnyújtják;
  • a nők ne viseljenek mélyen kivágott, ujjatlan, a vállat szabadon hagyó vagy túl rövid ruhát, és nadrágot sem;
  • az üzletfelet nem szabad felhívni délután kettő és négy óra között vagy vallási ünnepek (például Ramadán) idején;
  • fényképezni csak a megengedett helyeken szabad, és ott is csak diszkréten;
  • beszéd közben nem illik a partnerre mutogatni. Gesztikulálás közben az ujjakat össze kell zárni.
  • Az alku az araboknál kötelező.
  • Arab szokás szerint minden szolgáltatásért külön díjazás jár. A borravaló a szállodákban és a jobb éttermekben a számlán szerepel 10-15 százalékos összegben, de ezen kívül elvárják az otthagyott borravalót is.
  • Bort, szeszesitalt a muszlim nem ihat.
  • Enni csak jobb kézzel lehet, ballal nem, mert azt tisztátalan dolgokra használják.
  • A köszönés, üdvözlés szintén jobb kézzel történik.
  • A távollévőket nem szidalmazhatják, nem kritizálhatják.

Albánia[szerkesztés]

Ez az ország sokáig el volt zárva a világtól. A szokásaiban erősek helyi vallási-, főleg iszlám hagyományok, a külsőségeket pedig az olasz hatás befolyásolja.
Csípős, lecsós, paprikás, zöldpaprikás ételeket, főleg bárányt, ürüt fogyasztanak. A salátát sóval olívaolajjal és kevés ecettel vagy citrommal ízesítik.

Dánia[szerkesztés]

  • Az egymás közötti és a külföldiekkel való érintkezést a merevség jellemzi, de a dánok kevésbé zárkózottak, mint az észak-európai szomszédaik.
  • Remek vendéglátók, mert szellemesek és jó kedélyűek.
  • Öltözetük a francia- és az olasz divatot követi, de a szabadidejükben lazán öltözködnek.
  • Borravaló: a szállodákban a 15%-ot a számla tartalmazza, a taxiban a borravaló összege 10–15%.
  • A mellékhelyiségekben a nők kevesebbet fizetnek, mint a férfiak.

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés]

A társasági érintkezési normákra főleg az angol hatás jellemző, ismerik, és betartják az európai etikettet.

  • A köszönés egyszerű, használható az illető foglalkozása is (Viszontlátásra, tisztség!).
  • A vezetéknév elé kötelező a Mr. (mister), az Mrs. (missis) vagy a Miss kitétele. Ha a nők nem kívánják elárulni a családi állapotukat, az Ms-t (miz) használják.
  • A kézfogás nem kötelező, a kézcsókot nem ismerik. A bemutatkozás laza: - „Szia, Johnny vagyok!” -, a rangoknak nincs jelentőségük.
  • A pontosság kötelező. A tárgyaláson az üzletfelek szókimondóak. Elfogadott az automatából papírpohárban kínált kávé. Ahol nincs hamutartó, nem illik rágyújtani.
  • Az öltözködés „laza európai”, a nyugati parton és Hawaiiban változatos, színes.
  • A borravaló a szállodákban, éttermekben, taxiban 10-15 százalék, előkelő helyeken még magasabb, és van olyan szolgáltatás, amiért „fix” borravalót illik adni.

Üdvözlés[szerkesztés]

  • Üdvözléskor a kézfogás az általános. A kesztyűt a szabadban nem kötelező levenni, de az épületben igen, ez főleg a férfiakra vonatkozik. A csók (egyik oldai) és az ölelés csak a rokonok és a nagyon közeli barátok között megengedett.

Kalap[szerkesztés]

  • A kalapot a férfinak le kell vennie, ha bármilyen szobába belép, de a folyosón vagy a liftben viselheti. (Kivétel Texas)
  • Le kell venni továbbá istentisztelet alatt, az asztalnál és amikor a nemzeti himnuszt játsszák. Ezek a szabályok a nőkre is vonatkoznak.[forrás?]
  • Nem kell levenni a kalapot, ha azt vallásos meggyőződés miatt viselik, vagy valamilyen, hajhullást vagy egyéb tünetet okozó betegség esetén.

Étkezés[szerkesztés]

  • Csak olyan ételeket illik készíteni, amelyek a vendégeknek ízlenek, például vegetáriánus vendégeknek nem lehet húsételeket tálalni.
  • Jellemzően a házigazda/a meghívó kezdi el az étkezést.
  • Az asztalt elhagyni csak indokolt estben, elnézést kérve illik.
  • Magán- vagy hivatalos ügyet az asztalnál intézni a sürgős és fontos eseteket kivéve nem illik.
  • Határozottan kell jelezni, ha valaki kér/nem kér valamilyen ételből („Yes, thank you.” vagy „No, thank you.”)
  • Az evőeszközöket másképp használják, mint az európaiak; a kanalat oldalról is szájukhoz emelik, a késsel feldarabolják a húst, mint a kisgyereknek, aztán a villát jobb kézben tartva folytatják az evést.

Dohányzás[szerkesztés]

  • Csak ott és akkor szabad dohányozni, ahol, és amikor azt mások megengedik: lakásban, étteremben stb. Nem szabad rágyújtani mindaddig, amíg az asztalnál eszik valaki. Ajtók közelében nem illik dohányozni, mert ott nemdohányzók is közlekednek.

Egyéb[szerkesztés]

  • Az előadás/társalgás közbeni unalmat el kell rejteni a száj elé tett kézzel.
  • A magánszférába belépni nem illik (például a személyes adatok, vagyoni helyzet stb.).
  • Orrot fújni csak zsebkendőbe szabad és soha nem evés közben.
  • Orrot, fület piszkálni nem illik, ez magánügy. Köhögéskor, tüsszentéskor vagy böfögéskor zsebkendőt kell használni. Enni csak csukott szájjal, a legkisebb zajt okozva illik.
  • Szellentés előtt el kell vonulni, ha ez nem sikerül, elnézést kell kérni.

Ausztrália[szerkesztés]

  • Az ősöket nem szabad szóba hozni azzal az indokkal, hogy Nagy-Britannia fegyencekkel népesítette be a kontinenst. Az ország nem büntető kolónia! Sokkal több a bevándorló, ezért a legkülönbözőbb nemzetiségek és kultúrák ötvöződnek egybe az őshonos kultúra megőrzése mellett.
  • Az ausztrálok nem azonosítják magukat a britekkel.
  • Nagyon udvariasak, közvetlenek, hamar tegeződnek, (a keresztnevükön szólítják meg az új ismerőseiket a „you” személyes névmás mellett). Az Uram, Asszonyom (Sir, Madam) megszólítást a taxisok és a pincérek használják.
  • Az ausztrál angol nyelv (AusE, Aue, AusEng, en-AU) eltér az angoltól. Az ausztrálok nem szeretik, ha valaki mindenáron utánozni akarja a nyelvüket.
  • Az étkezés egyszerű, főleg steak (angolosan, félig sütött marhaszelet) hagymával és burgonyával. kenyeret nem esznek hozzá. A különböző nemzetek magukkal hozták a saját konyhájukat, ezért mindenféle nemzetiségi étterem megtalálható.
  • Borravaló csak a többletmunkáért jár, a taxisnak, fodrásznak, szállodai alkalmazottnak nem szokás adni, egyes helyeken pedig az alkalmazottaknak tiltott a borravaló elfogadása.
  • Közlekedéskor figyelni kell a kenguruveszélyre.

Belgium[szerkesztés]

A franciául beszélő vallonok és a hollandul beszélő flamandok történelmi öröksége a francia kultúra és a társadalmi szokások. A nemzetiségi identitásukra rendkívül érzékenyek, így gyakran rossz néven veszik ha Belgium más hivatalos nyelvén szólítják meg őket mint az anyanyelvük. Kétség esetén érdemes angolul köszönni. A belgák közvetlenek és szókimondóak, de elkülönülnek a külföldiektől. Az étkezési kultúrájuk nagyon fejlett.

Franciaország[szerkesztés]

Az etikett szülőhazája. A francia nyelv udvarias, a segítségével könnyű kapcsolatot teremteni, bár ők is, akárcsak az angolok, elkülönülnek a külföldiektől. Bár lazán, de betartják az etikettet.

  • Az üdvözlés a napszakhoz igazodik.
  • Bemutatkozásnál a saját név elé is ki kell mondani Monsieur vagy a Madame szót, amely szükséges formalitás, akárcsak a „de” szócska a nemesi származás jelölésére. A rang előtt mindig névelő áll: Monsieur le Director, Madame la Directrisse. Az udvarias köszönés megkívánja az Uram, Asszonyom vagy Kisasszony megfelelőjét is: Bon jour, Monsieur; Au-revoir, Madame; Merci beaucoup, Mademoiselle. Ismeretes a kézcsók, de nem szokásos.
  • Az állami intézményekben, cégeknél elég a rang elé helyezett Monsieur, az államfő megszólítása is csak "Monsieur le Président". Nem minden rang jelez ősi nemességet: a marquis, comte, vicomte vagy baron (őrgróf, gróf, algróf/várgróf, báró) soha nem a nemesi származáshoz, hanem a birtokhoz, a pénzhez kötődtek, adni-venni lehetett őket.
  • A hadseregben a rendfokozat elé a férfiaknál csak a Mont teszik ki (Mon Colonel), a hölgyeknél semmit (Colonel). Írásban, rövidítéskor a Monsieur után mindig ki kell tenni a pontot (M.), a Madame után soha (Mme).
  • A pontosság a hivatalos érintkezésben kötelező, a magánéletben lehet laza, lezser. (A lezserségre sokan a teniszt hozzák fel példaként: az óra számlapján állította valaki a mutatókat az eredmény szerint 15-re; 30-ra; 45-re vagy 60-ra, de a 45-ös állást lezseren csak 40-re állította, állítólag innen a 15-0, 30-15; 40-30 stb. számolás.)
  • A női divatban a francia divat az irányadó. A férfiak is elegánsak, de lazábbak, mint az angolok vagy a németek.
  • A franciák nagyon szeretik a virágot. A hölgyeket május 1-jén gyöngyvirággal köszöntik.
  • Büszkék a történelmükre és a művészetükre, más nemzet földrajza nem nagyon érdekli őket.
  • Csak a saját nyelvükön szeretnek beszélni, ellenben angolra váltanak, amennyiben nem találják megfelelőnek beszélgetőpartnerük franciatudását.
  • A konyhájuk világhírű, értékelik és becsülik a jóízű ételeket.

Görögország[szerkesztés]

A görögöket a heves beszédmodor és gesztikulálás jellemzi.

  • Nagyon barátságosak, közvetlenek, udvariasak.
  • A köszönésük a napszaknak megfelelő: kora délutánig Kaliméra (Jó napot), utána már Kaliszpéra (Jó estét) a köszönési forma.
  • A megszólításban udvariasságot fejez ki a Kirie (Uram) és a Kiria (Kisasszony) használata.
  • Nem szívesen mondanak nemet, inkább ígéreteket tesznek.
  • Az idegen nyelvek közül főleg az angolt ismerik.
  • A hivatalos öltözetük sötét árnyalatú, a meleg sem menti fel őket a nyakkendő viselése alól.

India[szerkesztés]

Ebben a hatalmas országban mintegy 1650 nyelven beszélnek. „Indiai nyelv” nincs, a hivatalos nyelvek száma 15.

  • Az ország vallásai: hindu (brahmanista), muszlim, buddhista, és ezek mellett sok szekta létezik. A legnagyobb hívőszámú vallás a hindu.
  • A nyelvek és a vallások sokaságából adódik a sokszínű kultúra és a rengeteg szokás, ennek ellenére a kapcsolatteremtés tökéletes.
  • A vendéget virágfüzérrel várják, azt a szállásra érkezésig, vagy a repülőgép felszállásáig a vendég a nyakában viseli.
  • Az indiaiak nagyon szemérmesek.
  • A nők ma is elnyomottak, társaságban nem mutatják be őket, nem nyújtanak nekik kezet (nálunk sem illik), ezért ne kezdeményezzük a kézfogást.
    Az európai nő az öltözködésében vegye figyelembe az indiai nők szemérmességét.
  • A nők viselete a körülbelül 5 méter hosszú szári, amely tarka, változatos, ezt tekerik fel az alsóruházatukra.
  • A férfiak nagy melegben is hosszú nadrágot és inget vagy galléros pólót viselnek.
  • A külföldiek számára nem kötelező az öltöny, csak hivatalos alkalmakkor, ekkor viszont a fehér ing és a nyakkendő is kötelező.
  • A hinduk nem ehetnek marhahúst, de szeszes italt ihatnak. Nagyon sokan vegetáriánusok.
  • Ha kézzel kell enni valamilyen ételt, ahhoz csak jobb kézzel szabad nyúlni.
  • Étkezés után citrommal illatosított meleg vízzel lehet kezet mosni.
  • Az indiaiak nem várják el a pontosságot.
  • Tárgyalás közben még akkor is barátságosak, ha nem születik eredmény.

Izrael[szerkesztés]

  • Izraelben rugalmasan kezelik a protokoll szabályait. Nem okoz gondot, ha az egy személyre szóló meghívóval a házastárs is megjelenik, ezért szabályozott ültetési rend nincs.
  • Az alkoholfogyasztás és a dohányzás élvezetét törvény tiltja, az ortodox körben a külföldi partnerek miatt a tárgyalásokon szünetet rendelnek el, akkor lehet dohányozni.
  • Hithű izraelita nem érinthet idegen nőt, ezért nem nyújthat neki kezet (nálunk sem).
  • Az öltözködés az éghajlatnak megfelelő, az előírásos öltözetet (frakk, szmoking, zsakett) nem viselik, az öltönyhöz hivatalos fogadásokon sem kötnek nyakkendőt. A nőktől megkövetelik a mértéktartó öltözetet, a mély dekoltázs, a fedetlen váll, a miniruha, a feszes öltözék nem elfogadott. A nemkívánatos öltözék vagy viselkedés az ortodox negyedekben inzultusokhoz is vezethet
  • Az étkezésben fő szabály a kóserség megtartása („kóser”: héber szó, a zsidó vallás által előírt étkezési szabályoknak megfelelő, illetve ezeket megtartó). Kiutazás előtt célszerű itthon érdeklődni egy kóser étteremben.

Japán[szerkesztés]

A japánok ismerik az európai etikettet, azt be is tartják, de a saját szokásaikkal keverik. Legendásan udvariasak, ezt másoktól is elvárják. Az érzelmeiket nem mutatják ki, hanem az úgynevezett „keleti mosoly” mögé rejtik.

Egymással soha nem fognak kezet, helyette meghajolnak. A meghajlásuk eredetileg háromféle volt:

  • 1./ az uralkodó előtti letérdelés, a kezek padlóra helyezése, majd néma rágörnyedés a térdre
  • 2./ a mély meghajlás
  • 3./ a könnyű meghajlás, ez a legelterjedtebb

Az első már nem használatos, a második is már csak filmen látható.
A japánok üdvözlése mosolyogva, könnyű meghajlással történik. A kezek helyzete: a jobb kéz átfogja a bal kéz külső élét, és az ilyen módon összekulcsolt kezek lazán, leeresztve a test előtt vannak.

  • A japán ember gondolkodásmódja szerint két ember között soha nincs egyenlőség, mert a nem, az életkor, a társadalmi pozíció határozza meg a valóságos vagy képzeletbeli alá-fölérendeltséget. A beszélgetés során ezt a szintkülönbséget illik tisztelni és érzékeltetni.
  • A nők bemutatása mindig a férfiak után következik, a kiszolgálásuk az asztalnál úgyszintén.
  • A japánok tisztelik a külföldieket, mert tanulhatnak tőlük, ezért jól ismerik a nyugati kultúrákat. Büszkék arra, hogy idegen nyelven beszélnek, és arra is, hogy átveszik a külföldiek szokásait.
  • A bemutatkozás alkalmával ajánlott névjegyet használni, mert a neveket nehéz megérteni. A névjegyet két kézzel illik átadni és átvenni. Nem sértés, ha a tárgyalás során a névjegyeket az ülésrend szerint elhelyezik a japán partnerek elé.
  • Használható a megtisztelő szán (Úr, Asszony), de a saját név után soha!
  • A japánoknál, ugyanúgy, mint a magyaroknál, a családnév áll elől, azt követi az utónév.
  • A tárgyalás során a szavaknak szinte nincs jelentőségük, inkább a tartalom a lényeg. A japánok soha nem mondanak ellent, ehelyett homályos válaszokat adnak.
  • A japán társalgás jellegzetessége az „igenlő tagadás”: ha egy keresett áru nincs az üzletben, a kereskedő válasza: "igen, nincs". Ha valamit nem értenek, szégyellnek visszakérdezni. Egyedül nem hoznak döntést, csoportosan tárgyalnak, közben gyakran konzultálnak.
  • A humorukra a bölcsesség a jellemző, az európai vicceket nem értik.
  • Önmagukkal és a környezetükkel szemben egyaránt igényesek.
  • Evőpálcikákkal étkeznek, azokat nem illik az idősebbeket megelőzve felvenni. Vendégségben a zöld tea utolsó kortyait szürcsölik, ezzel jelzik, hogy ízlik. A böfögéssel az étel kiváló minőségét dicsérik.
  • Fogpiszkáló használatakor a szájat el kell takarni (a fogak és minden csont tisztátalan).
  • A borravaló durva sértés, de kivétel itt is van, például egy operáció alkalmával az orvosnak adott hálapénz.
  • Az érzelmeiket a mosolyuk mögé rejtik. A mosolyukkal sokkal többet képesek kifejezni, mint az európaiak. A nagyon széles mosoly zavart, elfogódottságot, mérget leplez. Szeretik azokat a történeteket amelyek a kemény munkáról, a lemondásról, az önfeláldozásról szólnak, megvetik a magabiztosságot, az erőszakos fellépést, a túlzott határozottságot, a magyarázkodást, az önsajnáltatást.
  • Elítélik a szerénytelenséget, és azt aki önmagát, a hazáját, a környezetét, saját teljesítményét dicséri, de elismerik, ha valaki méltósággal viseli a kudarcot. Szeretnek fényképezni, jegyzetelni, ezért célszerű, ha városnézés alkalmával minél több számadat jut a tudomásukra.

Latin-Amerika[szerkesztés]

Közép- és Dél-Amerikát nevezik így.

  • A többség nyelve a spanyol, Brazíliában a portugál, néhány kisebb, volt gyarmati országban az angol, a francia és a holland.
  • A latin-amerikaiak amerikai-nak vallják magukat, ugyanúgy, mint az Amerikai Egyesült Államok állampolgárai, akiket estadounidense-nek neveznek.
  • A különböző nyelvű országok kultúrája eltérő, de az egyes országokon belül keveredik az őslakosok, a gyarmatosítók és a bevándorlók kultúrája. A modor sokszor egyénenként változik. Ugyanakkor udvarias hívásnak kell tekinteni az USA-ban szokásos Gyere ide! felszó-lításnak megfelelő kézmozdulatot, az ujjaknak a tenyér felé hajlítgatását.
  • Brazíliában a mintegy másfél milliós japán közösség megőrzi a saját kultúráját, ugyanúgy, mint Argentínában az írek és a németek vagy bármelyik országban a kínaiak.
  • A latin-amerikai országokra jellemző a spanyol etikett szigorú betartása.
  • Faji kérdés nincs, de elkülönülés tapasztalható a gazdag fehérek és a szegény színes bőrűek között. Ez az öltözködésben is tapasztalható: a fehér ember a hőség ellenére is felveszi a zakót és nyakkendőt köt.
  • A spanyol és a portugál anyanyelvűek közvetlenebbek, hangosabbak, az európaiaknak ez néha gorombaságnak tűnhet (például a vámvizsgálatnál), de nem az.
  • Hivatalos rendezvények alkalmával elég a sötét öltöny, de nyáron elfogadottak a különböző színárnyalatok is. A nők öltözködése a színösszeállításban és az ékszerek viselésében feltűnő.
  • A hölgyekkel szemben kötelező a tartózkodó magatartás („Kínáld dohánnyal a férfiakat és hagyd békén a nőket!” - figyelmeztették egykor a Latin-Amerikába utazókat).
  • A feleségek ritkán vesznek részt hivatalos rendezvényeken.
  • A latin-amerikai konyha fűszeresebb, mint a magyar. Fő ételük a burgonya és a kukorica, ezeket sokféleképpen használják fel.

Nagy-Britannia[szerkesztés]

Jobb, ha már most bevésődik: az ország hivatalos neve United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland, azaz Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága. Konferenciákon, sajtóhírekben, hivatalos szóhasználatban emlegetik csak Nagy-Britanniaként vagy Egyesült Királyságként. Az Anglia kifejezés csak Angliára vonatkozik, és nem az egész országra. Ha valaki mégis az egész országot nevezi Angliának, azt Walesben, Skóciában vagy Észak-Írországban nem bocsátják meg.
Az ország szokásrendszere meghatározó az európai protokollban: angol udvariasság, angol humor, angol hidegvér, angolosan távozik.
A királyság polgára tudja, hogy az anyanyelvét szerte a világon ismerik, és emiatt így is viselkedik.

Bemutatkozáskor a köszönés sajátos formája a How do you do? (jelentése: Üdvözlöm! és nem az, hogy Hogy van?), amire ugyanezt kell válaszolni. A How are you? (Hogy van?/Hogy érzi magát?) kérdéssel érdeklődnek a hogylétünk felől, de ez pusztán udvariasság, egy mosolygós Thank you, fine (Köszönöm, jól!) vagy egy szerény Not too bad (Nem túl rosszul) választ kell adni.
A férfi csak akkor köszönhet előre egy nőnek, ha az már egy mosollyal, fejbiccentéssel, arckifejezéssel jelezte, hogy fogadja a férfi köszönését. Nagyobb társaságban a bemutatás nem teljes, ezért a következő találkozásnál a nő dönti el, hogy teljes értékűnek ismerje-e el a bemutatást.
Nagy-Britanniában a Hello csak a jó barátok között elfogadott forma. (Távozáskor még akkor sem.) A férfiak nem szoktak kezet fogni, ezt kontinentális szokásnak tartják. Az (imitált) kézcsókot kerülik, de a külföldieknek megbocsátják.

Az angol ember korrekt, komoly és nagyon udvarias. A gentleman (úr/úriember) nem csak üres szó nála. Mindig barátságos, de sohasem barátkozó. Tartózkodó, szerény, keveset beszél, a kijelentéseket lágyítja az „úgy gondolom”, „úgy tűnik”, „attól tartok” változatokkal. Hálás a figyelmes kiszolgálásért. A humorérzéke jellegzetes, fanyar angol humor. Az időjárás szóba hozása nem csupán formalitás: a szigetország időjárása nagyon változékony.
A pontosságot mindenek fölött megkövetelik.

A megszólítás a mindennapi életben egyszerűnek: Mr. Smith, Mrs. Smith, Miss Smith. A lovagok megszólítása társaságban Sir + keresztnév, de a teljes, hivatalos forma a Sir + teljes név. A lovagi címet az uralkodó adományozza, ma már előadóművészek is kiérdemelhetik, például Sir Anthony Hopkins, Sir Paul McCartney, Sir Elton John.
A hölgyek lovagi rangja a Dame, amely egyben az angol báró/lovag feleségének járó cím is lehet. A lovagi címet ki kell érdemelni, az nem örökölhető. A Sir mint önálló megszólítás minden tisztességes férfit megillet Nagy-Britanniában, de a „Mister” (ellentétben Amerikával) önmagában nem használatos, mert durva sértés.
A hivatali életben a hierarchia miatt a megszólítás igen bonyolult.

A bocsánatkérés szava a Sorry (Bocsánat!, Pardon!, Elnézést (kérek)!), az I’m so sorry (Annyira sajnálom!) már egy kicsit affektáló. Társaságban a társalgási szabály, hogy a köszönetre a válasz ugyanaz: „Thank you”.

Az öltözködésben az angol a zárt formákat, a sötét színeket kedveli. Az öltözködés konzervatív. Nappal is sötét öltöny a szokásos, fehér vagy fehér csíkos inggel. Adott hivataltól, helytől és beosztástól függően a nők is viselhetnek nadrágot, a férfiak pedig farmernadrágot. Általános követelmény, hogy úgy kell öltözni, mint a többiek. Bevett szabály, hogy jobb egy fokkal túlöltözöttnek lenni, mint alulöltözöttnek. A vacsorához mindig átöltöznek. A szabadságuk idején levetik a konzervatív öltözetüket és a legkülönfélébb ruhákat veszik fel.

A luxusszállókban az alkalomtól függően a férfiak szmokingot, sötét ruhát, a nők estélyi- vagy kisestélyi ruhát öltenek. Étkezéskor a szalvétát a gallérba tűzik vagy az ölükbe teszik és ha nincs szükség mindkét kezükre, a bal kezüket a szék karfájára helyezik.
A borravaló mértéke 12,5 százalék: 10 százalékot a számla fizetésekor, 2,5 százalékot pedig az asztalon illik hagyni.

Az otthoni meghívás szabályai: a pontosság kötelező; a névjegyen a londoni cím a bal alsó sarokban, a vidéki pedig a jobb alsóban áll; névjegy postán nem küldhető, és a sarkát soha nem szabad behajtani. Az At Home kártyák azt jelzik, hogy a házigazda mely napokon, mikor fogad vendégeket (mikor van otthon), az ilyen időpontokra külön meghívó nem kell.
Kínáláskor egyértelműen jelzik, hogy kérnek-e még vagy sem az ételből/italból: Yes, please (Igen, kérek) vagy No, please. (Nem kérek), illetve a Yes, thank you. (Köszönöm, kérek.) vagy a No, thank you (Köszönöm, nem kérek.).
A dohányzás szabályai általában az étkezéshez kötődnek: nem illik rágyújtani, amíg arra a házigazda engedélyt nem ad. Valamikor csak az étkezés után, a dohányzóban lehetett rágyújtani, ahová a házigazda kísérte át a férfiakat, miközben a hölgyek külön szalonba vonultak. Hivatalos étkezéseken ma sem szabad rágyújtani mindaddig, amíg a királynőre pohárköszöntőt nem mondanak. A füstölgés kezdetét a toastmaster (áldomásmester) jelzi: „Ladies and Gentlemen, you may now smoke.” (Hölgyeim és Uraim, (most már) dohányozhatnak.)

Olaszország[szerkesztés]

Az olaszokra a heves beszédmodor, az élénk gesztikulálás, az érzelmek erőteljes kimutatása, a harsányság, a közvetlenség, a kötetlenség jellemző.

  • A nemzetközi normákat nem sértik meg, a pontatlanság, a lezserség számukra is megengedhetetlen.
  • A napszakok: Olaszországban még este van, amikor Magyarországon már éjszaka. Ennek oka a nagy meleg miatti déli szieszta.
  • A megszólításban a Signor, Signora, Signorina (Uram, Asszonyom, Kisasszony) helyett az olaszok a rangot vagy a tudományos fokozatot részesítik előnyben: Dottore, Professore, Avvocato (doktor, professzor, ügyvéd).
  • A köszöntés heves érzelemnyilvánítással jár együtt: vállon veregetés, ölelés, arcra adott csók.
  • Öltözködés: este és ünnepélyes alkalmakkor a sötét öltöny kötelező, frakk vagy szmoking csak kivételes esetekben.

Spanyolország[szerkesztés]

Franciaország mellett az etikett másik szülőhazája. A spanyol ember nagyon udvarias, szívélyes, erősen gesztikulál, nagy hangerővel beszél.
A köszönés mindig a napszakhoz igazodik és mindig többes számban áll: ¡Buenos días! (Jó reggelt/napot – délelőtt), ¡Buenas tardes! (Jó napot/estét – délután), ¡Buenas noches! (Jó éjszakát!). A kézfogást ismerik, az arcra adott csók csak nagyon jó ismerősök között dívik. A megszólítás a señor (Sr.), señora (Sra.), señorita (Srita.) (uram, asszonyom, kisasszony), utána pedig a vezetéknév. Ismeretlen férfi megszólításakor nem illik señort mondani, helyette a caballerót használják. Bizalmasabb megszólításkor, főleg idősebb vagy magas rangú emberek esetén a keresztnév elé férfinél a Don, asszonyoknál a Doña szót teszik.
A spanyol társalgásban gyakoriak az udvariassági formák és gesztusok. A kézcsók ugyan spanyol eredetű, de a hivatalos kapcsolatokban bizalmaskodásnak számít. Otthoni vendéglátáskor ne dicsérjük a tárgyakat, mert a házigazda rögtön kijelenti, hogy „A rendelkezésére áll!” (arab szokás).
A bikaviadalra (corrida) pontosan kell érkezni, azt nem szabad bírálni. A pontosság a hivatalos kapcsolatokban is kívánatos, de a magánéletben már nem.
A polgári rétegekben kötelező a zakó, a nyakkendő és lehetőleg a fehér ing. Frakkra, szmokingra csak ritkán van szükség. A nők öltözéke zárt, szemérmesség jellemzi. A miniszoknya idején is divatos nadrágot hordtak, hivatalos alkalmakkor pedig még a legnagyobb melegben is harisnyát vettek fel.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció
  2. Meszlényi Attila: A világvége illemtana az OSZK katalógusában
  3. Sille István: Illem, etikett, protokoll. Akadémiai Kiadó, Tizenegyedik Kiadás, 2005. 21-23. pp.
  4. Világunk című műsor, Duna TV, 2008. február 28. 16.15
  5. [1] Egyházi protokoll és liturgia (Hozzáférés: 2017. augusztus 29.)
  6. BBC History, II. évfolyam 5. szám 10. oldal, 2012. május
  7. http://napiiszlam.blog.hu/2016/03/25/tisztazo-_muszlim_iszlam_mohamedan_muzulman_es_iszlamista

Fordítások[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Etiquette című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Ottlik Károly. Protokoll. Budapest: Protokoll '96 Kft. (1996). ISBN 9630436108 
  • Simon V. László. Alfonzó. Budapest: Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó (1986). ISBN 9634224318 
  • Germanus Gyula. Allah Akbar!, hatodik kiadás. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó (1984). ISBN 963-15-2524-4 

További információk[szerkesztés]