Szervusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szervusz (csehül: Servus, szlovákul: Servus, horvátul: Serbus vagy Servus, lengyelül: Serwus, bajorul: Servus, románul: Servus, szlovénül: Serbus vagy Servus, ukránul: Сервус) latin eredetű köszöntés, amely 1815-ben jelent meg először magyar szótárban. Jelenleg Közép- és Kelet-Európa számos részén elterjedt köszönési forma. Az olasz ciao, a spanyol servidor és a szerver szó is azonos eredettel rendelkezik, minthogy a latin servus („szolga”) szóból származnak.

Eredete[szerkesztés]

A köszönés eredetileg az ókori Rómában alakult ki servus humillimus („alázatos szolgája”) formában. Az alázatos szolgája és a belőle keletkezett alásszolgája vagy alászolgája köszönéseket manapság nem szokás használni, kimentek a divatból.

Használata[szerkesztés]

A volt Osztrák–Magyar Monarchia területén ma is használatos köszönési forma. Különösen népszerű Ausztriában, Magyarországon, Szlovákiában, Erdélyben, Németország déli részein (Bajorországban, Baden-Württembergben, Pfalzban), Horvátország északi részén, Lengyelországban, Szlovénia keleti részén (Stíriában) és Ukrajna nyugati részén. Ritkábban használják Csehországban, ahol archaikus, köznyelvben nem használt köszönésnek számít. A szervusz üdvözléskor és elköszönéskor is használatos, a régiótól és a kontextustól függően.

Változatai[szerkesztés]

A szerbusz a szervusz népies változata, amely a v hang b-re változásával alakult ki.

Eredetüket tekintve idetartoznak a főképpen a fiatalok nyelvhasználatában jelentkező szia [1952], sziasz [1964], szió, szióka [1985] tegező köszönések is, melyek játszi szóalkotással keletkeztek (bár akadnak olyan vélemények is, miszerint a szia fonetikailag inkább az angol see ya, see you és see you later elköszönések magyarosításából ered, semmint a servus torzításából). A korábbi generációk vezették be a több személy üdvözlésére szolgáló többes számú köszönésformát: szervuszszervusztok, ill. szevaszszevasztok. A következő generáció ezt a megkülönböztetést általánossá tette, majd szóhatár-eltolódással: szevasz-tokszeva-sztok a -sztok lett a többes számú üdvözlési forma: szia-sztok, heló-sztok, cső-sztök stb.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Servus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]